Országgyűlési Napló - 2011. évi téli rendkívüli ülésszak
2011. december 20 (157. szám) - A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
449 FideszKDNP azon politikai kliséi közé illik, melynek értelmében a saját sameszait és embereit mindig is a saját ko rmányzati idején túlnyúló idősíkra próbálja pozícióba ültetni. Ez megfigyelhető a legfelsőbb szintektől, most már úgy néz ki, egészen a dohányboltok szintjéig leszűrődve. Tehát látható, hogy önök itt egy sajátos politikai kultúrát vallanak, ami tőlünk mess zemenőkig távol áll, de lépjünk túl ezen, és beszéljünk tovább arról, ami az előterjesztésben szerepel. Önmagában azon túl, hogy a cím ferdít, és nem erről van szó, lett volna lehetőségük tisztességesen eljárni. Hát pontosan az önök, amúgy vérlázító házsza bálymódosítása tenné lehetővé azt, hogy két nap alatt gyakorlatilag bármit átverjenek ezen a Házon. Tehát letehettek volna külön az asztalra elénk egy, az ifjúság védelméről szóló törvényjavaslatot, ami arról szól, hogy hogyan szorítsuk vissza a dohányzás t fiatalkorban, ez abszolút támogatandó lett volna, úgy érzem, száz százalékkal átment volna a Házon, és emellé letehették volna az asztalra az úgynevezett trafiktörvényt, ahol szabályozzák állami beavatkozással és eszközökkel azt, hogy ki milyen minőségbe n és milyen feltételekkel árusíthat dohánytermékeket. Itt pedig egy konstruktív vita bontakozhatott volna ki arról, hogy mégis milyen szabályozást bír el ez a piac, és a Jobbik is a saját érveinek kifejtését követően azt tudta volna mondani, hogy bizonyos feltételek mellett elfogadható az állami szabályzás ezen a területen, igenis ráfér ez a piacra. Csakhogy nem ez történt. Önök ezt a kettőt egybemosták, és két bekezdés foglalkozik itt az ifjúsággal, a fiatalkorúakkal, bárki mással, és az összes többi arról szól, hogy kiskereskedelmi szinten milyen szabályozókat, szabályozásokat vezetnek be. Tehát látható, hogy két ellentétes érdek küzd egymással ebben az előterjesztésben, az egészségvédelem és a kereskedelem érdeke. Hát könyörgöm, ez a kettő egymással ellen tétes irányba mutat! Ezt nem észrevenni? Egészségvédelemről beszélni, miközben a kereskedelem további szabályozásáról beszélnek? Jövedéki adót emelnek amúgy másik kézzel és más előterjesztésben is. Tehát látható, hogy nagyobb bevételekre számítanak, nyilvá n a nagyobb eladásokból, ezzel párhuzamosan pedig kicsit álszent, farizeus módon egészségvédelemről beszélnek. Ez nekem valahogy nem jön össze. Amikor arról beszélünk, hogy maximum mennyi boltot lehet nyitni, amely dohánytermékek forgalmazásával foglalkozi k, akkor még egyszer ki kell hogy hangsúlyozzam: itt nem arról van szó, hogy egy évente felülvizsgált rendszerben mondjuk településenként, 2 ezer lakosonként egy bolt nyílhat, hanem maximálják ezt a számot, de egy bebetonozással, adott esetben 20 éves bebe tonozással. Erről nekem az a korszak jut eszembe, amit csak hallomásból ismerek szerencsére, amikor az alkoholtermékek esetében is megállapították azt, hogy mondjuk csak délelőtt 10től délutánig lehet kapni azt a bizonyos terméket, még az is sorban állt a z alkoholért, aki előtte életében nem ivott, mert tudta, hogy azt jó áron értékesíteni lehet. Ez tegnap a bizottsági ülésen is elhangzott, érdemi felvetés után érdemi reakció ott sem született rá. Tehát ne teremtsünk már egy másodlagos piacot ilyen ostoba szabályozó eszközökkel. Az is látható, hogy amikor 9 koncessziós helyet tud elérni egyetlen vállalkozó, kérdőjel, hogy milyen vállalkozóról van szó, hiszen látható, hogy a döntéseket a kormányhivatal, a miniszter és egy olyan háromszögben lévő útvesztőben fogják meghozni, amit még most sem látunk, hiszen ezt majd egy következő törvénybe akarják utalni. Tehát látható, hogy egy következő törvény rendelkezik arról, amiről nekünk most kéne döntenünk. Ez megint csak egy elfogadhatatlan dolog. Amikor erről beszél ünk, hogy 9 koncessziós helyet kaphat egy vállalkozó, akkor mi garantálja azt, hogy nem fog valamilyen útonmódon felvenni pár rokkantosított vagy megváltozott munkaképességű személyt, őket beülteti dolgozni, elnyeri ezt a koncessziós jogot - még egyszer m ondom, adott esetben 20 évre , két év múlva pedig azt látjuk, hogy már régen nem azok az emberek dolgoznak ott. Ellenőrző rendszer nincs rendelve e mellé az egész mellé, semmiféle garancia nincs arra, hogy ez a piac valóban az önök leírt elképzelései szer int szabályozható lenne. Érdekes az is, hogy amikor a csökkent munkaképességűek foglalkoztatottságának növeléséről beszélnek ebben az esetben, akkor mennyire életszerű az, amit papírra vetnek. Hiszen aki csökkent
