Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 15 (134. szám) - Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - KŐVÁRI JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3789 Ez is azt mutatja, hogy Magyarország a szabadság és a felelősség országa, ahol a polgárok képesek közösséget vállalni és közös ügyeikért cselekvően fellépni. A nonprofit szektor - a hogy ez elhangzott ma - közel 150 ezer embert alkalmaz ma, 500 ezer önkéntes dolgozik e körül a szektor körül, és közel 4 millió embernek nyújt szolgáltatást. A szektor éves bevétele meghaladja az ezermilliárdot, amelynek 45 százaléka az állami forrás. Ez a részarány egyébként az utóbbi években változott, korábban a magánforrások részaránya nagyobb volt - nyilván a gazdasági válságnak ilyen irányú hatása is van. A civilek társadalmi támogatottsága viszont folyamatosan nőtt, amit az egyszázalékos támogatási felajánlásokból lehet kiolvasni. Ennek szignifikáns növekedése kimutatható, a legutóbbi évben már közel kétmillió magyar adófizető polgár ajánlotta fel az egy százalékát civil szervezeteknek. A civilek tevékenységi területei a legváltozatosabbak: oktatás, szociális szolgáltatások, egészségügy, kultúra, közösségfejlesztés, környezetvédelem, szemléletformálás és más területek is. Itt egy picit felnéznék a papírból, mert úgy gondolom, nagyon fontos, hogy ebben a közegben, ahol most vagyunk, a politikai döntésh ozatal közegében, nem lehet elégszer mondani jó példákat civil szervezetek működésére, mert sajnos mindannyian - felülve a sajtó, a média meglehetősen sokszor egyoldalú megközelítésének - döntően a civil szervezeti botrányokkal foglalkozunk, és azt gondolj uk, hogy a civil szervezetek körében jelentős számban vannak azok, amelyek nem tisztességesen működnek. Vannak ilyenek, elenyésző számban vannak ezek. Azt szeretném kérni politikustársaimtól - mindegyik oldalon egyébként , hogy alapvetően azokat a szervez eteket ismerjék meg, amelyek a mindennapi életvitelben fontos feladatokat látnak el, amelyek közösségi hálót szőnek a hátrányos helyzetű településeken, és amelyek a polgárosodás alapfeltételei. Én számos ilyen példát ismerek Pécsett, rengeteget tudnék soro lni, köszönöm is azoknak, akik pozitív példát soroltak fel. Egyet említenék ezek közül, ami talán többek előtt ismert: valaha, még az előző kormány idején úgy döntött a minisztérium, illetve a kormány, hogy a Tubesre építené a katonai radarállomást. Ezt az akkori köztársasági elnök, aki egyébként érzékenynek tartotta magát a civil szervezetek világára is, támogatta; és sajnos így volt ez az akkori pécsi közgyűlés vezetőivel is, akik nem a polgárok akaratát hallották meg, hanem a politikai döntést akarták vé grehajtani. Sokan ismerik ezt a történetet Magyarországon. Ez úgy zajlott le, hogy voltak civilek, még csak nem is civil szervezetek először - később persze ők is csatlakoztak , akik azt mondták, hogy mi a pécsiek érdekeit szeretnénk képviselni. Először a hhoz, hogy közmeghallgatást lehessen egyáltalán tartani erről az ügyről - mindez 2005ben , már ahhoz is 10 ezer aláírást kellett összegyűjteni. Megtettük. Aztán ahhoz, hogy helyi népszavazást lehessen erről folytatni, 20 ezer aláírást kellett gyűjtenünk. Megtettük. Aztán eljött a népszavazás, és elmentek 40 ezren pécsiek szavazni, és kinyilvánították 92 százaléknyian, hogy nem akarják a radart. Ennek ellenére is az akkori politikai hatalom, a szocialisták kiadták az építési engedélyt, illetve a Honvédelmi Minisztérium megkapta az építési engedélyt a radar építésére. Aztán folytatódott a bírósági úton, és végül a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a civileknek minden pontban igazuk volt. És azóta nem épült meg a radar a Tubesen. Én ezt egy olyan példának tar tom, egy olyan közösségi jó példának tartom, amiből láthatjuk, hogy mire képes a civil társadalom, ha lehetőséget kap. Ez a törvény, ami előttünk fekszik, pedig nem szól másról, mint hogy a civil szervezetek működését segítse, hiszen az elmúlt húsz év nemc sak pozitív példákat hozott, hanem számos gyengeséget is feltárt. Ezeket a gyengeségeket nem szubjektíven szeretném idézni, hanem Kákai László tanár úr, professzor úr tanulmányából, amit úgy gondolom, sokan olvashatnak, aki taxatíve felsorolta azokat a pro blémákat, amelyek nem politikai jellegűek, hanem kifejezetten a szféra gyengeségeire mutatnak rá. Ezek között az első, hogy valóban az elmúlt időszakban különösen felerősödött az állami forrásoktól való függőség. Ez nyilván egyébként az előző politikai hat alomnak érdeke is volt.
