Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 27 (114. szám) - „Civitas Invicta” - Szigetvár, a leghősiesebb városról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán):
873 elkezdődött, s mind a környezet, mind az ideológiai háttér, a vallásos neveltetés - történjé k az akár katolikus, akár protestáns légkörben - arra tanította őket, hogy a hitért és a hazáért harcolni s akár az életet áldozni a legnagyobb érdem. A helytállást a bátorság és a rendíthetetlenség példázta. Egyértelműen állíthatjuk, hogy a szigetvári véd ő, Zrínyi Miklós főkapitány és horvát bán cselekedeteit egyéniségének minden ellentmondásos volta ellenére - vagy éppen ezzel együtt - ez a korabeli vitézi attitűd határozta meg. A szultán nem láthatta meg a győzelmet, mivel szeptember 6án meghalt, de hal álát vezérei a katonák előtt eltitkolták, és a következő napon újabb rohamra került sor. A védők helyzetét kilátástalanná tette a belsővárban tomboló tűzvész, amelyet a lőportorony felrobbanása okozott. Ekkor dönt Zrínyi a kirohanás mellett. A kirohanó vit ézek minden védőeszközt, pajzsot, sisakot és páncélt letéve, az ágyút az ellenségre sütvén a kapunál tolongó oszmánokra törtek, élükön a várkapitánnyal. A megmaradt védők Zrínyi Miklós és Juranics Lőrinc, a zászlótartó mögött sorakoztak fel, aki utoljára m ég egyszer kibontotta a dunántúli főkapitányi lobogót, és aztán “Jézus, segíts!” csatakiáltásukkal törtek az ostromlók kapu előtt tolongó áradatára. A krónikás írja, hogy a lövedékek, a nyilak, a golyók és dárdák szinte jégeső módjára zúdultak rájuk. Zríny it a küzdelemben több lövés érte mellén is, fején is, ekkor elesett, s a körülötte küzdő vitézeket mind levágták. (18.50) Végül a halott Zrínyinek fejét vették és a török táborban kopjára szúrva közszemlére tették. A hősies kirohanással a védők, élükön a v itéz horvát bánnal, valóban megkoronázták addigi harcukat. Az ostromló oszmánok nagyon súlyos veszteségeket szenvedtek. Már a kortársak, Istvánffy Miklós, Forgách Ferenc és mások is több mint 20 ezer halottra becsülték a törökök veszteségeit. A mai kutatás ok tükrében állítható, hogy az ostromló török hadsereg állományának 42 százalékát elvesztette. A nevezetes és hatalmas szultán halála, illetve az ostromló seregnek ilyen óriási veszteségei valósággal pirruszi győzelmet jelentettek. Szigetvár ugyan elesett, de NyugatMagyarország megmenekült. A szultán halála és az, hogy őt már nem követte hasonló kvalitású uralkodó az Oszmán Birodalom élén, valószínűleg szintén hozzájárult ahhoz, hogy a későbbiekben a szigetvári küzdelem szimbolikus értéket nyerjen, s minte gy győzedelmes harcként jelenjen meg. Nagyon fontosnak vélem megemlíteni, hogy mindebben nem mellékes az a tény sem, hogy egy évvel Szigetvár ostroma előtt a szultán nagy tengeri expedíciót küldött Málta szigetének meghódítására, amelynek a stratégiai jele ntőségét talán nem kell vázolnunk, hiszen ennek ellenőrzése révén karnyújtásnyira vált volna a török számára nem csupán DélItália, de maga Róma, illetve a spanyol partvidék is, egyszóval az egész mediterráneumot birtokolta volna. A johanniták sikerrel ver ték vissza a török rohamokat, és így a keresztény Nyugat egy rövid időre fellélegezhetett, de egyáltalán nem volt biztos, hogy a viharfelhők örökre eltávoztak és a közvetlen fenyegetés megszűnt volna Itália és NyugatEurópa számára. Azonban az, hogy ez a h ódító szultán egy év múltán a szigeti táborban meghalt, valósággal győzelemszámba ment a haragjától rettegő kereszténységben. Így a nagy szultán halála mintegy győzelemmé magasztalta a keresztények vereségét Magyarországon, Szigetvár romos falai között. Am ikor a dédunoka, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós pennájára tűzi a neves ős szigetvári hősi harcát, azon túl, hogy él a költői szabadság eszközeivel, művének minden sorában jelentkezik a vizsgált korszakunkra vonatkozó vallásos morál és identitástudat. Ut olsó gondolatként szeretném elmondani: e nagyszerű harci tett indokolja Szigetvár város leghősiesebb városként történő elismerését, amellyel az Országgyűlés méltó emléket állít az óriási túlerővel szemben folytatott harcokban elhunyt hős katonáknak, valami nt a polgári lakosság csatákban mártírhalált halt tagjainak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Balczó Zoltán) :