Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 27 (114. szám) - „Civitas Invicta” - Szigetvár, a leghősiesebb városról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - PICHLER IMRE LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója:
872 1870ben Turinból írt hétoldalas levelében köszönte meg. A levélben a kormányzó méltatta Zrínyi, “s 2500, többnyire névtelen félisteneinek” hősiességét, vala mint párhuzamot vont a Zrínyicsalád sorsa és a magyar haza sorsa között a kiegyezés kapcsán. Kossuth üzenete új lendületet adott Szigetváron a Zrínyiünnepségek szervezésének, s egyben egy Zrínyiszobor felállításának is. Az ország első Zrínyiemlékműve 1 878ra készült el, miután lelkes adakozók jóvoltából 20 ezer forint gyűlt össze. Ez a máig a város főterén álló szobor egy félholdas zászlóra, ágyúcsőre taposó ércoroszlán, amely vörös márványból faragott magas kőtalapzaton áll. Ahogy a szobor leleplezésér ől tudósító Vasárnapi Újság írta: “Szigetvár példásan emléket állított hősének, Zrínyinek. Egy ércoroszlán hirdeti Zrínyiék hősiességének emlékét. Ez az oroszlán az erőt, bátorságot és a fenséget jelképezi. Az ércoroszlán 5 láb magas és 6,5 láb széles vörö s márványból faragott kőtalpon áll, az egyik oldalán Vörösmarty 1830ban íródott, Sziget című versének soraival: “Honfi! ha föllépendsz düledék várára Szigetnek, / Sírva ne említs szót sajnos eleste felől. / Ott hős Zrínyi körül bátor daliái nyugosznak, / Gyönge panaszszózat bántja nagy álmaikat.” Az oroszlánszobrot ettől kezdve a szigetváriak minden évben megkoszorúzták szeptember 7én, amely ma is a város egyik jelképe. Az olvasóegylet a századfordulótól gyűjtötte a Szigetvár történetéről és a Zrínyiekről szóló, ezekre vonatkozó anyagokat is, azzal a célzattal, hogy múzeumot hozzanak létre Zrínyi Miklós emlékére. E nemes célra 1917. szeptember 7én külön egyesület alakult, a Zrínyi Miklós Múzeum Egyesület, amely kizárólagos tevékenységének a Zrínyikultusz terjesztését szentelte, s az olvasóegylet mellett lelkes szervezője lett a Zrínyiemlékünnepségeknek. Még az 1918tól 1921ig tartó szerb megszállás alatt is engedélyezték a szerb hatóságok a Zrínyiünnepség megtartását az olvasóegylet kertjében és helyis égeiben. A katonaság parancsnoka ki is telepítette innen katonáit, hogy jelenlétükkel ne feszélyezzék a megemlékezőket. Szeretném elmondani, hogy a szultán 1566. augusztus 6án táborozott le Szigetvár alatt, és hatalmas seregével megkezdte a mocsaraktól kö rülölelt város ostromát. A védők jelentős része magyar volt - körülbelül 80 százaléka , akik javarészt Baranyából és Somogyból származtak, de voltak mellettük számosan horvátok és néhány német is. A védők a vár kapujában egy hatalmas fakeresztet állította k, hogy emlékeztessenek a hazájukhoz és hitükhöz való hűségükre. A küzdelem már az első napoktól hihetetlen hevességgel tombolt. A hosszú küzdelemben nagyon sokan vesztek el mindkét részről. Csak az augusztus 15e körüli nagy rohamokban 1600 török katona n yerte el a vértanúság koszorúját, köztük az elit seregtestből, a janicsárokból 600 fő. A túlerő lassan beszorította a védőket a belső várba. Ez augusztus 19én - vagy más források említése szerint három nappal később - történt. Az ostromlók a szigetet körü lvevő, az Almáspatak vizétől felduzzadt tó vizén és a körben fekvő ingoványos területen több töltés építésébe kezdtek, amelyen aztán támadásba indulhattak a bástyák ellen. Ez igen nehéz munka volt, és a védők kíméletlenül puskáztak, nyilaztak a munkásokra . Amikor a töltések megfelelően készen álltak, megindulhatott a támadás, a tömegroham. Ilyen nagy rohamra került sor a vár délnyugati részén épített töltésen augusztus 26án reggel. A török janicsárok nagy lelkesedéssel és elszántsággal támadtak, de a védő k olyan irtózatos tüzet adtak rájuk ágyúkból és puskákból, hogy ezek a nagyon bátor török harcosok is mind meghátráltak. Augusztus 29én újabb nagy általános támadás indult, hiszen Szulejmán szultán babonásan tisztelte e napot, amolyan szerencsenapjának te kintette. 1566. augusztus 29én Szigetvár alatt azonban megtört a sikersorozat. A szigeti védők a három irányból támadó janicsárok, szpáhik és önkéntesek tízezreit véres fejjel verték vissza a falakról, a törökök vesztesége csak ezen a napon 4ezer halott v olt. Feljegyezték azt is, hogy vitézül verekedett a védelemben maga Zrínyi is, és nem egy törököt elsőként, saját kezűleg vágott le. Mármost felvetődik a kérdés, hogy miért vállalták ezt az önfeláldozó küzdelmet. Bizton állíthatjuk, hogy a korban e hősies magatartásforma, avagy “emberül” viselkedni a harcmezőn, a kor követendő magatartásmintája volt. A vitézi életre való felkészítés már a kicsiny gyermekkortól fogva
