Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 30 (144. szám) - A nemzeti felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - MÁRTON ATTILA (Fidesz):
5759 Tehát ha a kutatásfejlesztés és felsőoktatás kapcsolatáról beszélünk, akkor olyan társulási formák kimunkálásáról is szó kell és szó kellene hogy legyen, amelyek magyar vállalkozásokat, magyar kis- és középvállalkozókat, magyar alapanyagokat részesítenek előnyben. Ez is egy nagyon fontos kérdés, hogy milyen alapanyagokból dolgoznak azok a cégek, amelyeknek a produktumait aztán a világpiacon kellene értékesítenünk. Egy nagyon egyszerű példával él ve, a Rába esetében egy igen ésszerű és indokolt lépésnek tűnik az, hogy állami felügyelet alakuljon ki abban a társaságban, amely megfelelő tőkeellátottsággal egy regionális multi lehetett volna, a környező országok ellátásával - akár legyen szó gépiparró l, hadiiparról, járművekről - teljes ellátottság tekintetében egy regionális multiról lehetne beszélni. Igaz, hogy önök már csak a Rába egy bizonyos maradványa, szelete fölött tudtak néminemű érdekeltséget szerezni, de az irány így is támogatandó. Akkor le nne viszont még jobb ez a dolog, hogyha kiegészítve ezt megfelelő forrásokkal, kutatásfejlesztési forrásokkal és bizony a felsőoktatás vívmányainak bevonásával olyan márkák jönnének létre és olyan, igenis tőkeerős és erős magyar társaságok, amelyek a körn yező országokban is képesek piacszerzésre. Vannak erre példák; ott a Richter példája, ott van adott esetben még a MOL piacszerzési lépéseinek egyikemásika is, ami pozitív példaként felhozható. Látható ugyanakkor, hogy a magyar humán erőforrást ezek nem mi nden esetben használják ki teljes mértékben, nem mindig élnek a magyar koponya olyan vívmányaival, amelyekkel egyébként lehetne, és amelyek pluszforrásokat lennének képesek bevonni Magyarországra. Hogy kapcsolódik ez a lehető legszorosabban az előterjeszté shez? Pontosan úgy, hogy ha a jövőben a magyar koponyára akarunk építeni ilyen szinten is, és én bízom benne, hogy mindannyian akarunk, akkor bizony az az érdekünk, hogy minél több hallgató jöjjön ki az egyetemekről minél jobban képezve és a lehető legkise bb eladósítottsági fokon. Tehát még egyszer mondom, nem biztos, hogy a Diákhitel Központ a megoldás. Három közkeletű forgatókönyv kering a világhálón, de a realista szerint 2010ben mintegy 140 ezer volt a jelentkezők száma, és a felvételizők számában egy 25 százalékos visszaesés a közeljövőben biztos, hogy várható, amint az a demográfiai hullám, ami most a középiskolák felső osztályaiban nagyjából éri el a magyar társadalmat, tetőzik, és átcsoportosul a felsőoktatás első osztályaiba. Tehát látható, hogy el eve a jelentkezők számának a tekintetében egy olyan visszaesés várható, ami már eleve nem teszi indokolttá azt, hogy bármilyen egyéb megszorítást tegyünk azt illetően, hogy ki kerülhet be a felsőoktatásba és milyen feltételek mellett, hiszen önnönmagától, a rendszer mivoltánál fogva kevesebben fognak ebbe a rendszerbe bejutni. Csak és kizárólag az ő színvonalas, minőségi oktatásuk jelenthet receptet a jövőre nézve, ezért nehezményezem és sajnálom nagyon, hogy a legfontosabb kérdésekben, mint amilyen mondjuk a fiatalok elvándorlásának a kérdése, érdemi kormányzati reakciókat nem sikerült kicsikarnunk, stratégiát nem látunk. Nagyon reménykedünk abban, hogy velünk együtt, mint ahogy mi felismertük, önök is felismerik a közeljövőben azt, hogy Magyarországon a de mográfiai katasztrófa a legsúlyosabb, gazdaságilag is fenyegető tényező, ami képes maga alá temetni egészségügyet, felsőoktatást, de kutatásfejlesztést is. Azt is látnunk kell, hogy a kutatásfejlesztés és a felsőoktatás egészséges együttműködése az a kit örési pont, ami megfelelő tőkeellátottsággal óriási hasznot hozhat Magyarországnak, tízezreket tarthat itthon a fiatalok közül, és növekedési pályára állíthatja a magyar gazdaságot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Kétperces reagálásra következik Márton Attila, a Fidesz képviselője. MÁRTON ATTILA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, GaudiNagy Tamás rám nézett, amikor a kérdést föltette. Én tettem föl azt a bizonyos ominózus kérdést, ezzel is utalva arra, hogy
