Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 30 (144. szám) - A nemzeti felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. KOLBER ISTVÁN (független): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DÚRÓ DÓRA (Jobbik):
5776 elmondta, hogy a nők kettős hivatását szeretné a kormányzat is elismerni és ennek megfelelő i ntézkedéseket tenni. Úgy érzem, a felsőoktatásban is nagyon nagy szükség van arra, hogy elismerjük ezt a hivatást, hiszen a demográfiai mutatók is már a 30 évvel ezelőtti mutatókhoz képest azt mutatják, hogy ma a nők munkaerőpiaci szerepvállalása már nem kizárja a gyermekvállalást, hanem épphogy elősegíti, tehát a nők szeretnének igenis visszatérni a munkaerőpiacra. Ráadásul érdekünk is, hogy már a felsőoktatásban is elismerjük ezt a kettős hivatást, hiszen ha életkorban kitolódik a gyermekvállalás, az sen kinek nem lehet az érdeke, tehát meg kell teremtenünk azt a lehetőséget, hogy felsőfokú tanulmányaik folytatása közben is már gyermeket vállaljanak a fiatalok, ahogy ennek részleteit egyébként Kopp Mária nagyon pontosan kidolgozta. Szeretnék a hallgatókkal kapcsolatos bánásmódról is szólni, illetve a róluk kialakított képről, amit az oktatási államtitkárság, illetve a Fidesz képviselői az elmúlt időszakban megtettek elsősorban a fideszes médiában. A törvény előkészítése során másról sem hallottunk, csak hog y a hallgatók jogait szeretné megvonni az államtitkárság, vagy pedig a részvételi arányukat szeretné csökkenteni a szenátusban, és mindig csak arról volt szó, hogy miért van ezekre szükség, miért kell visszaszorítani a hallgatók beleszólását és jogait az ő ket érintő kérdésekbe. Úgy érzem, hogy ez egy helytelen irányvonal. Nyilvánvalóan elismerjük azt, és mindannyian tudjuk, hogy igenis vannak olyan hallgatók, és ezt el kell mondani, akik visszaélnek azokkal a juttatásokkal, azokkal a lehetőségekkel, amelyek rendelkezésükre állnak a felsőoktatásban. De nem szabad abba a hibába esnünk, hogy őmiattuk, egyébként egy nagyon alacsony arányú hallgatói réteg miatt általánosítsunk, és az egész hallgatói társadalomról azt gondoljuk, hogy senki nem szeretne tanulni, és csak a lehetőségek kihasználására, illetve visszaélésre szakosodik úgymond. A finanszírozás kérdéséről már nagyon sokat beszéltünk itt. Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy a részösztöndíj megnevezést egy megtévesztő megnevezésnek tartom, hiszen a részösztöndíjas képzésben is azért, ha a családot, a hallgatót nézzük, a hangsúly igenis a térítésen van. Ha az állam viseli is a költségek, a képzési költségek felét, akkor is több százezer forintos tételekről beszélünk, amit a hallgatónak meg kell fizet nie, tehát sokkal jobb lenne a költségtérítéses képzés elnevezés megtartása. Emellett a tanulmányi követelmények kapcsán van egy időbeli korlát, hogy két félévvel lépheti túl, legalább két félévvel lépheti túl a hallgató az előirányzott képzési időt. Ezt m indenképpen korrigálni kell a törvényben, ugyanis ez a paragrafus nem tartalmazza azt, ha önhibáján kívül történik meg a túllépés, míg a hallgatói jogviszony szüneteltetésénél ott van, hogy ha önhibáján kívül, az természetesen nem számít bele. Itt a megszű nés eredményezésénél ezt külön nem nevesíti a törvény. Ezután a finanszírozásra kell rátérnem, és most nem arról szeretnék beszélni, hogy vane pénz vagy nincs pénz, mert már gyakorlatilag többórás vita folyt itt kizárólag erről, hanem a finanszírozás miké ntjéről, a finanszírozás elveiről szeretnék beszélni. Emlékezhetünk rá, hogy az egy évvel ezelőtti koncepcióban pontosan százalékosan meghatározta az államtitkárság azt, hogy milyen szempontok szerint, milyen arányban szeretné a felsőoktatás finanszírozásá t. Ebben a koncepcióban az szerepelt, hogy a finanszírozási elveket egészen új alapra helyezzük, tehát a minőséget nem szolgáló fejkvótaalapú finanszírozást nagyon kis mértékben, mindössze 25 százalékban tartotta volna meg az a koncepció a finanszírozás te kintetében. Majd ez már ebbe a törvénybe sem került bele, sőt emlékezhetünk, hogy a HoffmannPokornipaktum néven elhíresült dokumentumban már csak az szerepelt, hogy a fejkvótát ki kell egészíteni más finanszírozási formákkal és más alapú finanszírozási f ormákkal, de ebben a törvényben sajnos azt kell mondjuk, hogy titkolózik a kormányzat. Nem tudjuk, hogy pontosan milyen arányban, milyen alapon fogja finanszírozni a felsőoktatási intézményeket. Ez nemcsak azért probléma, mert homályban hagyja, hanem azért , mert egy hónap múlva hatályba szeretné helyezni a kormányzat ezt a törvényt úgy, hogy nem tudjuk a finanszírozás alapelveit.
