Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 3 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - MILE LAJOS (LMP):
2803 nyomait is alig találjuk, ugyanis ebben a szövegösszefüggésben az európaiság nem elsőd legesen nemzetközi jogi szempontból az Európai Unióhoz való tartozást jelenti, hanem az európaiság életminőséget, az európai normákhoz illő esélyeket követel meg. Ha a mostani állapotokat kellene plasztikusan leírni, akkor József Attila megfogalmazása a le ghelytállóbb: “Aki szegény, az a legszegényebb”. Nem erről volt szó, hölgyeim és uraim! Az ország szétszakadása nem új jelenség, tudjuk mi is. A szinte főleg a hatalomtechnikára és a különböző ügyeskedésekre összpontosító kormányzati, politikai gyakorlat m éltán váltotta ki az emberek felháborodását, így az előző kurzus csúfos bukása is ide vezethető vissza. Ha a politikai vezetés nem a lényegi és gyakran veszélyes folyamatok megfékezésére koncentrál, nem mer szembenézni az aggasztó jelenségek halmazával, ak kor belekényszerül a képmutatásba, másról beszél, úgy tesz mintha, azaz hazuggá válik, hitelét veszti. Nem volt elvárható, hogy a kétharmados felhatalmazással bíró új politikai vezetés végre előveszi a csodafegyvert, és hipphopp, egy csapásra megoldja az évtizedek óta felhalmozódott gazdasági, szociális problémákat, alapvető igazságtalanságokat. Az viszont elvárható lett volna, hogy hozzáállásában, a társadalomról alkotott képzeteiben, céljaiban új irányt fog kijelölni, és ilyen szándékkal teszi meg az els ő lépéseket. Nem ez történt, nem ez történik. Egy rövid politikai eszmetörténeti adalék: a társadalmi igazságosság eszméjét éppen a kereszténydemokrata pártok újították meg a második világháború után, és léptek ezáltal a korszerű politikai formációk közé. A Lehet Más a Politika nem tudja úgy elképzelni a társadalmi igazságosságot, hogy egész térségek szakadnak le folyamatosan, szinte feltartóztathatatlanul, nem az európaiság mércéjéhez, hanem az ország más részeihez viszonyítva is, épp ezért nem lehet elege t beszélni az északmagyarországi régióról. A nyilvántartott álláskeresők aránya a gazdaságilag aktív és a munkavállalói népesség körében is az északi térségben a legmagasabb, és a 25 éven aluli, a pályakezdő álláskeresők száma is egyre nő. A munkanélkülis égi éves ráta régóta itt a legtragikusabb, az egy főre eső GDP is itt a legalacsonyabb, és egyre csökken. A gazdasági szervezetek beruházásainak teljesítményértéke itt a legalacsonyabb, ugyanez a helyzet az ipari termelés értékével, itt a legmagasabb a meg szűnt lakások száma, és itt építik a legkevesebb lakást. Ez a felsorolás csak jelzés, a fogyasztással, az elvándorlással, az elnéptelenedéssel kapcsolatos adatok ugyanilyen elkeserítőek. Hova vezet ez, tisztelt képviselőtársaim? (8.20) Nézzük meg a közmunk aprogramot: Borsodban három kistérség részesül belőle az év végéig, aztán mindenkinek pályázni kell. Mintha a dolog eddig rendben is lenne. Ám mi a helyzet azokkal, akik most sem tudnak részt venni a programban, akik a következő évben nem lesznek a pályáza ti nyertesek, a kiválasztottak között? Mi lesz azokkal, akik nem tudják igazolni az ellátáshoz szükséges 30 napot? A legkönnyebb rávágni, hogy azok meg is érdemlik, hiszen nem akarnak dolgozni, nem akarnak részt venni az önkéntes közmunkában, de hát a Star tprogramból nem részesül a kistérségük. Annyi vállalkozás nincs, hogy munkáltatói igazolást lehessen tőlük kapni, a munkaügyi központok forrásai kiapadtak, a helyi önkormányzatnak pedig nincsenek forrásai az önkéntes közmunka megszervezéséhez. Több tízeze r emberről beszélek, hölgyeim és uraim, akik végképp kiesnek az ellátórendszerből, még az egészségügyi ellátásból is. Az önkormányzatok most sem kapják meg a nekik járó támogatásokat, olykor csak az előírtnak a töredékét. Borsodban tanárok, közalkalmazotta k lakásaiban kapcsolják ki a villanyt, falvakban szűnt meg a szemét elhordása, patkányok lepik el az utcákat, az önkormányzatnak ugyanis nincs pénze, hogy a béreket, számlákat kifizesse. Hogyan is történik akkor a középréteg megerősítése annak reményében, hogy később munkahelyeket teremt, hatékonyan segít megoldani a szociális problémákat, intézi a helyi közügyeket, gyermekeket nevel a jövőnek? Hiszen közalkalmazottakat fenyeget a lecsúszás veszélye, a mélyszegénység iszonyata - tanárokat, hivatalnokokat. H a most nem sikerül feltartóztatni ezt a rémes folyamatot,
