Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 1 (145. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései című törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - MENCZER ERZSÉBET (Fidesz):
5867 múl ttal való szembenézés, a múlt lezárása megtörtént, ott tovább tudtak lépni. Elválasztották a hamisat az igaztól, és megnevezték a felelősöket. Ezek a társadalmak és ezek az országok mára leelőzték Magyarországot. Tehát úgy hiszem, képviselőtársaim, a felad atunk nem kevesebb, mint hogy a több mint húsz elszalasztott esztendő után a társadalom egésze számára elfogadható, civilizált és európai módon, a jogállam eszközeivel tárjuk fel a múltat, és vonjuk felelősségre a felelősségre vonandókat. Csak így kaphat e légtételt Magyarország. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a rendes felszólalásokat. Menczer Erzsébet képviselő asszony következik, aki a felszólalását innen, az emelvényről mondja el. Megvárom, míg a képviselő asszony felér az emelvényre. (Megtörténik.) Köszönöm szépen, képviselő asszony, hogy felfáradt. Öné a szó, parancsoljon! (23.50) MENCZER ERZSÉBET (Fidesz) : Mélyen tisztelt Elnök Ú r! Tisztelt Képviselőtársaim! Nos, én az érintettek jogán kértem szót. Az édesapám és az édesanyám is politikai elítélt volt a különböző jelzőkkel emlegetett kommunista diktatúrában. Egészen pontosan emlékszem arra, hogy amikor a diktatúrát a puha mellékné vvel emlegetik, akkor attól is igyekeznek megóvni gyermeküket a szülők, nehogy az ő politikai tevékenységük következményeit kelljen viselniük annak minden társadalmi hátrányával együtt. Ez persze sohasem sikerülhet nekik tökéletesen. Önmagában az, hogy ma én itt szót kértem, éppen annak a következménye, amit ők átéltek. Azt már többször és több helyütt elmondtuk, és ahogy látom, kénytelenek leszünk még sokáig elmondani, hogy az alapvető emberi jogoktól való megfosztás, a bírósági ítélet nélküli elzárás, a t ársadalom koncentrációs táborrá vagy átnevelő munkatáborrá alakítása nemcsak akkor történelmi bűn, amikor a nácik követik el, hanem akkor is, amikor a sztálinisták teszik ezt. Tőlünk nyugatabbra a második világháborús győzelemre emlékezők a sikeres szövets égest látják a Szovjetunióban, s akiket nem a Vörös Hadsereg, nem Tolbuchin, Malinovszkij vagy később Zsukov katonái szálltak meg, hanem Patton, De Gaulle vagy Churchill hadseregének katonái, mit sem tudnak arról, miféle jelenség a málenkij robotra való el hurcolás, hogyan keresnek fiatal lányokat krumplipucolásra a pincében, és lövik le eközben a védelmükre kelt püspököt. Arról még kevésbé tudnak, mert nem szerepel a múltjukban, és nem is része a történelmi emlékezetnek, hogy utóbb minderről nem volt szabad beszélni, hogy tilos volt még csupán temetői virágcsokorral is megemlékezni akár a Donnál elhunytakról, akár azokról - itt több százezer magyar honfitársunkról van szó , akiket valóságos hadifoglyok hiányában civilben az utcáról kenyérért vagy vízért men tükben szedtek össze, állítottak sorba és vitték őket több ezer kilométerre otthonuktól ítélet nélkül kényszermunkára. Arról sem beszélt senki, hogy a szovjet katonai bíróságok, amelyek itt működtek Magyarországon, az Andrássy úton át, a Városligeti fasoro n át Balatonfüredig, a magyar hatóságok hathatós működésével, közreműködésével ítéltek el több tízezer magyar honfitársunkat politikai okokból koholt vádak alapján, és hurcolták őket a sarkkörön túlra, Vorkutára meg Kolimára, a gulág rabtelepeire, ahová el hurcolták az én szüleimet is. Mi itt, Magyarországon azért kényszerülünk ennek az előttünk fekvő T/5005. számmal jelölt törvénynek a parlamenti tárgyalására, mert szembe kell néznünk a következményekkel. A gulágra és a Hortobá gyra, Recskre elhurcolt magyar középosztály sorsával, kultúrájának megsemmisítésével, azzal, ahogyan a szovjet tanácsadók tevékenysége nyomán Magyarországon is szétterjedt a kínzással kikényszerített, előre megírt vallomások aláíratása, azzal, ahogyan az i degen nyelv tudása vagy a külföldre való levelezés máris megalapozott egy kémkedési vagy devizavisszaélési vádat, azzal, ahogyan a háborús károkat szenvedett, de még nem teljesen kirabolt lakásokat, bútorokat kinézték
