Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 27 (114. szám) - A Gazdasági Versenyhivatal 2010. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló, valamint a Gazdasági Versenyhivatal 2010. évi ... - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
773 Z. KÁRPÁT DÁNIEL , a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Gazdasági Versenyhivatal 2010. évi tevékenységét vizsgáló jelentésről szóló vita elfogadása sorá n kicsit meglepve tapasztaltam azt a fásultságot, ami a tisztelt Házon erőt vett. A tavalyi, impulzusokkal viszonylag jobban teli, kicsit szakmaibb vita után most azt látom, hogy idekerült egy jelentés, amit egy általam nagyon tisztelt és fontosnak tartott szervezet lényegében magában megírt, önök ezt elfogadták, hiszen a vezetés és a működés tekintetében is sikerült harmonizálniuk a GVHt a FideszKDNP elképzeléseivel, kiemelik a szép dolgokat, a szép szavakat, nagyjából hallgatnak a hibákról, aztán egy go mbnyomással ezt foganatosítják, és egy év múlva újra találkozunk. Hát ez nem így megy Magyarországon! Éppen ezért vezérszónoki felszólalásom első részében azon ágakról szeretnék egypár szót szólni, amelyeket érint a jelentés, a későbbiekben egykét konkrét példán keresztül megvilágítani, hogy mit lehetne még csinálni, hiszen egy nagyon fontos területről beszélünk, harmadsorban pedig - amit a legfontosabbnak tartok - a jelentés és a mögötte rejlő filozófia erősségeit és hiányosságait szeretném megvilágítani. Először is le kell szögezni, hogy a Gazdasági Versenyhivatal egy aranybánya, egy csodafegyver lehetne, főleg ha nem lennének hatáskörbeli és tevékenységbeli átfedések bizonyos más szervekkel. Tehát elmondható lenne az, hogy ha a GVH, a PSZÁF és a fogyaszt óvédelem nagy hármasának a tevékenységi köre kellőképpen szétbontott lenne, megkapná az őt megillető pénzügyi, energetikai és minden egyéb erőforrást és azt a fegyverzetet, amely által fel tud lépni az érintett problémákkal szemben, akkor egy nehéztüzérség ről beszélhetnénk Magyarországon, a fogyasztóvédelem teljes mértékű újrahangolásáról, hisz látható, hogy minden, a GVHnak juttatott egységnyi pénzösszeg vagy energia háromnégyszeresen tud és képes megtérülni. Tehát egy olyan szervezetről beszélünk, amely et mind az emberi erőforrás, mind az anyagiak tekintetében támogatni kéne, nem pedig a szép szavak szintjén leragadni, és a hosszú távú tervekről kísértetiesen ugyanazokat a frázisokat pufogtatni évről évre. Ugyanakkor az is látható, hogy most egy kiemelt fázisban van Magyarország, amikor nem elég arról a kéthárom fő területről beszélni, amit itt kiemeltek. Nem elég a kartellekkel foglalkozni, nem elég az úgynevezett sérülékeny fogyasztók helyzetét vizsgálni. Itt lenne a lehetőség, hogy mind a PSZÁF, mind a fogyasztóvédelem, mind a GVH példának okáért a devizahitelesek kérdéskörében is legalább ajánlási szinten fogalmazzon meg vagy fogalmazott volna meg olyan állításokat és ajánlásokat, amelyek igenis könnyíthettek volna a helyzeten. Példának okáért miért n em kaptunk tömegesen olyan GVHjelentést, figyelmeztetést, amely felszólalt volna a korábbiakban az egyoldalú szerződésmódosítások ellen? Ez azért részlegesen megtörtént, de amely felszólalt volna, mondjuk, az ellen, hogy miért nem végeztek a hazai pénzint ézetek úgynevezett stresszteszteket, szcenárióanalíziseket azt illetően, hogy egy negatív forgatókönyv esetében ha magyarországi hitelesek, fogyasztók fizetőképtelenebbé válnak, mondjuk, az árfolyamingadozások negatív hatásaiból kifolyólag, akkor mégis mi a fene történik Magyarországon. Miért nem kaphattunk erről bármilyen instrukciót, figyelmeztetést, hogy valamit tenni kell. A GVH egyébként annak idején a Gyurcsánykormányt is figyelmeztette erre, de süket fülekre talált. Úgy érzem, úgy érezzük, hogy töb bször és erőteljesebben kellett volna ezt mantrázni akár havi, akár heti szinten, hogy foganatja legyen, mert látható, hogy vannak olyan kormányzati erők Magyarországon, amelyek nem hallják meg a nagyon fontos hangokat, de a felelősség ettől még nem tűnik el. Miért nem hallhattunk olyan felhívásokat, amelyek arról szóltak volna, hogy a hitelközvetítő cégek esetében, tehát nem a kereskedelmi bankok, hanem azon közvetítő cégek esetében, amelyek hitelkihelyezéssel foglalkoztak, és amelyek a devizahitelkihelye zésért pluszjutalékokat kaptak alkalmazotti szinten, de az ott ülő alkalmazottaknak nagyon sok esetben nem volt meg a szükséges és minimális képesítésük sem ahhoz, hogy egyáltalán ilyen tevékenységgel foglalkozzanak. Rendszerszinten kilógott a lóláb, mégse m láthatjuk azt, hogy ez ellen bárki mérhető, súlyos szavakat
