Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 23 (140. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. SÓS TAMÁS (MSZP):
4660 Nézzük meg, hogy hol tartanak ezek az országok! Nem kell a spanyolviaszt feltalálni. Nem kell újabb gondolatokat, meg álmokat kergetni. Három kérdésre nem lehet a kamarák nélkül és e nélk ül a törvénytervezet nélkül válaszolni: mit képezzünk, hogyan képezzünk, meg kinek képezzünk? Az előző 8 évben az előző két kormány nem tudott ezekre a kérdésekre válaszolni. Tehát azt az utat járni nem lehet. Abban egyetértünk, hogy új utat kell keresni, és úgy gondolom, hogy ebben mindenképpen együtt kell lélegezni a gazdaság szereplőivel. Hogyha egy kicsit profán szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy Pest megyében - én a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamarát vezetem most már lassan másfél évtizede - ne jelenjenek meg ilyen hirdetések: főzni tudó szakácsot felveszek. Kérem szépen, itt tart a szakképzés. Tehát vendéglátósok, éttermesek ilyen típusú hirdetéseket adnak fel. Ami pedig a kárpitost illeti, hogy egy klasszikust idézzek, egy egykori szociali sta állampárti klasszikust: a kárpitos legyen kárpitos. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Gúr Nándor, MSZP! GÚR NÁNDOR (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Hogy hol a baj, Kupcsok képviselőtársam? Valószínűsítem, ot t a baj, hogy centralizálás melletti forráskivonás zajlik a történetből. Ott a baj, hogy a kormány hibás gazdaságpolitikai döntéseit áthárítják a munkaadók sokaságára, aminek a levét a végén a munkavállalók isszák meg. Ott a baj, hogy ilyen értelemben a sz akképzésben való szerepvállalási lehetőségük is beszűkül. Itt a baj, és lehetne még sorolni, lehetne még a cselekvésre késztetésnek a háttérbe szorítása kapcsán és sok minden egyéb más kapcsán az okokat mondani. Önök a hiányszakmák támogatásának a szélesít ését nem teszik meg, holott arra lenne szükség, hiszen a munkaerőpiac, amiről oly sokat beszélnek, a gazdaság igénye azt kívánja meg, hogy... - akkor miért nem teszik? Akkor miért nem szélesítik a kört? Miért nem mondják, hogy megyénként 1520 olyan szakma , ami létező és hiányszakma, azok támogatásában előrelépünk? Miért nem mondják azt, hogy a források tekintetében növelik azt, ami eddig volt? Miért a másik irányba haladnak? Miért? A szakképzési hozzájárulás keretei között miért 440 ezer forintban akarják behatárolni a tanulószerződésre juttatható források átlagát egy adott esztendőre vonatkozóan egy adott főre vetítve, amikor látható módon körülbelül 600 ezer forint szükségszerű ahhoz, hogy a tanulószerződések megtartása vagy növelése bekövetkezzen? Na, ez ek a bajok! Hol a baj? Hát ezek a bajok! Még egy dolgot szeretnék azért megemlíteni: a kamarák szerepét én nem tartom rossznak, helytelennek, példaként mondjuk a szakképzés, a gyakorlati képzés kapcsán történő ellenőrzések tekintetében. Ezek köztestületek, a munka világát látó szervezetek, tehát megvan a helyük. De ezt nem most találták ki, szeretném jelezni. Ez példaként 45 évvel ezelőtt, a regionális fejlesztési és képzési bizottságok keretei között már működő folyamat volt. Az elmúlt 10 esztendőben 4 ez erről 40 ezer fölé emelkedett a tanulószerződések száma. Nem a Fidesszel kezdődött, és nem is ott fog befejeződni a történet. Köszönöm, elnök úr. ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Sós Tamás képviselő úr, MSZP, ugyancsak kétperces. DR. SÓS TAMÁS (MSZP) : Elnök Ú r! Képviselőtársak! Én a vitának egy másik aspektusát hadd emeljem ide. Az elmúlt 10 évben is szinte szokás volt, hogy komoly kritikával illettük, illették a szakképző intézményeket. Ebben, úgy látom, hogy sok új nincs. Én azért szeretném kinyitni a vitána k egy másik aspektusát, amely egy tárgyilagosabb megközelítést jelent. És a mondat úgy hangzik, hogy a képzettség szükséges, de nem elégséges
