Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Bejelentés az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság eseti jellegű állásfoglalásáról - A személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SPALLER ENDRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
1204 2006os bérszámlákat vagy a várótermek fűtését. A gyakorlatban ennek egy további költsége, hogy nyolc év alatt 75 milliárd forint volt ezen adósságnak csak a kamatterhe. De az igazi adósság ezen felül van: ott, ho gy a vasúti pálya java része felújításra szorul, a vonatok csak lassan tudnak járni. Sok a mozdonyhiba, nem épültek ki olyan kommunikációs rendszerek, amelyeket már 2004ben is terveztek. Ennek a felszámolása lesz az igazi kiadás. Ez a törvény most megtere mti annak a garanciáját, hogy az állam ki fogja fizetni azt a szolgáltatást, amit megrendelt. Remélem, hogy többet ez a hitelből konszolidációba forduló politika, ami évről évre borzolta az újságolvasók és a szakminiszterek idegeit, nem fog folytatódni, és tervezhetővé válik a rendszer. Ma napi probléma, hogy nemhogy a fejlesztések nem tervezhetők, de a javítások sem. Hiába tudja mindenki, hogy mely buszokat, vagonokat, mozdonyokat kell majd egészen biztosan kijavítani jövőre, pénzügyileg ezek a javítások m a nem tervezhetők, pénzügyi okok miatt nem készülhetnek fel rá, ezért sok a kapkodás, és ez is többletköltségeket jelent. Terveket azonban eddig is láttunk, mondhatnám nyugodtan, hogy az asztalfiókok is láttak terveket, a kérdés az, hogy mi az esély vagy i nkább a garancia a megvalósulásukra. Ebben is, azt gondolom, nagyon bátran fogalmaz a törvény: aki nem tartja be az országosan érvényes játékszabályokat, annak a fejlesztését nem lehet kifizetni sem állami, sem EUs pénzből. Csak az egységes irányba mutató fejlesztéseket lehet kifizetni, arra pedig nem lesz pénz, hogy mindenkinek a saját részterületén van egy jó ötlete, és azt elkezdi fejlesztgetni. Mint minden cégnek, a tömegközlekedési vállalatoknak is meg kell tudniuk védeni a rájuk bízott vagyont, a ron gálók, a bliccelők ellen egyaránt fel kell hogy tudjanak lépni. Ez ma nincs így; mondhatnánk: ma a törvény nem az állami tulajdont védi, a törvény egyértelműen a bliccelőket védi. Ha az ellenőrnek nem adják át az adataikat, és nem akarnak leszállni a jármű ről, akkor neki rendőrt kell hívnia, ami viszont súlyos kieséseket okoz, sokkal többet, mint maga a bliccelés. A mostani törvény megerősíti a jegyvizsgálók jogait, és egy másik törvénybe fogják belefoglalni azt a jelenleginél sokkal komolyabb pénzügyi szan kciórendszert, amit az kap, aki nem adja át önként az adatait az ellenőrnek. A biztonsági kamerákról itt most nem beszélnék, azt korábban lehetett hallani. Egy további előnye ennek a rendszernek, hogy megnő az esély a közös járműbeszerzésre, és ezzel a haz ai gyártás lehetősége is felcsillan. Ez a legmesszebbmenőkig támogatható. Patrióta gazdaságpolitika nélkül nem lesz rendes gazdaság ebben az országban, ráadásul ezek igen jelentős, milliárdos tételek, amelyeket ezentúl nem a külföldi gazdaságokba fogunk pu mpálni, hanem a saját gazdaságunkba, arról nem is beszélve, hogy végre nagyszámú szakképzett munkaerőt igénylő beruházásokról van szó. A vagongyártás területén már el is indult egy ilyen fejlesztés. Szóba került a sztrájkjog és az, hogy nem lehet kevesebb, mint az alapszolgáltatás, azaz a vonalak 80 százalékán nem lehet sztrájkolni. (11.30) Ez a kritika Szekeres Imrétől azért esett nagyon rosszul, mert feltételezem, ő pontosan tudja, hogy az utasok 80 százaléka a fővonalakon és az elővá rosi vonalakon közlekedik, márpedig ha tudja, akkor vajon miért mondta el ezt a - nevezzük nyugodtan így - ostobaságot. Ha a munkavállaló bérletet vesz, akkor a munkaadó azt köteles megtéríteni, szerepel ma a törvényben. Ez egy olyan rendszer, amitől első ránézésre egy vállalkozó felszisszen, ahogy ezt meg is tették, s talán a mai napon minden oka meg is van rá, hiszen egy gyatra világgazdasági környezetben alakítjuk át a gazdasági rendszerünket, és ebben az átalakításban bizony a vállalkozóknak olyan terhe ket kell viselniük az átalakítás során, ami mellett nem biztos, hogy még egy újabb körülményhez is tudnak alkalmazkodni. De középtávon hinnünk kell abban, hogy ami az egyik oldalon kiadás, az a másik oldalon bevétel lesz, azaz hosszú távon csökken az ágaza t 400 milliárdos finanszírozási igénye. Ezzel a támogatással biztosítható az, hogy nagyon sok munkavállalót ismét rendszeresen a tömegközlekedés felé tereljenek. A nemzetgazdasági megtakarításon túl bíznunk kell abban, hogy mindebből érzékelhető adócsökken tés is lesz. Ami a
