Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 13 (153. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SZŰCS ERIKA (független):
7254 krízis megállításának, mind pedig annak, hogy a nők foglalkoztatási számait és ezzel az ország foglalkoztatási számait emeljük, hiszen tudjuk, hogy a kisgyere kes nőknél van az a tartalék, amit ha megemelnénk, akkor tudnánk produkálni azokat a foglalkoztatási számokat, amelyeket a kormánnyal egyetértve mi is szeretnénk látni a statisztikákban. Kérem, hogy támogassák ezt az ajánlási pontot, és tegyük lehetővé, ho gy ne egy látszólag védő, de valójában kiszolgáltatottabbá tevő javaslat legyen a Ház előtt, és ne azt szavazzuk meg, hanem egy valódi rugalmasságot, a munkavégzés valódi rugalmasságát, és ezzel a gyermekszám növelését támogassuk. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Szűcs Erika képviselő asszony következik, a függetlenek közül. Parancsoljon, képviselő asszony! SZŰCS ERIKA (független) : Köszönöm szépen a szót, elnök ú r. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Czomba Sándor és Kara Ákos által benyújtott módosító indítványhoz, illetve Szilágyi Péter és Kaufer Virág indítványaihoz szeretnék hozzászólni. Ami a szakszervezetekkel kötött megállapodás után született módosító indít ványt illeti, azt kell mondanom, hogy sajnos ez nem egy szép történet. Ha visszaemlékezünk augusztusra, amikor egyáltalán napvilágra került, hogy milyen irányban kívánja a kormány a munka törvénykönyvét módosítani, akkor, gondolom, mindannyian emlékszünk a rra az elemi felháborodásra és sokkra, amivel ezt az érintettek és mindenekelőtt a munkavállalókat képviselő szakszervezetek fogadták, hiszen mindenféle egyeztetés nélkül megjelent egy komplett törvényjavaslat. Az államtitkár úr a viták során formálódó mun ka törvénykönyve javaslatról a végén azt mondta, hogy ez a józan ész győzelme - csak akkor azon kell gondolkodni, hogy kinek ment el az esze. Hiszen 2009 októberében - bizonyára önök is emlékeznek rá - volt egy konferencia éppen a munka törvénykönyve válto ztatási szükségességéről, ahol a szakszervezeti képviselők elfogadták annak a szükségességét, hogy a munka törvénykönyvét módosítani kell, rugalmasabbá tenni, a mai gazdasághoz, a mai élethez, annak szükségleteihez kell igazodni. Ilyen előzmények után külö nösen érthetetlen az, hogy a munka törvénykönyve változtatásához úgy kezdtek hozzá, hogy a szakszervezetekkel nem konzultáltak, csak a törvényjavaslat elkészülte után, illetve a végén azt kommunikálták, hogy azokkal írták alá, akik egyáltalán hajlandóak vo ltak elismerni, hogy a munka törvénykönyve módosításra szorul. Azt gondolom, hogy ebben az értelemben a szakszervezetek közötti különbségtétel és minősítés nem valós, a velük való bánásmód, a szakszervezetek, a több millió munkavállaló érdekképviselőinek a kezelése volt ennek az ügynek a kapcsán, ami miatt a kormánynak a szükségesnél sokkal több konfliktusa volt és szerintem maradt is ebben az ügyben. Az meg külön érdekes, hogy a történet arról szól végül, hogy a munka törvénykönyve módosításába bevettek ol yan intézkedéseket, amelyek a jelenleg élő munka törvénykönyvében a munkavállalókat védték, majd az elemi felháborodás után ezekből visszavonultak, és visszaemelték a munkavállalók védelmét, például a védett kört vagy a kisgyermeket nevelőt, és ezt most úg y adják elő, mintha önök védték volna meg, csak nem tudom, kitől, mert legfeljebb önmaguktól kellett megvédeni ezeket a munkavállalókat. Tehát úgy gondolom, hogy a szakszervezetekkel való bánás és a szakszervezetek kezelése nagyonnagyon elítélendő és egyá ltalán nem helyénvaló. Azt gondoljuk, hogy ahhoz, hogy Magyarország valóban kiemelkedjen a jelenlegi gazdasági helyzetéből, hogy a miniszterelnök úr által felvázolt célokat elérje, és az olyan munka világából, amelyben benne maradtak éppen ennek a törvényn ek az előkészítése miatt a feszültségek és a bizalmatlanság, a kormány arra számíthat, hogy bizony az ilyen típusú teljesítménynövelő célok nem fognak olyan könnyen menni.
