Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 7 (149. szám) - Bejelentés önálló indítvány tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A nemzeti felsőoktatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. RÉTHELYI MIKLÓS nemzeti erőforrás miniszter: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. RÉTHELYI MIKLÓS nemzeti erőforrás miniszter:
6523 bővítésére fordíttatik, és ezen kutatási kapacitásokat a felsőoktatási intézményekben kívánják az Akadémia részéről is megvalósítani, tehát az akadémiai források az egyetemeken hasznosulnak, ott teremtenek munkahelyeket és kutatói forrásokat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel több képviselő felszólalásra nem jelentkezett, megkérdezem Réthelyi Miklós miniszter urat, kívá ne felszólalni, a vitában elhangzottakra válaszolni. DR. RÉTHELYI MIKLÓS nemzeti erőforrás miniszter : Tisztelt elnök úr, ha megengedi, a zárszót én kezdeném, és átadnám az államtitkár asszonynak a mikrofont. ELNÖK (dr. Latorcai János) : Természetesen. Mega dom a szót a miniszter úrnak. Parancsoljon! DR. RÉTHELYI MIKLÓS nemzeti erőforrás miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlési Képviselők! Két kérdést szeretnék a mostani, az elmúlt egyórás vita témáiból kiemelni, és elnézést kérek, amiért nem tudt am hosszabban részt venni a felsőoktatási törvény vitáiban. Az egyik a nyelvekkel kapcsolatos követelmények. Azt hiszem, az, hogy ez kérdés, egy ilyen részletesen kifejtett kérdés és annyi pontban érintett, ez egy olyan örökség számunkra, amit az 1948tól kezdődő kötelező orosznyelvtanulás következményeiként kell hogy megéljünk. Ott évtizedek múltak el, másfél generáció nőtt fel azzal, hogy az idegen nyelv tanulásának semmi gyakorlati értelme nincs vagy nagyon kevés. Néhány ember számára természetesen volt , ezt nem lehet teljesen általánosítani, de én pont ahhoz a korosztályhoz tartozom, akik ötödikes korunktól kezdve, az egyetemen még két évet rádolgozva, tíz évig tanultunk oroszt. Én nagyon örülök, hogy tanultam, mert ennek én hasznát vettem, komolyabban próbáltam venni, de ebből származik az, hogy az egyetemeken kell számon kérni az idegennyelvtudást egy olyan ország állampolgáraitól, akik tudják, hogy gyönyörű a nyelvünk, csak éppen ahhoz, hogy kilépjünk az országhatárokon, legalább még egy nyelvet tudn i kell. Tehát ez egy olyan örökség, amelyikre, azt hiszem, egy generáció nem tud megoldást találni; ezt úgy kell kezelnünk, hogy nagy jogsérelem ne essen, de a minőséget és azt az elvárást, hogy a magyaroknak, az egyetemet, főiskolát végzett magyaroknak be szélniük, ismerniük kell egy idegen nyelvet, ebből nem lehet engedni - a módszert kell még megtalálni. A másik kérdés pedig a hallgatók részvétele az egyetem életében. Megint csak azt tudom mondani, hogy a rendszerváltás idején a hallgatók részvétele roppa nt fontos volt, rendszerváltó jelentőségű volt bizonyos egyetemeken. Múltak a hónapok, és semmi nem történt, egészen addig, amíg a hallgatók azt mondták, hogy most már hívjunk össze egy oktatói értekezletet, ami nagyon furcsa volt a hallgatók részéről, de végül is például a mi egyetemünkön így beindult a munka. Tehát a hallgatók szerepe az 1993. évi felsőoktatási törvény elkészítésében, az egyetemek életében, mondom, nagyon fontos volt. Tudomásul kell vennünk mé giscsak azt, mint ahogy az oktatóknak is csak egy része vesz részt az egyetem szervezetében, az egyetem működtetésében, az összes többi oktató értelemszerűen oktat és kutat, így a hallgatók zöme természetesen azért jön oda, hogy tanuljon, diplomát szerezze n és jó diplomát szerezzen, de vannak hallgatók, akik emellett még az egyetem életének működtetésében is részt vesznek. Az egyetem polgárai az oktatók és a hallgatók, és azt hiszem, ebben a kérdésben lehet számokról és arányokról vitatkozni, és fontos is, hogy tisztán lássuk ezt a kérdést, de nyilván az intézményeknek kell megoldaniuk, hogy az együttműködés, ami viszont nagyon fontos, tehát az együttműködésre kell a hangsúlyt fektetni, és az együttműködéshez kell azokat a feltételeket megteremteni, ami nyil ván a bizalomra épül, és ami biztosítja mindkét oldalnak, az egyetem
