Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság vizsgálatának eredményéről ... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. MORVAI KRISZTINA (Európai Parlament magyarországi képviselője):
1324 szolgálja, illetve volt egy olyan politikai meggyőződésük, hogy a privatizáció egyfajta biztosítéka annak, hogy az Antallkormány megválasztását követően lehetetlenné váljon egyfajta politikai vagy társ adalmi visszarendeződés az előző rendszerbe. Tehát, ha úgy tetszik, a rendszerváltás szerves folytatása volt az a privatizáció, amit ők támogattak, menedzseltek. Világosan kifejtette, hogy jólrosszul, mert szakmai apparátusuk kevés volt, történelmi tapasz talat igazából még kevesebb, de hogy ne emlékezett volna, azt nem lehet mondani. Sőt, igazából a többi megkérdezett is egy reális képet rajzolt arról a küzdelemről, ami akkor a privatizációt is beleértve a cukorgyárak működését biztosította. Amellett, hogy az érintettek egy része most ilyen egyoldalúan közelíti meg, nagyon figyelemre méltónak tartom, nincs már bent, az LMP hozzászólását, hogy igazából ez egy nagyon egészségtelen élelmiszer. Tehát stratégiát építeni egy ilyen nagyon egészségtelen élelmiszerr e… (Dr. GaudiNagy Tamás közbeszól.) Mire mentek vele, hát nincs már semmi belőle, azt érdemes ellopni, amiből valamit lehet építeni. (Dr. GaudiNagy Tamás: Akkor még ért valamit.) Tehát én javasolnám, amit Gőgös képviselőtársam, tartsunk egy vitanapot a m agyar élelmiszeriparról, nézzünk előre, halljuk, mit akarnak önök tenni. Köszönöm szépen ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Elsőnek Morvai Krisztina képviselő asszony, európai parlamenti képviselő. DR. MORVAI KRISZTINA (Európai Parlament magyarországi képviselője) : Köszönöm szépen. Kedves Képviselőtársaim! Egy rendkívül megrázó olvasmány ez a cukorgyárprivatizációról szóló jelentés, mert tulajdonképp en ez nem más, mint a nemzet és az ország kifosztásának története, mint egy nagyító alatt vagy mikroszkóp alatt. Ugyanez történt a többi gyárral is, ugyanez történt az egész országban. Még megrázóbb lenne, ha azt is megosztotta volna az olvasóval a jelenté s, ha meghallgatott volna embereket is a bizottság, akiket ez közvetlenül érintett, mert mondjuk, ott dolgoztak ezekben a gyárakban. Amikor politikus lettem, és elkezdtem járni az országot, beszélgetni emberekkel, meghallgatni soksok mindenkit, akkor szem besültem azzal, hogy micsoda rettenetes tragédia volt ez a munkásembereknek, a mérnököknek, akár adminisztrátoroknak, mindazoknak, akik tisztességes munkát végeztek, becsülettel bejártak dolgozni ezekbe a gyárakba vagy akár a leprivatizált téeszekbe. És az t hallották, hogy tiétek a gyár, magatoknak építitek az országot, arra számítottak, hogy onnan fognak nyugdíjba menni, ott élhetik le tisztességben az életüket. Majd pedig azok, akik ezt mondták nekik, azok hétfőn még marxisták voltak, pénteken pedig már c sak a tőkét akarták Marxtól megtartani, és vagy ők maguk privatizálták el a gyárat, vagy pedig külföldi kézbe adták, és a külföldiek nagyon gyakran bezárták a gyár kapuját, és eldobták a kulcsot, mert semmi mást nem akartak, pusztán csak piacot szerezni. H iányoltam tehát ennek a bemutatását a jelentésből, valamint nagyon hiányoltam a felelősség kérdését, amire itt már előttem is rámutattak. Szintén országjárásokon szokták mondani az emberek, hogy folyamatosan azt hallgatjuk mi, ápolónők, pedagógusok, tűzolt ók, hogy nagyon nehéz helyzetben van az ország, és az embereknek vállalni kell a következményeket. De mikor fogják végre azok vállalni a következményeket, akik ilyen nehéz helyzetbe hozták az országot? Erről semmi nincsen. Nincsen szó büntetőjogi felelőssé gről, hogy erre egyáltalán volte valami kísérlet, nincs szó polgári jogi felelősségről, és nincs szó arról sem, hogy esetleg meg lehetne nézni, mondjuk, ezeknek a szerződéseknek a jog érvényességét vagy érvénytelenségét. Hogy nem lehetnee valamiféle kísé rletet tenni, ha nem is az eredeti állapot visszaállítására, mert mondjuk, amit ledózeroltak, azt nyilván nem lehet az eredeti állapotba visszaállítani, de legalábbis valamiféle kompenzációra. Amit még szintén hiányolok, az a jelenre és a jövőre való tanul ságoknak, összefüggéseknek a feltárása, amiből tanulhatunk most, a jelenben, és tanulhatunk a jövőre nézve. Például az okozati
