Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 7 (130. szám) - Bertha Szilvia (Jobbik) - a nemzeti erőforrás miniszterhez - “Mi számít pofátlan végkielégítésnek, és mikor jár a méltányossági mentesség a 98 százalékos különadó alól?” címmel - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BERTHA SZILVIA (Jobbik):
3074 mára már csaknem 1 millió ember mindennapi megélhetését veszélyezteti, sem írható az elmúlt másfél év gazdaságpolitikájának ro vására. Az elmúlt másfél évben azonban olyan átfogó intézkedések kidolgozására került sor, amelyek jelentős segítséget nyújtanak mindazoknak, akiknek elviselhetetlen terheket okoz az ilyen hitelek visszafizetése. Úgyhogy, kedves képviselőtársaim, több szer énységgel kellene, úgy gondolom, hozzáállni (Moraj az MSZP soraiban.) azok után, amit önök az elmúlt években kormányzat címén műveltek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból. - Moraj az MSZP soraiból.- Közbeszólások az MSZP soraiból: Bravó! Éljen!) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Bertha Szilvia (Jobbik) - a nemzeti erőforrás miniszterhez - “Mi számít pofátlan végkielégítésn ek, és mikor jár a méltányossági mentesség a 98 százalékos különadó alól?” címmel ELNÖK (dr. Latorcai János) : Tisztelt Képviselőtársaim! Bertha Szilvia képviselő asszony, a Jobbik képviselője, kérdést kíván feltenni a nemzeti erőforrás miniszternek: “Mi sz ámít pofátlan végkielégítésnek, és mikor jár a méltányossági mentesség a 98 százalékos különadó alól?” címmel. Tájékoztatom a képviselő asszonyt, hogy a témában illetékes a nemzetgazdasági miniszter, ezért a kérdésre a miniszterelnök úr megbízásából a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter úr helyett Czomba Sándor államtitkár úr fog válaszolni. Parancsoljon, képviselő asszony! BERTHA SZILVIA (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Önök nagyon helyesen 98 százalékos különadóval kívánták sújtani visszamenőleg is a közpénzből származó túlzó, úgymond pofátlan végkielégítéseket. Ezzel a visszamenőleges hatályú jogalkotással a Jobbik is egyetértett volna, tekintettel a megelőző évek abszurd, nem törvényi rendelkezésen, hanem menedzserszerződéseken alapuló, több százmilliós végkielégítéseire, amelyek végső soron mind állami pénzből kerültek kifizetésre. Azonban hogy mi számít pofátlannak, azt egészen sajátos módon határozták meg, körülményektől függetlenül abszolút értékű felső határt húzva, függetlenítve a meglévő munkaviszony hosszától, a betöltött beosztástól, az azért kapott hivatalos juttatás törvényben előírt mértékétől. Nem fogadták el a Jobbik azon javaslatát, hogy a juttatást szabályozó törvény alapján kapott végkielégítés - tipikusan a Kjt., illetve a Ktv. alapján kapnak a közszolgák ilyet - ne essen a törvény hatálya alá, ezáltal ismét visszamenőleg illegitimnek titulálva évtizedek óta alkalmazott, önök által is elismert törvényeket. E nnek eredményét egy kiragadott esettel szemléltetném - idézet az áldozattól: “Harminc és fél év után elveszítem az állásom, végkielégítést egy fillérrel sem kapok többet, mint az törvényes. Az érvényben lévő adószabályoknak megfelelően mindent leadózok. És hopp, hoznak egy törvényt, visszamenő hatállyal, állítólag a pofátlan végkielégítések visszaszerzésére. A pofátlanok röhögnek a markukba, a száz- meg többmilliós végkielégítésekkel, én meg - úgy tűnik - még az anyukámtól örökölt fél házamat is bukom, és t alán még a tartozást sem fedezi. És semmit nem csináltam, csupán nem tudtam azt, hogy miután megkapom a végkielégítésem, fél év múlva hoznak egy törvényt, ami
