Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 5 (147. szám) - Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései című törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz):
6261 azt mondom, először elégedjünk meg azzal, hogy Károlyi Mihály szobrát elviszik - de még mindig itt van. Ami pedig a radikalizmust i lleti és a lépéseket, amiről Gaudi képviselőtársam beszélt, és a számonkérést illeti, meg hogy miért most, miért későn, meg miért nem történt meg az igazságtétel. Elmondtam a múltkor is, most is azt mondom: Antall Józsefnek volt igaza, nem tetszettünk forr adalmat csinálni 1990ben, egyszer. Kettő: a ZétényiTakácstörvényjavaslatot elkaszálta az Alkotmánybíróság, ez volt a második alkalom. És most ne haragudjanak, tényleg nincs annak jelentősége, hogy akkor melyik parlamenti párt támogatta vagy nem támogatt a ezt a törvényjavaslatot, a mostani ügy szempontjából semmi jelentősége nincs. Az a lényeg, hogy vane politikai akarat ennek a törvénynek a végrehajtására, megvane bennünk az az erkölcsi erő, megvane az a kétharmad. A kétharmadot illetően, ne haragudja nak, az LMP is és a Szocialista Párt, bár én akkor aktívan nem politizáltam, de azért emlékszem. A választási kampány során mit mondtak önök az első forduló után? Azt mondták: nehogy ezek alkotmányozzanak, nehogy kétharmaduk legyen! Ez volt a választási sz logen, emlékszem, és emlékeznek rá, ne legyen meg a kétharmad. Ebből viszont az következik, ha megtörtént, és meglett a kétharmad, ennyi ember szavazott erre a koalícióra, akkor kutya kötelességünk volt, hogy egy új alaptörvényt csináljunk, okulva abból a példából, amit 1991ben a szocialisták elmulasztottak, önöknek is megvolt a kétharmaduk a kisebbik gonosszal, a Szadesszel, bocsánat, az SZDSZszel, és mégsem csinálták meg. Nem is lett belőle semmi. Ha mi nem csináltuk volna meg az alaptörvényt, vagy tová bb hezitáltunk volna, akkor sem lett volna belőle semmi, ezt mindenki tudja. Igenis, megvolt a politikai felhatalmazás, ezt igenis, meg kellett tenni. Schiffer képviselő úrnak teljesen igaza van a preambulummal és a narratívával kapcsolatos okfejtéssel; ne kem is ugyanez a véleményem. De kérem szépen, nagy dolognak tartom azt ma is, hogy legalább elvi szinten végérvényesen lezárhatjuk a múltat, s azután az majd a következő esztendő feladata lesz, hogy ebből az igazságtételből milyen formában, lesze valami. Még valami, ami mindannyiunk számára ismeretes és szomorú, nem akarom megismételni, de még egyszer meg kell mondanom. Egy igazságtételhez törvényes és rendes keretek között álláspontom szerint elsődlegesen politikai támogatás és társadalmi támogatottság sz ükséges. Amiről most itt, képviselőtársaim, vitatkozunk és beszélünk, az a mai magyar társadalom 5 vagy 10 százalékát érinti. Ez nagyon szomorú dolog, hogy ez így van, de valljuk be, ez így van. Nincs a magyar társadalomban most, jelen pillanatban, ilyen n ehéz gazdasági helyzetben arra támogatottság, támogatás, hogy az elsődleges cél az legyen, hogy mi és hogyan zárjuk le a múltat, illetve milyen igazságtételű törvényeket hozzon az Országgyűlés, nem ennek van most a reneszánsza. Azt pedig egyébként visszaut asítom, hogy az IMFfel történő tárgyalások és az elterelő hadműveletek miatt került sor ennek a törvényjavaslatnak a benyújtására. Aki figyelmesen elolvassa az elfogadott alaptörvényt, abból visszaköszön ugyanaz, amiről itt most beszélünk és vitatkozunk, hogy milyen elvi egyetértés alakult ki a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt között abban a tekintetben és a társadalom túlnyomó többségében, hogy végre valamilyen módon zárjuk le a múltat. Én arra kérem képviselőtársaimat, megismerve majd a benyújtott módosító indítványokat, megpróbáljuk azt befogadni, ezt vitassuk meg, azt hiszem, olyan körülmények között, amely valóban méltó a magyar parlament tekintélyéhez, és ezt követően pedig végérvényesen talán le tudjuk zárni úgy a múltat, és csak ezzel tudom b efejezni, hogy amikor majd az új közoktatási törvényt, a köznevelési törvényt elfogadjuk, majd amikor elkezdődik az iskolákban a tanítás, akkor a tanító vagy a tanár, amikor az 1956os forradalom és szabadságharcról fog beszélni, akkor minden magyar pedagó gus, aki itt felesküdött, és aki ismeri vagy nem az alaptörvényt, azt fogja mondani, hogy forradalom volt, és egyetlen pedagógus sem lesz Magyarországon, aki ennek az ellenkezőjét fogja mondani. Ha pedig az ellenkezőjét fogja mondani, akkor annak ugyanolya n következménye kell hogy legyen - és itt befejezem a német példával , mint Németországban, amikor megtörtént a német egység. Biztos tudják, hogyan történt a dolog, megtörtént a német egység, egyesült Németország,
