Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 27 (114. szám) - A Gazdasági Versenyhivatal 2010. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló, valamint a Gazdasági Versenyhivatal 2010. évi ... - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
774 emelt volna. Még egyszer mondom, nem egyegy jelentésre gondolok, hanem a folyamatos vészcsengőrázásra, arra a vészcsengőrázásra, amit már a nagypolitika is meghall. Látható az is, hogy a kartel lügyek feltárása részlegesen sikeresnek tekinthető. Ugyanakkor az is látható, hogy itt is rendszerszintű hiba van, hiszen a kartellügyek rendre hosszú évekig elhúzódó bírósági eljárásokba fulladnak, és gyakorlatilag az elévülési időből nagyon sokszor kiker ülnek, mielőtt bármiféle normális és elfogadható ítéletig eljuthatnánk. Tehát az látható, hogy itt egy rendszerszintű felülvizsgálatra lenne szükség, s nem csak az egyes és adott esetek vizsgálatára. A fogyasztói csoportokról egy kicsit később szólnék. De az nagyon fontos, hogy a magyar termékmegjelölések, védjegyek tekintetében szintén egy nehéztüzérség állna rendelkezésünkre. Elmondható lenne, ha minden hatóság odahatna úgy, ahogy kell, akkor Magyarországon ez nem lehetne probléma. Mondok egy egyszerű pél dát. Magyar termék védjeggyel még itt a tisztelt Házban is szoktak nekünk CDlemezeket, ajándéktárgyakat adogatni, talán elhitetvén nagyon sok képviselővel, hogy a hazait támogatjuk akkor, ha ilyen emblémával ellátott terméket vásárolunk. A gond az, hogy a védjegytörvény a mai napig lehetővé teszi, hogy összeálljon 1015 cég - mint ahogy az meg is történt Magyarországon , és úgy döntsön, hogy a magyar termék védjegyet tartalmazó terméknél nem kötelező kikötés az, hogy magyarországi alapanyagból készüljön a z adott áruféleség. És sorolhatnám tovább, 1520 féle hasonló átverés jellemző a hazai szupermarketekre, hipermarketekre, de sajnos a kisboltok egy részére is. Ugyanakkor a megoldás véleményem szerint nem az, ami a korábbi jelentésekben is szerepelt és a r iportokban látható, hogy együttműködve a Vidékfejlesztési Minisztériummal majd egyszer a távoli jövőben kodifikálják, jogilag is rendszerezik ezt a kérdést. Egy és negyed év erre kevés volt a kormányzatnak. Látszik, hogy a kormányzat ezen a téren impotens, tehát változtatni kell. Ha kell, akkor a vészcsengőt kell hangosabban rázni, és elérni azt a helyzetet, hogy egy társadalmi presszió, egy alulról jövő nyomás kényszerítse ki a változást, ha a kormányzat erre képtelen. Látható, hogy ezen a területen is mes sze még a probléma vége. Az pedig egészen elképesztő érvelés számomra, hogy a hatóságok, a szervek az átlagfogyasztó szempontjából értékelik vagy kívánják értékelni, hogy mi számít hungarikumnak, mi számít magyar terméknek. Pontosan az átlagfogyasztók kisz olgáltatottsága miatt van szükség a szabályozásbeli változásra azért, hogy ebben a dzsungelban, amit az utóbbi 21 évben - és sajnálatos módon a GVH működésével párhuzamosan - Magyarországra szabadítottak, el lehessen igazodni, hiszen manapság nem lehet. Te hát összességében kijelenthető, hogy a mögöttünk hagyott húsz év nemhogy nem sikertörténet, és nemhogy nem szabad hozsannázni miatta, hanem kudarcok olyan óriási sorozata, amely Európában is páratlan, hangsúlyozván, hogy ebben a felelősség csúcsán egyáltal án nem a GVH áll. Még egyszer mondom, egy olyan szervezetről van szó, amely aranybánya lehetne Magyarország számára, ha megfelelő erőforrásokkal és hatósági jogkörökkel látnák el, ruháznák fel. Az is teljesen egyértelmű, hogy a fogyasztói csoportok tekinte tében viszont komoly eredményeket lehetett volna felmutatni. Egy egyszerű példával élve: nagyon jól tudjuk, hogy a fogyasztói csoportok mögött álló kft.k, társaságok egy bizonyos része Budapest egy körülhatárolható területén van bejegyezve, különböző önko rmányzati és egyéb engedményeknek köszönhetően vagy más okokból - én ezt nem tudhatom pontosan - ide szocializálódtak ezek a társaságok. Én elmentem ebbe a kerületbe, kinyitottam egy ingyenes reklámújságot, és azt láttam, hogy 1213 fogyasztói csoport jell egű vagy kimondottan olyan hirdetést lehet ezekben látni a mai napig, mindenféle jogszabályi tiltási próbálkozás ellenére. Mit kell ilyenkor csinálni? Nem azt kell mondani, hogy mi megpróbáltuk, megtiltottuk nekik, aztán mégis ott van ezekben a lapokban, h anem kőkeményen kell fellépni, és a bírságolás, a szankciórendszer teljes mértékű átalakításával valódi eredményeket kellene elérni. Számomra édeskevés az, hogy a jelentésben arra hivatkozunk, hogy a reklámtörvény mit tartalmaz a megtévesztő reklám tilalmá val kapcsolatban, vagy a versenytörvény hogyan taglalja a megtévesztési és agresszív jellegű magatartásformákat. Látható, hogy önmagában ettől eredmény még nem születik.
