Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 8 (150. szám) - Az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
6659 döntés a választási törvényről; jelen pillanatban nincs ciklus eleje, avagy ciklus vége, tehát amikor által ában szabályozni kellene a képviselők munkájának, jogállásának kérdéseit. És különösen érdekes ez a helyzet akkor, amikor az előterjesztő maga mondja azt, hogy a Ház asztalára fog majd kerülni, a házelnök előterjesztésében, a Ház munkájára vonatkozó új elő írások tervezete. Ezért tehát ez az időpont, hogy éppen most, ez eléggé megmagyarázhatatlan. Természetesen megmagyarázható lett volna akkor, hogyha ez a ciklus elején van itt előttünk, hiszen akkor világos lett volna a szándéka az előterjesztőnek, ha ezt e gyéni képviselőként akarja megoldani, hogy 4 évet legalább szabályozni akar. Ha ez a ciklus végén kerül elénk, mert akkor világos lett volna a szándék, hogy egy következő etapra próbáljuk elrendezni ezt a kérdést; vagy a választási törvénnyel együtt kerül ide; vagy, ne adj’ isten, a Ház munkájának a szabályozása keretében kerül a parlament asztalára. Miután ez nem így van, ebben a nagyon sajátos helyzetben hangot kell adjak annak az elképzelésemnek, tisztelt képviselőtársaim, hogy a hosszú vita és ez az elé nk került ügy semmi egyebet nem szolgál, mint hogy a közfigyelmet elterelje néhány más, sokkal fontosabb dologról. Ha pedig ez így van, ez baj, hiszen abban a kérdésben nyilván minden képviselőtársunk egyetért, hogy a közfigyelem szempontjából fontos, hogy a parlamenti képviselők javadalmazása tiszta, világos és átlátható legyen. Ha pedig ez így van, és nem kívánom, hogy így legyen, akkor az előterjesztő és előterjesztőtársai hibáztak, amikor most hozták elő ezt a kérdést a parlamentben. Hibáztak, mert azt az érzést kelthetik mindazokban, akik figyelemmel kísérik a parlament munkáját, hogy jelenleg semmi más problémánk nincs, csak ez; semmi más gond nem feszít bennünket, csak ez; és semmi egyébre nincs időnk, mint arra, hogy rendezzük a saját dolgainkat. Én nagyon méltányolom Lázár képviselőtársamnak azt a kommunikációs elővágását, hogy természetesen lesznek kötelező körök, amelyben negatívan kell megítélni az előterjesztőt és a pártját, hogy ilyen finoman fogalmazzak. Méltányolom ezt az ügyességet, amely arr a irányul, hogy eleve hiteltelenítsen minden, az előterjesztőre, az előterjesztésre, az előterjesztő pártjára vonatkozó kritikát, mégsem tudom kritika nélkül hagyni azt, hogy ebben a helyzetben, amiben hazánk van, nem a parlament belső ügyeivel, a képvisel ők javadalmazásával kellene foglalkoznunk. A Szocialista Pártnak tehát nincs ezzel az előterjesztéssel dolga ebben az értelemben. Nincs dolgunk ezzel az előterjesztéssel, és nem fogunk kísérletet tenni arra, hogy módosító indítványokat adjunk be, vagy külö nféle más koncepciók, más elképzelések alapján működő szabályokat dolgozzunk ki. Megtehetnénk - nem tesszük meg. Azért nem tesszük meg, mert ha ebben a helyzetben a módosító indítványok sorát nyújtjuk be, módosítva vagy átértelmezve ezt az előterjesztést, akkor magunk is részesei vagyunk ennek a méltatlan helyzetnek, hogy 2011 decemberében, egy költségvetési vita kellős közepén, sarkalatos törvények elfogadása között, a parlament ezzel a kérdéssel foglalkozik, márpedig azzal, hogy mennyit keressenek a képvi selők. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Nem kétlem, hogy a közfigyelem jelentősen irányul a képviselői munkára; a közfigyelem ráirányul a képviselők járandóságaira és keresetére; és az sem vita tárgya, hogy a politikusok és ebben szűkebben a p arlamenti képviselők presztízse jelentőset esett az elmúlt években. Azt azonban nem gondolom, hogy feltétlenül azért és csak azért, mert a járandóságaik nem átláthatóak. Úgy gondolom, hogy ennek a presztízsveszteségnek legalább oka a parlamentben folyó mun ka alacsony színvonala, a parlamentben bent lévő méltatlan viták sokasága, a parlamenti stílus maga. Tehát nem feltétlenül csak az a probléma az országgyűlési képviselőkkel a választók szempontjából, hogy átlátható vagy sem, igazsá gos vagy sem a járandóságuk, hanem hogy milyen a munkájuk színvonala, milyen tehát a teljesítményük. Éppen ezért abban a kérdésben, amely tágabb körben vizsgálná a parlamenti képviselők helyzetét, természetesen meglenne a véleményünk, hiszen ezen az alacso ny presztízsen javítani kell
