Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 15 (134. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3714 fölkínálni az iskoláknak, hogy ha tudják - márpedig a pénzt keresve ezt a feladatot vállalni fogják az iskolák , akkor vállalják el. Háromnégyöthat év alatt lehet fölépíteni egy olyan fejlesztéspolitikát, hogy a magyar okt atási rendszerben az egésznapos iskola dominánssá válik. Nem egyedülivé, de meghatározóvá. Egyik évről a másikra, 8 évfolyamon kihirdetve, ebből pusztán egy muszájnapközi lesz, amit ismerünk, látunk, és elszalasztunk egy olyan lehetőséget, egy olyan fejles ztési lehetőséget, amit nemcsak mi látunk fontosnak, hanem Európa számos országa, Ausztria, Franciaország, Spanyolország, Portugália, Németország a mögöttünk hagyott években, ezekben az években indította el Angliával együtt. Több formája létezik az egészna pos iskolának: közösségi iskola, kiterjesztett iskola. Teremtsük meg mi a magyar egésznapos iskolát, és ne elégedjünk meg pusztán egy napközi előírásával, deklarálásával. De ezt nem úgy kell, hogy kötelezően előírom! Ha valami mögé nem teszek pénzt, időt, energiát, munkát, hanem azt gondolom, hogy pusztán egy paragrafus erejével majd megteremtem - a paragrafus ingyen van, annyit is ér. Ebbe energiát kell tenni, és én ezt hiányolom ebből a tervezetből. És szomorúan látom, hogy már tolja el magától a kritikák vagy a nehézségek miatt az államtitkárság ezt a hallatlan fontos dolgot. A nevelést - köznevelési törvény! - lehet, de nem helyes pusztán az értékrend deklarálásaként felfogni. Sokan vannak az országban, akik azt gondolják, hogy olyan sokfélék vagyunk, an nyiféle értékrend van, hogy a közoktatás tartózkodjon egy értékhierarchia deklarálásától, mert hát megsértődik az egyik vagy a másik fél. Én ezt nem hiszem, sőt azt gondolom, hogy lehet deklarálni egy hierarchikus értékrendet. Kell is, az oktatásban ez meg tehető - de ezzel még nem csináltunk semmit. Hogyan válik egy deklarált norma, egy külső parancs belsővé, hogyan válik a norma ethosszá? Ez egy folyamat, ez a pedagógiai mesterség csodája: egy diskurzív, vitatható folyamaton keresztül meg kell adni a gyere keknek az erre szolgáló időt. Teret kell nekik adni, pedagógiai, nevelési tereket, hogy közösséggé tudjuk őket formálni. Ma a magyar gyerekek végtelenül magányosak. 40 százalékkal néznek több tévét, mint bárki Európában. A tévé a magány mutatója! Ha nem cs inálunk egésznapos iskolát, nem teremtünk pedagógiai tereket, nem tudjuk megajándékozni a gyerekeinket a közösséghez tartozás élményével, a közösségben cselekvés egyébként örömteli tapasztalatával, akkor beszélhetünk köznevelési törvényről, ez egy üres szó marad, és nem válik valósággá. Akkor fogjuk nevelni a gyerekünket, ha közösségekké tudjuk őket formálni. A közösség ad erkölcsöt, tartást, normát a gyerekeink számára. Ehhez pedig idő kell, nevelési terek kellenek. Ezért hallatlan fontosságú az egésznapos iskola modelljének megteremtése. Idekapcsolódik a Nemzeti alaptanterv felülvizsgálata, ami mit sem ér akkor - beírhatunk számos kiváló magyar költőt most nem a kerettantervbe, hanem a Nemzeti alaptantervbe, de mit sem ér ez akkor , ha nem szembesülünk az zal a problémával, hogy túl sokat akarunk túl kevés idő alatt, ha nem tudjuk vagy az időt növelni, vagy a tananyagot normálisra redukálni. A harmadik ilyen kitüntetett, szerintem stratégiai pont a pedagóguséletpályamodell vagy pedagóguséletpálya kérdése. Félreértés ne essék! A pedagóguséletpálya kérdése nem egy szakszervezeti ügy, nem annak a kérdése, hogy ki mennyit keres. Az a probléma van előttünk, amit különböző szavakkal, különböző vérmérséklettel lehet leírni: idestova egy évtizede vagy másfél évti zede csúszik a pedagóguspálya egy eróziós lejtőn, egy ördögi spirálban, egyre kevesebbet ér a pedagóguskereset, egyre többen kényszerülnek túlmunkát vállalni. Egyes jelentések szerint ma már a pedagógusok többsége az iskolán kívüli másodállással egészíti k i a jövedelmét, hogy megéljen. Nyilván ez nem tesz jót a munka színvonalának. Az egyre inkább vitatható színvonalú oktatásnevelést nem finanszírozza a közösség, a magyar társadalom, egyre kevésbé vonzó maga a pedagógusszakma, egyre alacsonyabb pontszámmal jelentkeznek az érettségi előtt álló fiatalok erre a területre, sőt láttunk már olyan tárgyakat - éppen fizikából, kémiából két évvel ezelőtt jöttek a riasztó
