Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 5 (147. szám) - Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései című törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz):
6259 felhatalmazást, és talán ez az oka annak, hogy itt a parlamentben most a részletes vitánál nem vállalják föl ezt a törvényjavaslatot, legalábbis szavakban nem vállalják föl. Hogy mit is ígértek? Önök egy kádári, békebeli, biztonsággal teli világot ígértek, és ehhez képest éppen az ellenkezőjét valósítottá k meg. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból.) Azok a rétegek, akik leszakadtak eddig, még jobban leszakadnak az önök politikája révén. Látják, hogy ez nincs rendben, látják már az emberek is, hogy ez nincs rendben. Kell egy bűnbakot keresni. Ez a törvén y semmi másról nem szól, csak erről, na meg arról, hogy néhány jobbikos jól érezze magát egy kicsit a parlamentben. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőket, kívánnake válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Megadom a szót Varga István képviselő úrnak, aki az előterjesztők nevében kíván válaszolni. DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Megmondom őszintén, képviselőtársaim, hogy amikor elkezdtük ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását, akkor én nagyon kiegyensúlyozott vitát éreztem, és úgy éreztem, hogy az Országgyűlés a patkó minden oldalán, egy párt kivételével, tulajdonképpen egyetértett ennek a törvényjavaslatnak a benyújtásával. Bár Schiffer képviselő úr, azt hiszem, hogy nem volt bent a teremben, de azon ritka pillanatok közé tartozott, amikor megdicsértem a felszólalását, mert mondtam, hogy az a felszólalás, amit akkor el tetszett mondani, köszönő viszonyban sincs azzal, mint amit most itt elmondott. Talán hátulról kellene hogy kezdjem az egészet, hisz, elnézést, elnök úr, de itt senki nem a részletes vita szabályai szerint járt el, itt mindenki á ltalános politikai lózungokban beszélt, kénytelen vagyok akkor általánosságban foglalkozni, először is a Szocialista Párt álláspontjával. A korábbi ülésen CserPalkovics képviselőtársam és jó néhányan felolvastuk és idéztük azt a dokumentumot, amelyben a j elenlegi Szocialista Párt elég buta és ostoba módon ugyan, de önök deklarálták azt, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt, a hírhedt Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódjai. Ezt önök deklarálták, önök ezt vállalják, kérem szépen. Nem egy szociáldemokrata p árt, egy európai szociáldemokrata párt, hanem a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Kádár János vezette Munkáspárt. És nem is volt nyelvbotlás, amit most az ifjú titán szocialista képviselőtársunk elmondott. Ugye, azt mondta, azt a butaságot tetszett állítani , hogy mi a választási kampány során a kádári konszolidációs időszakot vetítettük a magyar nép elé. Lehet, hogy Bethlenre tetszett gondolni, de Bethlen gróf egészen más volt, mint Kádár János. A fiumei, nem akarom mondani, kinek a gyermeke, aki beírta nevé t a történelembe a primitív, egészen primitív kádári nyelvezettel és politizálással, amely jellemezte önöket negyven éven keresztül. Most lemehetünk abba, de azért hadd mondjam el, kérem szépen, itt a minőségről és a mennyiségről volt szó. Olyanok vették á t negyven éven keresztül a politikai hatalmat, kérem szépen, akiknek se iskolájuk nem volt, suksükkel beszéltek, csizmadiákból, és nem tudom, kikből lettek élethalál urai, párttitkárok, akik az egyetemi tanárokon keresztül legázoltak minden értelmiségit. A magyar nemességet, grófságot megszüntették, elzavarták, százezreket tettek tönkre. Primitív emberek uralták ezt az országot ötven éven keresztül. Erről van szó, mondjuk már ki végre, ez az egésznek a lényege! (Szilágyi György: Úgy van! - Taps a Jobbik é s a kormánypártok padsoraiban.) (0.00) Ugyanennek a retorikának a nagyon sajátságos következménye, és nagyon sajnálom Gaudi képviselőtársamat, bár én nem tudok ilyen emelkedetten beszélni, ugye, ahogyan képviselőtársam itt emelgette a szárnyait, mondta, ho gy a pillanathoz méltóan szeretne beszélni, én nem tudok ilyen
