Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 30 (144. szám) - A nemzeti felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
5758 felszólalásomat követően, és nem fogom a normál időkeretet kitölteni, pár percen belül fogok leülni. Ez egy olyan jelzés szeretne lenni, hogy addig tessék gombot nyomni, ha erre elszánta magát, nem szeretném természetesen befolyásolni e tekintetben. Ami kimondottan szakmai kérdés lehet a felsőoktatással kapcsolatban, az a felsőoktatás és a kutatásfejlesztés olyan jellegű kapcsolata, amely egy egészséges szinten mind a két szférát képes előremozdítani és pozitív impulzusokkal ellátni. Látható az, hogy nemzetközileg is a sikeres országok jellemzően a kutatásfejlesztésbe invesztált forintok és az oda átcsoportosított forrás ok révén érik el azokat a plusz gazdasági sikereket, amelyeket még egy válságidőszakban is ki lehet aknázni, mint amilyen a jelenlegi. (15.00) Nem akarok a szingapúri modellel untatni senkit, unosuntalan és nagyon sokszor elmondtuk ezt már az Országgyűlés ben. Jellemzően az úgynevezett GDP, tehát a bruttó hazai össztermék tekintetében szokták meghatározni a kutatásfejlesztésre fordított forrásokat. Ezt mi, jobbikosok egy kissé elhibázottnak tartjuk, főleg abból a megközelítésből, hogy ha ezen GDPadatból k ivonjuk az itt működő multik teljesítményét, tevékenységét, akkor majdhogynem évről évre mínuszos számokat kapnánk. Tehát ez nem éppen a nemzeti gazdaság teljesítményét jelképezi, hanem bizony komoly nemzetközi trendek is ráhatással bírnak, de összehasonlí tás gyanánt ezen mérőszámmal kapcsolatban állnak rendelkezésre nemzetközi adatok, amelyek azt mutatják, hogy a sikeres országok akkor tudnak sikerpályán maradni, ha legalábbis a 3 százalékos GDPalapú ráfordítás felé közelítik a kutatásfejlesztést érintő forrásmennyiséget. (Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Jelen pillanatban nálunk elmondható, hogy Magyarország kapaszkodik azért, hogy ez 1,5 százalék legyen, tehát a sikerpályához szükséges összegnek nagyjából a fele, és ennek a hasznosulása is legalábbis kérdéses. Elmondható az, hogy azok a kutatásfejlesztő egységek, amelyek idejönnek Magyarországra, adott esetben invesztálnak egyetemi szakokba, karokba, igénybe vesznek frissen végzett hallgatókat vagy pályakezdőket, ők is a nemzetközi összeszerelő üzem idehelyezett egységei, tehát a gyarmatra szerveznek bizonyos tevékenységeket, amely komoly gazdasági fellendítő hatást egyáltalán nem képez Magyarországon. Tehát itt érdemes lenne akár a spinoff vállalkozások tekintetébe n, akár általában a magyar kis- és középvállalkozások igénybevételének tekintetében újragondolni az egész rendszert, és egyfajta szűrőfunkciót is ellátni, hogy milyen gazdasági típusok, milyen gazdasági ágazatok képviselői lehetnek érdekeltek egy ilyen ren dszerben, és hogy lehetne bevonzani azokat, akikkel valóban előrébb lennénk. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, nyilvánvaló, hogy nem összeszerelő üzemekre és rákkeltő gumigyárakra van szükségünk, hanem egészséges, tudásalapú gazdaságra építő, a magyar kopon ya vívmányaira építő, akár saját márkákat, hungarikumokat létrehozni képes és a világpiacon eredményeket felmutatni képes vállalkozásokra, társulásokra lenne szükségünk. Azt hiszem, ebben mindannyian egyetértünk. Egy sajnálatosan káros jelenség az, hogy az utóbbi kormányzatok egymást követően vagy kénytelenek voltak, vagy engedtek annak a kényszernek, hogy olyan multinacionális tőkeérdekeltségeket engedtek az országba, amelyek jellemzően nem ezt az építő típusú tevékenységet folytatják, sőt, kiaknázzák nemc sak a környezetet, hanem bizony a humán populációt is, tehát a humán erőforrást is másmár adósrabszolga szinten tartják. A probléma önmagában ez is, de túlmutat ezen, hiszen sokkal nagyobb gondot jelent az, hogy ezen multinacionális érdekeltségek adóztatá sát sem végezte el a maga szintjén senki, ez már a Hornkormányzat idején jellemző volt, de a szocialisták nyolcéves regnálása idején csúcsosodott ki egy olyan mélységig, hogy gyakorlatilag a multinak mindent szabad lett Magyarországon, a kis- és középváll alkozókat pedig semmilyen szinten nem részesítették előnyben.
