Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 28 (142. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - SZŰCS ERIKA (független):
5237 törvényekben megjelennek, amelyek a magyar versenyképességet a valóságtól teljesen elrugaszkodva, téves helyzetértékelésre alapozva nem európai pályán, hanem egy ázsiai pályán próbálják meg értelmezni, és a magyar gazdaság, a magyar társadalom struktúráját abba az irányba próbálják meg alakítani, gondolván, hogy miközben a magyar gazdaság 80 százalékban az európai gazdaságba v an beágyazva, ezzel a valósággal ellentétes intézkedések valódi versenyképességi előnyt fognak hozni. (11.10) Elfogadhatatlan számunkra, hogy nem abban keresi a munka törvénykönyve is az előrelépést, a versenyképesség javítását, hogy hogyan lehet a cégen b elül a munkáltató és a munkavállaló közös érdekeltségének irányába lépni, hogy hogyan lehet azt elérni, hogy a munkavállaló is kudarcként féljen a cég csődjétől és a sikertelenségétől, és élvezze a munkavállaló is a cég sikerét, többletjövedelmét. Csak ez a közös érdekeltség, ez a közös motiváció képes olyan többletenergiákat és erőforrásokat mozgósítani a magyar társadalom legfontosabb erőforrásában, a munkavállalókban, az emberekben, amelytől valós gazdasági növekedést és előrehaladást várhatunk. Ha csak egy kicsit is járatosak lennének olyan üzempszichológiai vizsgálatokban, amelyek arra irányulnak, hogy hogyan is viselkedik a munkavállaló olyan körülmények között, amikor kényszerítik, és hogyan viselkedik, amikor motiválják és ösztönzik, akkor tudnák, ho gy a kényszerítés mindig előbbutóbb teljesítményvisszatartáshoz vezet. Nagyon régi, még a múlt század első feléből származó tanulság, amikor a taylori normaszigorításokkal szemben bejött a human relations módszer, ami csoportmunkát, közös együttműködést, motivációt és érdekeltséget teremtett a munkafolyamatok megszervezésében, és ettől Amerikában látványosan nőttek a teljesítmények, ez volt az amerikai gazdaság fellendülésének a legfőbb erőforrása. Ez már igaz volt az 1900as évek második felében. Higgyék el, hogy ugyanez igaz 2000, 2010, 2020- és 2050ben is. Minden, ami ezzel szembemegy, az a magyar társadalom számára elvesztett jövedelem, forint, lehetőség, a magyar társadalom és a nemzet ellen elkövetett bűn. A másik nagyon fontos probléma, ami szint én ebből a módosító indítványból, illetve a munka törvénykönyve ebből a passzusából kiderül, hogy hogyan is képzeli a jogalkotó a jövedelemhiányos helyzetekben a munkavállalói jövedelem kiegészítésének módját. Erre meg csak azt tudom mondani a Demokratikus Koalíció nevében, hogy botrányos, és elképzelni se tudják ezek szerint, hogy milyen következményeket okoz például az egészségügyben az, ha az egyes intézmények vezetőire, a konkrét munkáltatókra bízzák, hogy ki kaphat, mikor kaphat, mennyit kaphat az érin tett pácienstől. A szakszervezetek ebben a helyzetben nyilvánvalóan olyan követeléseket terjesztenek elő, ami az egészségügy minden egyes dolgozójára vonatkozóan a jövedelmek méltányos és a magyar gazdaság lehetőségeit is figyelembe vevő, de mégis a szakmá nak az elemi érdekeit képviselő jövedelemnövekedést képviselnek. A szakszervezeteket ez a törvény kiiktatja, vagy legalábbis működésüket megpróbálja ellehetetleníteni és jogosítványaikat gyengíteni. Ehelyett arról szól a történet, hogy majd hogyha valaki a jó munkáért személyesen valakit díjazni akar, akkor a munkáltató, a munkahelyi vezető el fogja dönteni, hogy elfogadhatjae ezt a juttatást vagy sem. Önmagában ez visszatérés egy jó 5060 évvel ezelőtti megfontoláshoz, hiszen már akkor, az ’50es években probléma volt az egészségügyi dolgozók jövedelme, s akkor úgy döntött az akkori hatalom, hogy miután nincs központi forrás, szemet huny a hálapénz fölött. A hálapénz azonban olyan métely az egészségügyben, amely mérhetetlenül megosztja az egészségügyben do lgozókat, hiszen nem mindenütt képződik hálapénz, nem minden szakmának a gyakorlói juthatnak hozzá, másrészt igencsak különbözhet a munkáltató gondolkodása arról, hogy elfogadjae ezt a hálapénzt, vagy elfogadhatjae a beosztottja, attól függően, hogy hely ezkedik el ez a kórház, milyen a kórház betegköre, milyen annak a fizetőképessége, hiányszakmában lévő orvosnak engedi, nem hiányszakmában lévőnek nem engedi. Milyen munkahelyi morál lesz ott? Milyen munkahelyi viszonyok lesznek? Önök megfordultak. Nem is értem egyébként, hiszen a rezidensekkel az ötéves
