Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 27 (114. szám) - A Gazdasági Versenyhivatal 2010. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló, valamint a Gazdasági Versenyhivatal 2010. évi ... - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
775 De hogy néhány konkrét példáról és esetről is beszéljek: a bankok megbüntetése az a le gkézenfekvőbb terület, ahol óriási eredményeket lehet és kell produkálni. Még egyszer mondom, a GVHnak, a PSZÁFnak, a fogyasztóvédelemnek, a kormányzatnak és a kormányzat körül álló szerveknek együttesen. És ezt egészítsük ki természetesen a civilekkel, a civil szférával, hiszen nélkülük nem érhető el előrelépés ezen a téren sem. Látható, hogy három esetben került sor kötelezettségvállalásra a bankok részéről, így elmarasztaló határozat nem is született ilyen tárgykörökben, ami önmagában meglepő dolog, bá r nyilvánvaló, hogy hatásköri hiányosságokra vezethető vissza ez a problémakör. De az is látható, hogy az eljárás alá vontak a hosszú távú hitelszerződéseik futamideje alatt egyoldalú szerződésmódosításokat hajtottak végre. Ide vezethető vissza egyáltalán a beavatkozás szükségessége. Nyilvánvaló, hogy ez érintette a végtörlesztési díjakat, és a kezelési költség mértékével kapcsolatban is aggályok merültek fel, tehát pontosan azokon a területeken, amelyekkel kapcsolatban a Jobbik már háromnegyed évvel ezelőt t figyelmeztetett, hogy az ágazati adók, a különadók áthárítása ezeken a területeken fog bekövetkezni. (11.20) Miért nem láthatunk ezen jelentésben egy tízoldalas mellékletet arról, hogy milyen vizsgálatok, milyen tesztek bizonyítják, ha bizonyíthatják azt , hogy ezek az ágazati adók, különadók áthárításra kerültek. Ez egy viszonylag könnyen vizsgálható terület, olyan könnyen vizsgálható terület, hogy még egyegy parlamenti frakció szakértői csoportja is képes arra, hogy eredményeket, számokat, statisztikáka t mutasson fel. Így bizonyítottuk be például azt, hogy egy lengyelországi átlagos devizahiteles mintegy 1,52 százalékkal kevesebb kamatot fizet, mint egy magyar. Azért van versenyhivatalunk, azért van PSZÁFunk, és elnézést, hogy szélesebb kitekintésben b eszélek a fogyasztóvédelem rendszeréről, de ezek csak összehangoltan és finomhangolással képesek hatékonyan működni, különkülön működtetve, különkülön támogatással csak részeredményeket képesek elérni. Az is látható, hogy az érintett bankok lényegében rö högnek a markukba, soha nem kaptak olyan szintű bírságot, ami elriasztó, elrettentő lenne, a működési engedélyük legalább átmeneti időre történő felfüggesztése sem jogi, sem egyéb okokból, de fel sem merült, amit önmagában felháborítónak tartunk. Azt kelle ne látni, hogy az eszközrendszer teljes átalakítása vezethet csak megoldáshoz. Ugyanígy azt is láthatjuk, hogy a kereskedelmi törvény alapján indult eljárások tekintetében, amelyek kimondottan a már korábban is említett Tesco, Auchan és Metro áruházláncoka t érintik, szintén nem sikerül olyan eredményt felmutatni, amelyek ezeket a visszaéléseket legalább visszaszorítanák. A kereskedelmi törvény tiltja azt a fajta visszaélő magatartást, amit itt tapasztalhatunk, van egy eleve érdekes kiírás, amely szerint öns zabályozó etikai kódexet kellene ezen társaságoknak benyújtaniuk, tehát a rablót megkérjük arra, hogy önmérsékelje magát egy kicsit, mert ez bizonyára sikerül neki. De ha már ez a szabályozás, és ha már vizsgáljuk ezt a területet, akkor is látható, hogy a korábbi négy döntés utóvizsgálata, utókövetése esetén nem a Proverabeszállítókkal kapcsolatban felmerült problémáival volt gond, hanem azzal a három társasággal, a Tescóval, az Auchannal és a Metróval, amelyek egyfajta gyarmatként kezelik Magyarországot, folyamatos szabadrablást hajtanak végre, és nem mondható el az sem, hogy bármi visszatartaná őket ezektől. Még egyszer mondom, a legmagasabb bírság, amit kivetettek ezekre a szervezetekre - példának okáért egy Tesco estében - egy óra alatt, egy áruház bevé teléből kifizethető, semmiféle elrettentő ereje nincsen. Miért nem képesek végre a bírságolás metodikáját olyan módon kidolgozni - teljesen mindegy, hogy mérlegfőösszeg vagy bármi más alapján vetik ki , hogy a hazai kis- és középvállalkozó ne dögöljön bel e a bírságolásba, még ha hibát követ el, akkor se - természetesen vannak olyan hibák, ahol a működés továbbfolytatása nem képzelhető el , de ugyanakkor a teljesen egyértelműen multiérdekeltségű, multihátterű vagy kimondottan multi esetekben olyan szintű
