Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 5 (147. szám) - Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései című törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz):
6260 magasságokban, de a felszólalásának jó részével azért mindannyian egyetértettünk, és nagyon sajnálom egyébként, hogy a Jobbiknál egy hatalmas ék keletkezett itt, hisz az ön felszólalása és Nová k Előd felszólalása meg jó néhány képviselőtársa felszólalása között szerintem antagonisztikus ellentét van most, a mai napon, tehát azt is meg kell állapítanunk, hogy önök sem egységesek ezzel a törvényjavaslattal. Schiffer képviselő úrral, illetve az LMPvel kapcsolatos álláspont is nagyonnagyon érdekes és furcsa, bár azt hiszem, Szilágyi képviselő úr itt elkezdte, még az általános vita előtt tett egy ilyen elővágást, mielőtt még el sem kezdtük volna azt a vitát, azt hiszem, azt mondta, hogy elég volna a köldöknézésből, a múltnézésből, ezért volt számomra meglepetés a frakcióvezető úr múltkori törvényjavaslatot támogató hozzászólása, ehhez képest ma már itt egészen másról szólt, és egészen másról beszélt, egészen más volt a véleménye. Ami a ZétényiTakácstörvényjavaslatot és az ezzel kapcsolatos fejtegetését illeti, ugyanazt a sárdobálást éreztem most a vita nagy részében, mint amitől óvtuk egymást. Azt a sárdobálást, hogy itt mindenki címkézi a másikat, holott nem erről van szó. Mi azt mondtuk, és ennek a törvényjavaslatnak az a lényege, hogy biztos, hogy későn, biztos, hogy sokkal hamarabb kellett volna, de végre cezúrát kellene húzni, és azt kellene mondani akkor, ha 20 évvel, akkor 20 évvel, nagyon szomorú, hogy 20 évvel a rendszerváltozás után, hogy i gen, volt jó és rossz ebben az országban és a magyar történelemben; voltak hazafiak és hazaárulók; voltak olyanok, akiket soha nem tudtak beszervezni, ha verték a lábát, akkor sem, és én most is azt mondom, senkit nem akarok ezzel megsérteni, persze, óriás i különbség van az egyszerű párttagok és azon párttisztségviselők között, akik haszonélvezői voltak a rendszernek. Senki nem akarja azt mondani, hogy az a 800 ezer magyar szocialista munkáspárti tag bűnös volt, de én azt mondtam, és most is azt mondom, és ne értsék ezt félre, hogy az az ember, aki mondjuk, elvégezte az egyetemet, és nem lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba, vállalta a családja nélkülözését, vállalta azt, hogy semmilyen előrelépése nem lesz, segédmunkásként dolgozott egész életén kere sztül, ő az erkölcsi példa az én számomra, urambocsá’, mondhatom, az apám, ő az erkölcsi példa, bár sokszor én is vitatkoztam vele, mert ha belépett volna, akkor más lett volna. De nehogy azt mondjuk már, kérem szépen, hogy mondjuk, aki annak idején, mert verték a talpát, beszervezték, és besúgó volt, vagy SZTtiszt volt, az az erkölcsi példa, és azt össze kell mosni azzal, akit bebörtönöztek, aki vállalta a nélkülözéseket, és aki emelt fővel végigélte ezt az elmúlt 40 évet, nem szolgálta ki, nem rosált be, és nem hódolt be Kádár Jánosnak és a csapatának. Én azt hiszem, óriási különbség van, és a felnövekvő nemzedéknél mindenképpen példát kell ebben a dologban mutatni. Ugyanúgy elmondtuk a történelmi példákat is. Kérem szépen, az oroszok megszállták Európa n agy részét, KeletEurópát megszállták, de kérem szépen, az ország leigázását és megszállását, merem mondani, hogy Magyarországon kívül sehol nem ünnepelték meg úgy, mint itt. Kérem szépen, nézzék meg a lengyelt vagy a németet. Itt a legutolsó faluban is sz ovjet emlékművet csináltunk, a tanáraink sírva vittek bennünket, hogy sírni kell, mert a szovjet elvtársakat koszorúzzuk, de az első és a második világháborúban elesett saját katonáinkért egy koszorút, egy könnyet nem ejtettünk. Nem így volt? Itt is lehet különbséget tenni, én azt hiszem, és igenis, lehet és kell különbséget tenni azok között, akik szolgai módon tették azt a moszkvaiakkal, amit tettek, nem akarom mondani vulgárisan, biztosan tudják, miről van szó. Példátlan dolog volt. De ugyanúgy példátlan dolog, amire önök is hivatkoztak, és nagyon helyesen hivatkoztak egyébként, hogy itt milyen szégyen, hogy a Szabadság téren még mindig ott van a szovjet hősi emlékmű. Nem a szovjet hősi emlékművel van probléma. Szovjet hősi emlékmű lehet a városban, minde n fővárosban van szovjet hősi emlékmű, de nem a legszebb téren kellene a szovjet hősi emlékműnek lennie, ott, ahol az ereklyés országzászló volt, ott, ahol az ÉszakKeletDélNyugat szobra volt. (Taps a Jobbik soraiban.) És ezt hiszem, hogy tárgyalások útj án meg is lehetne ebben egyezni Oroszországgal, biztosan meg lehetne egyezni, csak politikai akarat szükségeltetik hozzá; de
