Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 5 (147. szám) - A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
6231 tulajdonképpen az államról mint foglalkoztatóról is rendelkezik. Olyan indítványokat, olyan rendelkezéseket kellene ennek a törvénynek a keretében hozni, amelyek segítik, ösztönzik az állami intézményeket arra, hogy megváltozott munkaképességűeket alkalmazzanak. Ezzel az állam példát mutathatna a versenysz férának mindenképpen, úgyhogy az LMP ezt nagymértékben támogatni kívánja. Még egy gondolatot engedjenek meg, hogy miért javasolnám inkább a 7. ajánlási szám alatt található módosító indítvány támogatását a 44essel szemben, amelyet az alkotmányügyi bizotts ág nyújtott be. Az alkotmányügyi bizottság módosító javaslata kizárólag a kormánytisztviselők esetében írná elő az ésszerű alkalmazkodás kötelezettségét a munkáltatónak, míg a mi javaslatunkban minden köztisztviselőre alkalmazandó lenne ez. Azt gondolom, h ogy érdemes megfontolni, hogy milyen jelentősége van annak, ha a közintézményekben megváltozott munkaképességű személyekkel találkozhatnak mindennap az emberek, milyen szemléletformáló és milyen nevelő jellegű hatása lenne. Arról nem is beszélve, hogy nyug díjas helyett adófizető válna a megváltozott munkaképességűekből. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. GaudiNagy Tamás képviselő úr következik a Jobbikképviselőcsoportból rendes felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr! DR. GAUDINAGY TAMÁS (Jobbik) : Köszönöm szépen, elnök úr. Az előttünk fekvő ajánlás és a közszolgálati törvény négy ajánlási pontjához szeretnék hozzászólni: 12., 25., 35., 40. Ezen rendelkezések közül a 12es jobbikos módosító javaslat, amely arról szól, hogy ez a létrehozandó kamara, a magyar közszolgálati kamara tagsága, a tagsági viszony éppen ne kötelező alapon jöjjön létre. Részletesen kifejtettük az előterjesztésben ennek okát. Úgy gondoljuk, hogy min den olyan kamarai oktrojációnak, amit elrendel az állam, annak nyomós indoka kell hogy legyen, de hivatásrendek esetében - mondjuk ügyvédek, orvosok esetében - indokoltnak tűnhet a kötelező tagság, viszont határozottan úgy érezzük, hogy a köztisztviselői k amara esetében ez egy nem szükségképpeni fogalom, éppen ezért szeretnénk, ha felülvizsgálnák az álláspontjukat, és ezt az önkéntes tagságot támogatnák. A következő, amihez hozzá szeretnék szólni, a 25ös, Spaller Endre javaslata. A 45. § kiegészítését java solja egy nagyon szimpatikus elemmel, amelyet mi támogatunk szintén. Tehát hogy a toborzás során az azonos szakmai képességű jelöltek közül előnyben részesül az a személy, aki több gyermeket nevel. Ez tehát fontos, hogy a toborzás során - lehet, hogy a szö vegezésben esetleg egy kapcsolódó módosítóval érdemesebb lenne egy pontosabb megfogalmazást adni, mert ha csak a toborzás során érvényesül a többgyermekes számára az előny, akkor utána végső döntés meghozatala során ezek szerint nem kell hogy érvényesüljön ez a szempont? Szerintünk igen. Mi azt is támogatnánk ha a toborzást követően, az állva maradt jelöltek közül is a tényleges tisztséget betöltő vagy a jogviszonyt megszerző is adott esetben a több gyermeket nevelő köztisztviselő lenne. Mi tehát ennél a ja vaslatnál egy kicsit továbbmennénk. 35ös; már kettő van csak. A 35. a legkényesebb része ennek a törvényjavaslatnak, ez a bizonyos méltatlanság, amire vonatkozóan Kaufer Virág és Szilágyi Péter kívánja a 64. § elhagyását. Ez tényleg új fejezetet nyit a kö zszolgálati jog kertében. A közszolgálati jogviták során egyébként is a bíróságok nagyon bizonytalan lábakon álló joggyakorlatot működtetnek. Tehát kimutatható és tapasztalati tény, hogy a munka törvénykönyve alapján sokkal csiszoltabb a bíróságok eljárási rendje, és hajlamosak a közszolgálati jogban a bírák egy kicsit felületesebb jogértelmezésre. Konkrétan itt, jelen esetben ha széles körű értelmezést nyitunk, a méltatlanság fogalmát - próbálja a törvény definiálni, de nagyon tág fogalmat ad, hogy munkahe lyén kívül, akár munkájával összefüggésben olyan magatartást tanúsít, ami alkalmas arra, hogy a beosztás tekintélyét vagy a munkáltató jó
