Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 19 (111. szám) - Az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a központi hitelinformációs rendszerről szóló törvényjavaslat együttes, összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - VÁGÓ GÁBOR (LMP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
384 elégtelennek, miért tartjuk erélytelennek, mi a kifogásunk ellene, és mit javasolunk ehhez képest alternatívaként. Először is le kell szögezni, az, hogy végtörlesztési lehetőséget kínálnak, amely lehetőséget a kormány csak rövid időre nyit meg a hitelfelvevők előtt, csupán a leggazdagabb embereknek segít, azoknak, akiknek van annyi pénzük, hogy egy összegben ki tudják fizetni a tartozásuk teljes összegét. Az átlagos anyagi helyzetű embereken, de főleg azokon, akik a leg nagyobb bajban vannak, akiknek a legnagyobb problémát a havi törlesztőrészletek befizetése okozza, ez a javaslat egy jottányit sem javít a helyzetükön, semmilyen megoldást nem kínálnak az ő részükre, marad továbbra is számukra a kilátástalanság. Nincs tehá t másról szó, mint hogy a kormány folytatja a szokásos gazdaságpolitikai logikáját, ennek megfelelően továbbra is létre szeretne hozni egy nyertes választói réteget, ezeket aztán kedvezményezi, s hogy, hogy nem, ezek pont a magas jövedelmű emberek, számukr a juttat ismét pluszpénzeket ilyen módon is. Amikor megkérdezték Lázár Jánost, a Fidesz frakcióvezetőjét, hogy vajon hány embert érinthet kedvező módon ez a javaslat, akkor frakcióvezető úr úgy fogalmazott, hogy van 1,3 millió devizahiteles, és a kormány s zámításai, becslései szerint ez a javaslat csupán 200300 ezer hiteles számára nyújthat alternatívát. Rogán elnök úr ma a gazdasági bizottság ülésén úgy gondolta, hogy az 1,3 millió devizahiteles közül valahol 1550 százalék között van azok aránya, akik ez t a kedvezményt majd igénybe tudják venni. Mi ennél sokkal pesszimistábbak vagyunk, és úgy gondoljuk, körülbelül 100 ezer embernek lesz lehetősége arra, hogy egy összegben kifizesse a tartozását. Mindössze 100 ezerre becsüljük ezeknek az embereknek a számá t! Legalábbis a jelenleg publikált kormányzati elképzelések alapján 100 ezerre becsüljük ezek számát. A javaslattal az a másik problémánk, hogy húsz adós közül tizenkilenc 180 forint alatti frankárfolyamon - mert most elsősorban svájci frankról beszélünk - jutott hitelhez, tehát nem történik egyéb, mint hogy részükre mégiscsak el kell hogy könyveljenek egy jelentős árfolyamveszteséget. Ezt a kormány bebetonozta a rendszerbe, és ezzel nem foglalkozik. A törvényjavaslat azzal sem foglalkozik, hogy az előbb em lített, szociálisan éppen a devizahitelek miatt leszakadó rétegek kérdését megoldja. Ezeknek a problémájára meg sem próbál megoldási javaslatot találni a kormány. Elmondtuk már, s most újólag megint elmondjuk - csak hogy tudatosuljon minden fideszes képvis előben itt a teremben , hogy a központi hitelinformációs rendszer adatai szerint amióta önök átvették a kormányzást, amióta az önök miniszterei kormányoznak, 124 ezerrel több azoknak a száma, akiknek legalább a minimálbér kétszeresét elérő, 90 napot megha ladó tartozásuk van. Ebben még nincsenek benne azok az emberek, akik nem kis részben a megemelkedett törlesztőrészletek, az elvadult devizahitelezés miatt kerültek csávába, és nem tudják rendezni a közüzemi költségeiket és egyéb tartozásaikat. Tehát láthat ó, hogy van itt egy jelentős szociális válsághelyzet, amely szociálisan megöli az országot, megöli morálisan, és fenyegeti az ország társadalmigazdasági kilábalását, aláássa annak esélyeit. A kormány azonban ezzel érdemben nem kíván semmit tenni. Érdekes volt, hölgyeim és uraim, az is, amikor a Magyar Nemzeti Bank megvizsgálta a devizahitelezés kérdését, megvizsgálta a kockázati árak, a kamatszintek alakulását, és megállapította, hogy, hogy nem, az azonos időszakban felvett hitelek után másfélkét százalék kal több kamatot fizetnek a magyarországi svájcifrankhiteles adósok, mint amit ugyanezek az emberek lengyel állampolgárként Lengyelországban fizetnek. Kérdés, hogy mi ennek az oka. Semmi egyéb, mint hogy a kormány - megint csak a profitérdekeket képviselv e - a multinacionális tőke oldalára állt, és olyan módon kedvezményezi a bankokat, hogy azt az ágazati adót, amit a pénzintézeti szektorra kivetett, engedi átterhelni a lakosságra. Semmi egyébről nincs szó, mint hogy a szerencsétlen, pórul járt devizahitel esek vérét szívják a bankok. Ezeknek az embereknek emelkedik meg a törlesztőrészletük, rájuk terhelik át ezeket a költségeket, a bankok pedig gyakorlatilag nullszaldósan működnek. A kormány elégedetten dörzsöli a kezét, hiszen ő nem az embereket adóztatja meg,
