Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 19 (111. szám) - Az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a központi hitelinformációs rendszerről szóló törvényjavaslat együttes, összevont általános és részletes vitája - ERTSEY KATALIN (LMP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
393 fele, kicsit kevesebb, de szintén devizában él. Tartoznak a magyar vállalkozások is és a magyar önkormányzatok 1000 milliárdos adósságállományának is egy jelentős rés ze devizában került felvételre. Tehát mindenféle játszadozás, amit önök tanúsítanak, a bankokkal való összejátszás is egyébként, hiszen retorikailag támadják őket, de a gyakorlatban nem terhelik őket teljes egészében, ez mindmind a magyar állampolgárok zs ebén csapódik le. Ezért van az, hogy az önkormányzatoknak programokat kell megszüntetniük, ezért van az, hogy a vállalkozásoknak dolgozókat kell elbocsátaniuk, pusztán azért, mert a kormányzat gyáva a probléma megoldásához. Még egyszer mondom, négy és fél percet voltak képesek reagálni bármilyen felvetésre is ebben a vitában. Ez önökről nyújt be szegénységi bizonyítványt (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) , miközben bizottsági üléseken egymásra kontrázva, egymásra erősítve önmagukat győzködik, hogy mennyire jó, amit csinálnak, mekkora oroszlánlépésekkel haladnak előre, miközben kétharmados felhatalmazással nem képesek az ország bajain segíteni. Látható egyébként a Jobbik aláírásgyűjtő kampányán is, ahova özönlenek az emberek, ott is látható volt, hog y egyedül vagyunk a probléma megoldásának szándékával. De az is látható itt a parlamentben, hogy egyedüli párt vagyunk, a bankárok és a multik pártjai között egyedüli pártként próbáljuk a magyarok érdekeit képviselni önökkel szemben. Nehéz feladat, és akko r is végig fogom mondani a mondandómat, ha ez egyeseknek nem tetszik. Látható az is, hogy a Fideszkormány nagyon büszke arra, hogy részben kivezette az egyoldalú szerződésmódosítások lehetőségét. Azért mondhatom, hogy részben, mert teljeskörűen ezt nem tu dta elérni, a kamatszintekkel való játszadozással ugyanis ez a mai napig lehetséges. Csakhogy 2001ben történt az a ficak, amiről önök elfeledkeznek, saját törvénykezési hibáiknak hála vált lehetségessé egyáltalán a szerződések egyoldalú módosítása. Aztán a 2004es fordulópont után 20072008ra szaporodott föl a devizahitelállomány akkorára, hogy már tömegessé váltak a bankok elleni visszaélések, az egyoldalú szerződésmódosítások, később a különadók, különterhelések áthárítása. Most pedig ott tartunk, hogy a fogyasztóvédelmi bizottság ülésén a kormány jelenléte nélkül kellett hogy hallgassuk az egymás mellett ülő bankszövetségi képviselőt és a PSZÁF vezetőjét, ahogy arról papolnak nekünk, hogy mennyire fontos a szerződések biztonsága, és Úristen, nehogy bea vatkozzunk, mert szegény pici bankokat ez mennyire fogja bántani. Ehhez képest a szerződések biztonságáért az utóbbi tíz évben kizárólag a magyar állampolgárok aggódhattak, akikre áthárították a terheléseket, akikre adott esetben 30 százalékig haladó bünte tő jellegű késedelmi kamatokat súlyoztak, és akikre áthárították az önök által kivetett ágazati különadót is. Ez kétszer is bebizonyosodott, egyszer a tavalyi évben, amikor szeptemberoktóber hónapban a tranzakciós díjak, számlavezetési díjak érdekes módon pont olyan mértékben emelkedtek, mint amennyi a kivetett különadó volt, másodszor pedig akkor - és ezen is lehet röhögcsélni, de önök fölött fog ítélkezni a történelem miatta , amikor is a kivetett ágazati különadó úgy került áthárításra, hogy a magyaror szági ügyfél véletlenül másfélkét százalékkal többet fizet, mint Lengyelországban egy hasonló szerződéssel rendelkező állampolgár. Egyértelműen duplán kerül tehát áthárításra a különadó, ami ellen önök nem tettek semmit. Amire önöktől tellett, az folyamat osan a gazdagoknak történő kedvezés. A gazdagok kormányától mást nem is vártunk. Jelen esetben is a bankok extraprofitját érintetlenül hagyva kísérelnek meg megoldási csomagként eladni valamit, egy olyan kényszerintézkedést, amire a társadalom felhajtó ere je kényszerítette önöket. De továbbra sem mernek szembeszállni a kereskedelmi bankok rendszerével, hanem egy olyan 180 forintos rögzítést jelölnek ki, amelyhez képest az adósok 94 százaléka alacsonyabb árfolyamon vette fel a hitelét. Ez a 94 százalék olyan helyzetbe került, hogy a bankok által róluk lesarcolt extraprofit majdnem hogy érintetlenül marad, nem kéri ezt vissza senki a bankoktól, mint ahogy nem számoltatja el őket senki az egyoldalú szerződésmódosításokért és az áthárításokért sem.
