Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 8 (150. szám) - Az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója:
6646 átolvasni, kormánypárti és ellenzéki képviselőket egyaránt ért jogos vagy jogtalan kritika, hogy hogyan használták vagy hogyan éltek vissza a javadalmazási rendszer lehetőségeivel. Tisztelt Képviselőtársaim! A látszat és a valóság között végre harmóniát kellene teremtenünk, igenis kell annyi bátorsága legyen a törvényhozásnak, parlamenti képviselőtársaimnak, hogy ha rendet akarnak az országban, ha tiszta és átlátható viszonyokat szeretnének, ha elvárják az adófizető polgárok közöss égétől, hogy jogkövető magatartást tanúsítsanak, betartsák az adójogszabályokat, egyáltalán adót fizessenek, és egy új kultúra legyen Magyarországon, ami a közpénzek fölhasználását illeti, akkor ki kell azt mondanunk, hogy ezt a kérdést rendezni kell, én a zt gondolom, hogy ez józan paraszti ésszel belátható. Persze, nagy dilemma, erkölcsi dilemma - és a javaslat ebből a szempontból könnyű préda az ellenzéki képviselőknek és az ellenzéki sajtónak, akármilyen kevesen is vannak jelen a teremben , hogy a mai s zociális viszonyok között egy parlamenti képviselői bérrendezés aktuális lehete egyáltalán, miközben látszik, mennyi a minimálbér, emberek milliói szociális nehézségekkel küszködnek, akkor a pofátlan képviselők nem tesznek mást, mint fölemelik a saját fiz etésüket - szól a nép hangja, és közvetíti ezt időnként a sajtó és néhány, legalább ilyen mértékben pofátlan ellenzéki képviselőtársam is, visszaélve a helyzet adta lehetőséggel. (8.10) Ugyanakkor felhívom a figyelmüket arra, hogy mikö zben a nyilvánosság szintjén azt hallja az ember, hogy a parlamenti képviselők majd többet keresnek, ezzel szemben a parlamenti képviselőtársaimtól sokszor azt hallom, hogy kevesebb lesz a fizetésük. A nyilvánosság megítélése, a köz vélekedése és a parlame nti képviselőtársaim érzése - pártállástól szinte függetlenül - nincs köszönő viszonyban egymással. Ez egyébként a javaslat elvi helyességét mutatja, mert ezek szerint nem változik semmi sem érdemben. Tehát azt gondolom, hogy az ellenzéki képviselőtársaimt ól persze elfogadjuk és megértjük, hogy a politikai helyzetet kihasználva, a labdát leütve el fogják mondani, hogy ó, milyen arcátlan dolog, hogy a Fidesz törekvést tesz, lépéseket tesz annak érdekében, törekszik arra, hogy rendezze a fizetéseket, de azt s zeretném kérni - tekintettel arra, hogy többen vannak, akik ezzel a kérdéssel az elmúlt években vagy az elmúlt másfél évben alaposan foglalkoztak, és az alkotmányügyi bizottság ülésén egyébként érdemi javaslatokat is tettek már a kérdéshez , hogy az ellen zéki populáris kritikák megfogalmazása után építő jellegű észrevételekkel segítsék ennek a javaslatnak a törvényben való megszületését. Azt gondolom, hogy a legfontosabb elvi célban biztos, hogy pártállástól függetlenül egyetértünk - arra gondolok, hogy eg y parlamenti képviselő egzisztenciális függetlensége megköveteli azt, hogy trükközésre se szüksége, se lehetősége ne legyen. Tehát a trükközés szükségét és lehetőségét kell az én véleményem és megítélésem szerint megszüntetnünk. Nagyon fontos szempont még itt az is, hogy egy átlátható fizetési rendszerrel nézetem szerint a parlament társadalmi megítélése, tekintélye is helyreállítható; természetesen el kell tudni magyarázni azt, hogy mivel egyetlenegy magyar választópolgár sem hiszi el, hogy kétszázharmincegynéhány ezer forintos bruttó fizetésből él a parlamenti képviselő, ezért ez egy tarthatatlan állapot. Az elmúlt években több kísérlet is volt a rendszer rendbetételére, ezek mind, úgy gondolom, szándékukat tekintve tisztességes kísérletek voltak, és rész eredményeket elértek. De azt az ellentmondást, hogy a parlamenti képviselőcsoportok, a képviselők merike a saját fizetésüket rendezni az adott társadalmi viszonyok között, ezt az ellentmondást, ennek a nehézségét, ennek a problematikáját nem oldotta fel. Mi, fideszes képviselők arra teszünk javaslatot, hogy egyszer és mindenkorra állapítsuk meg azt a szintet, ahol a parlamenti képviselők javadalmazása egy közigazgatásban, közszolgálatban tevékenykedő tisztségviselő felelősségével valamilyen szinten párhuza mba állítható. Sokan kérdezték tőlem, hogy miért ez a rendszernek a logikája. Én azt gondolom, hogy ha megnézzük azt, hogy a javaslat nem kevesebbre tesz lépéseket és nem kevesebbet kezdeményez, mint hogy a mindenkori helyettes államtitkárnak megfelelő jav adalmazásban részesüljön egy parlamenti képviselő, az én fejemben ez a javaslat azért fogant meg, mert azt gondolom, hogy egy parlamenti
