Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 15 (134. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
3681 Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem, hogy a kormány nevében ki kíván válaszolni. Igen, Rétvári Bence államtitkár úr jelezte, hogy ő válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr! MSZPs képviselőtársaimat pedig megkérem, hogy nyugodjanak meg, őrájuk is sor fog kerülni. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Kovács Tibor: De mondjon igazat, elnök úr! - Soltész Miklós: Őszöd! Őszöd!) Megadom a szót. DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Nagyon szívesen veszem, ha itt az imént bekiabáló szocialista képviselőtársaim hozzászólnak az államadósság témaköréhez, csak én azt kérném tőlük, hogy először kérjenek bocsánatot az ál lamadósság ilyen magas szintre emeléséért (Gőgös Zoltán: Ti meg a 400 forintos gázolajért!) , és utána szólhatnak az államadósságról. Csak azt az egy lépést tegyék meg, legyenek szívesek, hogy önök, akik tényleg 82 százalékra lőtték föl ezt az államadóssági szintet 53 százalékról, kérem szépen, önök, akik folyamatos hitelfelvétellel ezt tették nyolc éven keresztül, kérjenek már ezért egyszer bocsánatot, álljanak már ki az emberek elé, mondják el nekik, hogy az önök gazdaságpolitikája volt az, amelyik ilyen h elyzetbe hozta Magyarországot. (Gőgös Zoltán és Kovács Tibor folyamatosan közbeszól.) Ehhez képest a polgári kormány - mint azt hiszem, az már valamelyest közismert is - 82 százalékról először 77, majd 73 százalék alá vitte az államadósság szintjét, ugyana kkor a szocialisták felelőtlen gazdálkodása miatt óriási adósságterhet kell nyögnie az országnak. Engedjék meg, hogy pár összehasonlító adatot mondjak, hogy ha egy picit felelősebbek lettek volna az előző kormányok, ha egy picit jobban odafigyeltek volna, és nem költötték volna el mások pénzét hitelből felvéve, akkor mikre juthattunk volna. Egyszer már, azt hiszem, elhangzott ebben a Házban az a Margaret Thatchernek tulajdonított mondás, hogy a szocialisták nagyon jól kormányoznak addig, amíg ki nem fogynak mások pénzéből; na de előbbutóbb kifogytak mások pénzéből, amit nekünk vissza kell törlesztünk. Ez évente 1100 milliárd forintunkba került, ez a szocialisták nyolcéves kormányzásának az ára évről évre. Mit tehetne meg ez a kormány akkor, ha ez az óriási adósságszolgálat nem lenne? Mondjuk, 7,5szer többet költhetnénk lakásépítési támogatásokra, mint 2010ben, de csak akkor, ha a szocialisták nem vesznek fel hiteleket. (Gőgös Zoltán és Kovács Tibor közbeszól.) Több mint kétszer annyit költhetnénk családi t ámogatásokra, mint 2010ben, és ezt csak azért nem tudjuk megtenni, mert a szocialisták ennyi hitelt vettek fel. Közel felével csökkenthetnénk az áfát. Senki se jókedvéből emel, képviselő urak, áfát 2 százalékkal sem, de a felére csökkenthetnénk vissza, ha a szocialistáknak nem ilyen lett volna a gazdaságpolitikája. Mennyire más vita lenne a parlamentben, ha arról vitatkoznánk, hogy a lakásépítési támogatásokat növeljük 7,5szeresére vagy az áfát csökkentsük a felére! Ennek csak egyetlenegy előfeltétele nem áll fönn: mégpedig az, hogy a szocialisták nem gazdálkodtak felelősen nyolc év alatt. (Gőgös Zoltán: Minek stadion?) (8.20) A kamatkiadásoknak, amit a nyolc év hitelfelvételei miatt törlesztünk vissza, az egyharmada is elegendő lenne arra, hogy a teljes t ársasági adót eltöröljük, hogy a cégeknek ne kelljen nyereségadót fizetniük. Ezt már akkor is megtehetnénk, ha a szocialisták visszafogták volna magukat és egyharmadával kevesebb hitelt vettek volna fel. Már akkor is ezt megtehetnénk, és nem lenne a cégekn ek nyereségadója. Mennyire örülnének ennek a magyar vállalkozások! Ha a szocialisták csak szinten tartják - nem csökkentik, mint a polgári kormány, hanem csak szinten tartják - az államadósságot, 40 százalékos szjacsökkentést jelenthettünk volna be általá nosan mindenkinek. Mennyivel jobban örülnénk mi is, kis pénzű emberek, jobban keresők, ha 40 százalékkal kevesebb lenne a személyi jövedelemadó. A családi adózás következtében így is az egygyerekeseknek 8, a kétgyerekeseknek 12, a háromgyerekeseknek pedig 22 százalékkal csökkent a befizetendő személyi jövedelemadója, és ez 4 százalékos infláció mellett még az egygyerekeseknél is
