Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 3 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
2804 visszafordíthatatlanná válik. A helyzet az általam elmondottaknál drámaibb. Nem én kiáltok, a föld dübörög. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik és az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : K öszönjük szépen. Ha jól látom, a kormány nevében Cséfalvay Zoltán államtitkár úr kíván válaszolni. DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt nagyon örülök, hogy Csengey Dénest idézte, és Csengey Dénes emlékét is idehozta. Rögtön hozzátenném, hogy Csengey Dénes éppen a ’70es évek végén folytatott több falukutatást és szociológiai felmérést, abban a régióban is, amelyről a tisztelt képviselő úr beszél t, és ugyanazt találta, ez a probléma, ugyanazt találta, hogy nagyon súlyos életkörülmények között élnek ott emberek. Ezzel azt szeretném mondani, hogy azok a területi különbségek, amelyekről ön beszél, és amelyek nagyon fontosak, évtizedek, hozzátenném, é vszázadok óta fennállnak. Ha valaki megnézi, hogy mondjuk, az OsztrákMagyar Monarchiában az írniolvasni tudók aránya miként változott egy ilyen nyugatikeleti metszetben, Vorarlbergben a legmagasabb, a népességnek több mint 80 százaléka tudott írni és ol vasni, és ahogy haladunk keletre, egyre kevesebben - abban a térségben, amelyről beszélünk, már csak 30 százaléka tudott írni, olvasni. Ma azt mondanánk, hogy a humántőkeellátottságban milyen különbségek vannak. Magyarul, azt szeretném mondani, hogy nagyo n hosszú évszázadok óta fennálló területi egyenlőtlenségek vannak, amelyeknek a leépítése, csökkentése, tompítása nyilvánvalóan nem másfél év feladata. Ahogy ez létrejött több száz év alatt, és ahogy ez marad, annak a csökkentése sajnos nagyon hosszú idősz akba kerül. A másik, amit még ki szeretnék emelni, mielőtt részletesebben válaszolnék, az, hogy ÉszakMagyarországot említi, utána Borsod megyét, majd egy kistérséget, és nyilvánvaló, hogy attól függően, milyen léptékben nézzük a területi különbségeket és egyenlőtlenségeket Magyarországon, másmás különbségeket látunk. Az úgynevezett vagy annak tartott fejlettebb nyugati nagyrégiókban is találunk egyébként kevésbé szerencsés helyzetben lévő kistérségeket, aztán azokon belül még tovább. Tehát javaslom, hogy ezt a két szempontot mindenképpen célszerű figyelembe venni: egyrészt hosszas, tartósan meglévő egyenlőtlenségekről van szó, másrészt pedig amilyen léptéket nézünk, nyilvánvalóan az egyenlőtlenségek rendszere területileg még tovább finomítható. Tájékoztatn ám arról is, hogy az északmagyarországi régiókban a közfoglalkoztatás területén és a vállalkozástámogatás területén is jelentős lépések történtek. Nem oly mértékűek, mint amilyet mindannyian szeretnénk, de az év elejétől október 20áig a közfoglalkoztatás ban érintettek létszáma országos szinten meghaladta a 246 ezer főt, az északmagyarországi régió ad ebből 58 ezer főt. Az Új Széchenyiterv keretében a vállalkozásfejlesztési operatív program pályázatainál olyan pályázat is létezik, amelyik mikro, kis- és középvállalkozások munkahelyteremtő beruházásait támogatja, és ez különösen a hátrányos helyzetű térségekben való vállalkozások munkahelybővítését segíti. Itt országos szinten 400 pályázat részesült vissza nem térítendő támogatásban, az északmagyarország i régióból 104 vállalkozás, tehát a 400ból 104, az összes rendelkezésre álló forrás 5 milliárd, ebből 1,2 milliárd forintnyi támogatásban részesült, tehát ennél a pályázatnál a forrás közel egynegyedéhez az északmagyarországi régió jutott. Hogy továbbmen jünk még egy léptékkel, Borsod megyét nézve 76 vállalkozás összesen 860 millió forint támogatáshoz jutott, ezzel 750 új munkahely létesítését, illetve 1500 már meglévő munkahely megőrzését segítve elő. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy az arányok azt mutatják, hogy azoknál a pályázatoknál, amelyek elindultak, élnek és mozognak, különös figyelem fordul a kevésbé szerencsés sorsú régiók felé. Mehetünk tovább, a megyék és a kistérségek felé, azt azonban tudni kell, hogy ezeknek az egyenlőtlenségeknek a fe lszámolása, csökkentése, tompítása egyrészt egy nagyon hosszú folyamat, másrészt pedig azok a változások, amelyek összességében a gazdaságpolitikát érintik, az adórendszertől kezdve a támogatáspolitika átalakításán, az oktatási
