Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Bejelentés az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság eseti jellegű állásfoglalásáról - A személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BÖDECS BARNA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1209 ezzel kapcsolatban. Eg ységes díjszabásról beszélnek önök, a törvény meg is fogalmazza azt az igényt, hogy egy helyen vehesse meg az utas a menetjegyet, azzal végigutazhasson az adott útvonalon. Ez idáig rendben is van, de tartalmazza azt is, hogy majd a szolgáltatók egymással e lszámolnak. Ha a törvény nem változtatja meg a díjszabás alapját, magyarán szólva nem lesz a díjszabás szolgáltatófüggetlen, abban az esetben nem lehet integrált közlekedési rendszert felépíteni, mert a párhuzamosságokat nem tudjuk megszüntetni. Gondoljunk csak bele, hogy ha valahol logikusan adódna egy olyan kapcsolat, ahol ráhordó közlekedéssel lenne ésszerű kialakítani a közlekedést például a település szélén elhaladó vasútvonal kapacitásainak jobb kihasználásával, ezt senki nem fogja igénybe venni, amen nyiben az azonos távolságon az átszállást igénybe vevők két menetdíjat fizetnek, kétszer fizetik meg a közlekedés alapdíját, és ilyen értelemben drágább továbbra is az integrált közlekedés, mint a közvetlen eljutás. Hasonlóképpen problémás, ha nem viszonyl atalapú a díjszabás, hogy az egyes közlekedési járatok útvonala a közlekedési infrastruktúra adottságai miatt eltérő hosszúságú. Ebből következően a kötöttpályás vagy a közúti közlekedés díjszabása a távolságalapú díjszabás alapján is eltérő lehet. Ezt csa k akkor lehet egységesíteni, ha szolgáltatófüggetlenül határozzuk meg azt. Megdöbbentőnek tartjuk a javaslatban a kötöttpályás közlekedést szolgáltató kérelmezési lehetőségét a kötöttpályás közlekedést helyettesítő autóbuszjáratok bevezetésére, amely lehet őség egy az egyben lenullázhatja a kötöttpályás közlekedést előnyben részesítő törvényi ajánlásokat, és visszahozza a rendszerbe azt a régmúlt gyakorlatot, ahol - ugye akkor még - a MÁV vonatpótló autóbuszokat közlekedtetett évtizedeken keresztül a vasúti közlekedés visszaállításának a legkisebb reménye nélkül. Ezt a reményt legfeljebb az ott élőkben táplálták. Ehelyett azt javasoljuk, hogy a MÁVStart és a Volántársaságok egyetlen társaságban nyújtsák a költségvetés számára legkedvezőbb árú és hangsúlyozo m, legkedvezőbb társadalmi költségű szolgáltatásokat, mint ahogy ez korábban a nemzeti közlekedési holding keretei között kormányzati elképzelés is volt. A közszolgáltatások ellentételezéséről szóló fejezet megőrzi a jelenlegi kifejezetten káros gyakorlato t, vagyis azt, hogy a kedvezményezettek részére kedvezményes menetjegyet biztosít, maga bizonyítja a kedvezményt igénybe vevők számát, számítja a kedvezmény után járó árkiegészítést, összesíti és vár a kiegyenlítésre. Ráadásul továbbra sem látunk semmi gar anciát arra nézve, hogy a költségvetés valóban megtérítse a szolgáltató számára a kedvezményes menetdíj és a teljes árú menetdíj különbözetét, mint ahogy ezt a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvényben önök meg is erősítették. Ezzel a gyakorlattal nem l ehet egyetérteni. Álláspontunk szerint az, hogy ha a közlekedést szolgáltató mindenki számára azonos szolgáltatást nyújt, akkor bizony mindenki után meg is illeti a teljes árú menetdíj. A kedvezményekhez tartozó támogatás nyújtását annak a szervezetnek kel l a kedvezményezett részére átadni, amely a kedvezményre jogosultság aktuális fennállásáról tud, és rendszeresen ellenőrzi a jogviszony fenntartását. Ezzel elérhető, hogy a kedvezmények költségei a kedvezmény céljának megfelelő költségvetési fejezetben ker üljenek világos és átlátható módon megjelenítésre. Befejezésül: hangsúlyosan szeretném kiemelni azt a kiemelkedő előrelépést, amely viszont egy óriási pozitívum ebben a törvényjavaslatban, hogy a javaslat elfogadását követően a közforgalmú közösségi közlek edési kapcsolatok kiterjeszthetőek határainkon túlra is, így bekapcsolhatjuk az elcsatolt területeken élő magyarságot a hazai közösségi közlekedési rendszerbe. Egyben visszautasítanám Szekeres Imre ezzel kapcsolatos felszólalását, amely kirekesztő volt, al jas volt és sértő volt (Babák Mihály: Így van!) egyébként a szomszédos népekre is, mert a világ legtermészetesebb dolga az, hogy ha mi a határon túli magyarság számára és a nemzeti kapcsolataink erősítése tekintetében közforgalmú közösségi közlekedést nyúj tunk a határon átmenő forgalomban, hogy azt a szomszédos ország nem magyar nemzetiségű állampolgára is igénybe veheti, amennyiben
