Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 29 (143. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A nemzetiségek jogairól szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
5324 Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólaló Lukács Tamás, a KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka. Öné a szó. DR. LUKÁCS TAMÁS , a KDNP képviselőcsoportja részé ről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Vendégek! Azt gondolom, hogy egy sarkalatos törvény, egy alaptörvény tárgyalásánál mindig tisztázni szükséges a törvényalkotási célt, és a törvényalkotási célhoz képest lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy vajon a benyújtott törvény alkalmase annak a hatásnak a kiváltására, amilyen célt el kívánunk érni. Természetesen egyetértve azokkal a véleményekkel, amelyek az egész jogrenden kérik számon egy törvényalkotás célját, azt gondolom, hogy nem egy olyan jogszabályt alkotunk, ami előzmény nélküli, hanem egy olyan jogszabályt alkotunk, ami már létezett, sőt büszkén vallom, hogy Európában elsőként létezett. Két megközelítési pontja van tehát a mostani benyújtott törvénynek: az egyik az új alaptörvényből adó dó kötelezettségek, a másik pedig egy csúnya magyar szó, amit a jogászok úgy neveznek, hogy a törvény hatályosulása. Miután az 1993as törvény kapcsán annak az albizottságnak a vezetője voltam, amelyik azt a törvényt előkészítette, azt gondolom, hogy hossz úhosszú előkészítő munka után ’93ban egy olyan törvény született, hogy annak idején Lalumičre asszony a megküldött törvényre azt a választ adta, hogy Magyarország nem felzárkózik az európai jogrendhez, hanem annak alakítója. Minden jó szándék ellenére az onban hamar kiütköztek azok a nehézségek, amelyeket a jó szándék ellenére sem sikerült megoldani, és itt most az előttem szóló MSZPképviselőnek szeretném mondani, üzenni, hogy tettek egy átfogó módosítást ezen problémák 2005ben történő megoldására - íme, itt az eredmény. Mert amikor ön hivatkozik az ombudsmani jelentésekre, akkor az ombudsman a 2010es választás után már részletesen leírta a javaslatait, többek között a statisztikai adatfelvételt, és ez egy olyan kérdés, amit nemcsak Magyarországon, hanem sehol nem sikerült megnyugtató módon megoldani. Engedtessék meg, hogy elmondjam: azért a magyar jogrendben ezen Ház falai között azért olyan törvények születtek, mint az 1868as 44. törvénycikk, ami a maga korában, ugyanúgy, ahogy a ’93as törvény a későb biekben, Európában is kiállta az összehasonlítást. Olyan széles jogokat biztosított a nemzetiségeknek, azonban az akkori szerzők is már felhívják arra a figyelmet, itt idézem Konek Sándort, azt mondja: “A nemzetiség meghatározására megnyugtató statisztikai alap teljes mértékben hiányzik.” Keleti Károly ugyanezt vallja, és Fényes is a statisztikai adatfelvételekben. És szeretnék egy definíciót felidézni ebből a korból, báró Eötvös József ennek a törvénynek a vitájában azt mondta, hogy: a nemzetiség nem egyéb , mint az összetartozásunk tudata, amely nagyszámú emberek között mutatja emlékeiket, jelen helyzetüket, s ami ebből folyik, az érdekeik és érzelmeik közössége által támad. Az 1993as törvényben - és ezért tartom szükségesnek, hogy először mindig a törvény alkotás célját kell tisztázni - nem a politikai képviselet megteremtéséről volt szó; egyértelműen kimondta a történelemben: a nemzeti kulturális autonómia megteremtése. És ezért, miután a nemzeti kulturális autonómia megteremtése volt a cél, ha csak az 187 0es és az 1910es statisztikai adatokkal összevetem, lényegesen nagyobb számú nemzetiséget ismertünk el nemzetiségnek, mint az 1870es vagy az 1910es statisztikai adatokban jelentkezik. Igaz, hogy az ekkori statisztikai adatfelvételek igen bizonytalan al apon álltak, mint ahogy bizonytalan alapon állnak ma is az önbevallásos rendszer alapján. Nevezetesen az egyházi, illetőleg az iskolázottsági adatokból vontak le következtetést a nemzetiségek számára vonatkozóan, mint ahogy szabad iskolaválasztás volt, és mint ahogy az egyházhoz való tartozás erős korrelációt mutatott a nemzetiségek számával. Az 1870es és az 1910es statisztikai adatokat ilyen szemszögből kell tudni olvasni. Kétségtelen tény, hogy ’93ban azzal a kérdéssel kellett szembenéznünk, hogy részb en a lenini nemzetiségi politika következtében sajnálatos módon eltűntek a közösségeink, alig maradhattak meg,