Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 23 (140. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz):
4675 mennyiségében is egyre t ávolabb került a munkaerőpiac szakemberigényétől, ami a gazdálkodó szervezeteknél munkaerőhiányt, a pályakezdőket érintően pedig munkanélküliséget eredményezett. Az elmúlt húsz évben az oktatási rendszerben zajló folyamatok negatívan hatottak a munkaerőpia cra. Az oktatás expanziója következtében egyre többen jelentkeztek érettségit is adó intézménybe - gimnázium, szakközépiskola , miközben a szakmunkáséletpálya jelentős presztízsveszteséget szenvedett. A kétkezi munka leértékelődött, egyes ágazatokban - é pítőipar, gépipar - szakmunkáshiány alakult ki, miközben a felnőttképzést is beleértve egyre többen szereztek a munkaerőpiac által nem igényelt szakképesítést, vagy szakmai végzettség nélkül hagyták el az iskolarendszert. Szerepelnek ezek a megállapítások egy, a szakképzés magyarországi helyzetéről szóló tanulmányban, innen idéztem ide, már csak azért is, mert úgy gondolom, és bízom is benne, arra való tekintet nélkül, hogy a parlamenti patkó mely széksorában, mely pozíciójában ülünk, ezekben a megállapítás okban, ezekkel a megállapításokkal egyet tudunk érteni. Magam is osztom azt, hogy az elmúlt időszak szakképzési helyzete meglehetősen vegyes képet mutat. Gondolhatunk itt a korábban, az előző adminisztráció által létrehozott térségi integrált szakképző köz pontokra, az ezekkel kapcsolatos különféle tapasztalatokra. Ha csak a fővárosi tapasztalatokból indulok ki, akkor az összkép nem pozitív ebben a vonatkozásban. Sokszor rendkívül eltérő szakmacsoportokat emeltek be egyegy tiszkbe, egy konkrét intézmény van úgy, hogy kettő vagy három tiszknek is tagja és így tovább. Problémás része volt a korábbi szakképzési rendszernek - illetve még jelenleg is az - a regionális fejlesztési képzési bizottságok helyzete, szerepe és tevékenysége, illetve az a hatás vagy annak a hatásnak a hiánya, amit ezek a regionális fejlesztési és képzési bizottságok tudtak vagy nem tudtak gyakorolni annak ellenére, hogy milyen fontos jogosítványokkal rendelkeztek. (12.20) A törvény szól erről, illetve arról, hogy a regionalitás helyébe a m egyei, illetve fővárosi szerepvállalás lépne majd be. Itt is nyilván az lesz nagyon fontos, hogy ezek valós, erős jogosítványokkal együtt jelenjenek meg. Elhangzott már, de nagyon fontosnak tartom azt, hogy a jelenleg működő több mint 80 térségi integrált szakképző központból 60 fölötti azoknak a száma, amelyeknél jelenleg is futó pályázatok vannak jelen, és nyilván itt elkerülhetetlen az, hogy ezeket a futó pályázatokat éveken keresztül fenn kell tartani, végig kell vinni ezt a futamidőt. Tehát természetes , ha itt akár a fenntartásban, akár a működtetésben változások állnak be, akkor ezek a változások mindenképpen tekintettel kell legyenek ezekre a folyamatban lévő futó pályázatokra. Hadd említsek még néhány, szándékaim szerint három olyan fontos dolgot, am elyekről az oktatási bizottság keretei között is több alkalommal tudtunk szót váltani. Az egyik és az első ezek közül a duális képzés kérdése, amely megítélésem, megítélésünk szerint talán a legfontosabb, legelőremutatóbb, legpozitívabb eleme ennek a javas latnak, már csak azért is, mert az elmúlt húsz év, a szakképzés bázisát jelentő nagyüzemek csődje, majd a tanműhelyi kapacitások létrehozása után ezen két évtized elteltével fogalmazódik meg az a cél, hogy a valódi gazdaság keretei között keressék, kapják meg a fiatalok a gyakorlati képzést. Elhangzott az is - itt csak utalok rá , hogy nyilván tekintettel kell arra lennünk, ha még mintaértékűnek vagy mintaadónak is tekintjük a német duális képzést, itt Magyarországon ennek egy az egyben történő alkalmazása nem valósítható meg. Államtitkár úr korábban utalt erre, hogy itt nincs is erről szó, hanem egyfajta magyar modell bevezetése előtt állunk. Azonban nagyon fontos megemlíteni, hogy a duális képzés bevezetésével, beindításával egyidejűleg tekintettel kell l ennünk a jelenlegi gyakorlatra, és mi egy olyan átállási folyamatot látunk biztonságosnak, amelyik nem egyik napról a másikra zárja le a tanműhelyek korszakát, és tereli át a gyermekeket, fiatalokat a valódi gazdaság keretei közé, hanem fokozatosan biztosí tja, hogy mindig legyen gyakorlóhely, akár még a régi tanműhelyi formában is, akár az új céges formában. Ennek
