Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 23 (140. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz):
4674 hol képezni és lesz hol foglalkoztatni ezeket a fiatalokat, hanem inkább vissza fogja építeni az egészet. Jelenleg tulajdonképpen külföldre képezzük a munkaerőt, ezt ki kell mondani, mert aki jó és megteheti, az bizony elmegy külföldre. Nem lehet majd őket visszatartani akármilyen szankcióval meg büntetések kilátásba helyezésével, mert ha Magyarországon még a törvények megszegésével sem tud megélni, külföldön pedig tisztességben és becsületben em beri körülmények között, akkor nem lesz olyan szankció, ami visszatartsa a fiatalokat, hogy itt küszködjenek és gürcöljenek. A törvényjavaslat egyértelműen a további központosítás felé tart, holott már az Európai Unióban is elismerték, hogy igazából a dece ntralizált, tehát a helyi munkaerőigényeket és a helyi kis szakképző iskolákat kell preferálni, ugyanis ennek van jövője, és ennek van gazdaságélénkítő hatása. Ez az integrálás várhatóan iskolaberuházási hullámot fog elindítani. Elhangzott nálunk a bizotts ági ülésen, hogy ez nem azt jelenti, hogy majd el kell bocsátani a tanárokat, hanem majd át fogják képezni őket, vagy mondjuk, átrendeződést fog jelenteni. De tudjuk, hogy a gyakorlatban ez mindig mit szokott jelenteni. Ahol egy iskolát bezárnak, onnan elk üldik, bizony a tanárokat, főleg, hogy igen komoly osztálylétszámemelést akarnak végrehajtani. Ez egyszerű matematika, hogy kevesebb tanárra lesz szükség. Egypár szót ejtenék konkrétan a törvényjavaslat - nevezzük ennek a törvénygyárnak a rohamtempó miatt i - hibáiról. Ez csak egy apróság, hogy szakközépiskolába nem belépni szoktak, hanem beiratkozni, ez a 22. §ban van. Illetve szó van részszakképesítésről. A 2. § alatt található definíciókban ezt nem fejti ki, hogy mit jelent az, hogy részszakképesítés, és a Magyar Értelmező Kéziszótár sem ismeri ezt a kifejezést. Vélelmezhetően egy szakma egy bizonyos részének a végzésére ad majd jogosítványt. Ezt tulajdonképpen kevésbé elegánsan a gyakorlati életben úgy hívják, hogy betanított munkás, mert ez valójában ezt takarja. Azzal, hogy ezt így beemelik magába a törvényjavaslatba, tulajdonképpen elismerik és deklarálják magának a szakképzésnek a mérhetetlen szintű lezüllesztését. A 25. § azért kuriózum, mert a (4) bekezdés után ismét egy (3) bekezdés jön, tehát e z a második (3) bekezdés, és ezután jön az (5) bekezdés. Ez nyilván egy része a törvénygyár miatti felületes törvényalkotásnak. Illetve felhívnám a figyelmet - ezt elmondtam a bizottsági ülésen is, és ilyen általános választ kaptam rá megnyugtatásképp , h ogy például a táncművészeti oktatást, mondjuk, a balettelőadások tekintetében, a balettképzésben a 37., 38. §, ami a pihenőidőt, illetve a munkaidőt szabályozza, teljes mértékben ellehetetleníti. Tehát erre nyilván külön oda kell majd figyelni, de feltétel ezem, hogy ez nem volt célja a kormányzatnak. Azt hiszem, hogy most így tömören, röviden ennyit, de még voltak építő jellegű gondolataim az elmúlt húsz évről rendezett csata kapcsán, amiket természetesen majd el fogok még mondani, amennyiben lesz lehetőség em. Amire nagyon fontos lenne odafigyelni és valamilyen módon beletenni, hogy ne a betanított munkásságot deklaráljuk már ebben a törvényjavaslatban, hanem próbáljunk meg visszatérni ahhoz, hogy egy valódi szakmunkás a szakmájának tényleg egy széles spektr umú tudását kapja meg. Ilyen esetben vélhetően nem lesz szükség arra, hogy életében háromszornégyszer kelljen átképeznie magát, hanem a saját szakmájában akár negyven éven keresztül is el tud majd boldogulni. Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.) ELN ÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Folytatjuk a rendes felszólalásokat. Kucsák László képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr! KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államti tkár Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Az elmúlt két évtizedben intézményrendszerében és tartalmában is folyamatosan változott a szakképzés, a reformok sorozata mégsem érte el célját. Az iskolarendszer kibocsátása szerkezetében és
