Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 19 (111. szám) - Az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a központi hitelinformációs rendszerről szóló törvényjavaslat együttes, összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - VÁGÓ GÁBOR (LMP):
388 piacra kerülni, a hitelbírálatok, az effektív tranzakció nem tud megtörténni. Erre tett finom utalást Matolcsy György az osztrák gazdasági miniszternek írott leve lében is. Forinthitelhez jutni nem egyszerű, a tömegek számára ez nem opció. Akiknek van annyi megtakarításuk, vagyonuk, amivel az adósságot rendezni lehet, ők tudnak élni a végtörlesztés lehetőségével. Ők most is a legjobb adósok közé tartoznak (Babák Mih ály közbeszól.) , nem azok, akik elmaradoznak a részletekkel, nem azok, akik hónapról hónapra izzadják ki akár csak pár százalékával lemaradva a törlesztőrészletnek, de azért mégis bepengetnek valamennyit, amennyit tudnak. Ők azok, akik esetleg el tudják ér ni a forinthiteleket, és most is hitelképesek. Úgy tűnik, hogy a Fideszkormány a költségvetési törvényekhez csatolt adótörvény koncepciójához hűen a társadalom végleges kettészakadása mellett tette le a voksot. Azért mondom, hogy végleges kettészakadása, mert az egykulcsos adó és a mostani adójóváíráskivezetés után azok, akik nem tudnak élni hitelesként a végtörlesztéssel, megemelkedett kamatokra számíthatnak. Miért számíthatnak megemelkedett kamatokra? Hiszen a forintárfolyam gyengülni fog, hiszen a végt örlesztés rövid távon devizakereslettel jár. A forintárfolyam gyengülni fog, hiszen minél többen élnek a végtörlesztéssel, annál nagyobb lesz a banki veszteség, annál nagyobb a pofon a pénzügyi stabilitásnak, annál nagyobb az országkockázat. Úgy tűnik, az állam most a terheket a bankokra hárítja. Ez nagyon szépen jön ki a kormányzati kommunikációban, de ha utánanézünk, ha meggondoljuk, ha van fülünk meghallani a sorok között azt, amit Orbán Viktor mondott, hogy az OTP és az FHB mögött ott van a magyar állam , akkor ez azt jelenti, hogy számít arra a kormány, hogy ez egy olyan megingást hozhat az egész bankrendszerben, hogy esetlegesen állami konszolidációra is szükség lehet. (Babák Mihály közbeszól.) Ezt a kockázatot ugyanúgy bevállalja a Fideszfrakció, ha m a az igen gombot nyomja, tehát az esetleges bankkonszolidáció árát a központi költségvetésen keresztül fizetik ki. Tehát minden egyes adófizető fizet azért, hogy a jómódú felső középosztály még jobban járjon nem csupán az egykulcsos adó bevezetésével, nem csupán a félszuperbruttó kivezetésével, hanem még a devizahitelének a forintosításával is, és ezt minden egyes magyar állampolgár fizeti meg. Vagy menjünk egy kicsit tovább! A felelősségmegosztás kérdésében a lakáspolitikai vitanapon, amit az LMP kezdemény ezett, úgy tűnt, hogy ebben a kérdésben összpárti konszenzus van, tehát hogy mind a bankok, mind az állam, mind a hitelesek felelősek, és a közös felelősségre közös megoldást kell találni. Úgy tűnt, hogy ezen az úton indul el a kormány is egy időben. Viszo nt ez a javaslat egyértelműen a kommunikációban a felelősséget a bankokra hárítja, viszont a mögöttes kockázatokat az állam vállalja, hiszen van annyira kockázatos ez a javaslat, hogy ha esetlegesen bankkonszolidációra lesz szükség, vagy esetlegesen azt a kockázatot most be merik vállalni, hogy nemzetközi szerződésekbe ütközik, tehát beteszünk egy csontvázat a szekrénybe, amit majd évek múlva az Európai Bíróság döntése után egy következő kormánynak kell elővenni, mint ahogy látjuk ezt most az áfajavaslatnál is, ott is egy előző kormány rossz döntésének a csontváza dőlt ki, és a mostani költségvetést terheli. Ugyanúgy teszünk be most a végtörlesztéses javaslattal egy csontvázat a szekrénybe, amiről nem tudni, hogy kidőle, nem tudni, hogy mikor fog kidőlni, d e az biztos, hogy a magyar adófizetők fogják meginni a levét. A felelősségmegosztásra az LMP szerint egyetlenegy igazságos változat van, ez pedig a nemzeti ingatlanalap koncepciója. Ezt a javaslatot a holnapi napon szintén be fogja nyújtani a Lehet Más a P olitika képviselőcsoportja a tisztelt Háznak, amely a mitológiai homályba vesző, és csak papíron, illetve kommunikációs lózungokban létező Nemzeti Eszközkezelő helyett azt mondja, hogy minden egyes adósnak legyen lehetősége beszállni egy olyan konstrukciób a, ahol a bankok a követeléseikkel, az adósok a saját tulajdonhányadukkal, az állam a bankadó mértékével megfelelő pénzösszeggel, illetve az önkormányzatok a saját lakásállományukkal létrehoznak egy olyan ingatlanalapot, amely hosszú távon oldaná meg a lak hatási problémát, ezzel megteremtené a közösségi bérlakásszektor alapjait. Ezáltal azoknak is lehetőséget nyújt, akik még most nincsenek is benne ebben az egész hitelválságban, viszont lakhatási problémákkal küzdenek. Pályakezdő fiatalként én is pontosan
