Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 13 (110. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Nemzeti Energiastratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
217 jelenti, hogy az ellátásbiztonság tekintetében is gondjaink lehetnek, csak persze vegyük figyelembe a privatizáció hatását; az építés, a megújítás teljes egészében a privatizált befektetők fel adatától függ, akiknek ebben nagyon nagy szabadságuk van. Itt egyedül a nemzeti villamos társaság, az MVM terveiben jelenhet meg jelentős közösségi érdekű kapacitásfejlesztés. Valamit kezdeni kellene az energiaszegénység problémájával, amelyre nincsenek ér demi, egyértelmű uniós, hazai ajánlások. A Jobbik azt mondja - összhangban az Energiapolitika 2000 Társasággal , hogy igenis, a szociális tömbtarifára lenne szükség, amit az első Fideszkormány szüntetett meg, az energiaszegénység enyhítésére, olyan módon , hogy az arra rászoruló rétegek a társadalmi szempontból nélkülözhetetlen energiahordozóból egy korlátozott, minimális mennyiséget a piaci árnál lényegesen kedvezőbb értékesítési áron kapjanak. Itt mindig fölmerül, hogy de mi van a gazdagok nyaralójával. Az adatok azt mutatják, hogy 90 százalékban az arra rászorultak azok, akik ilyenkor ezt a tömbtarifát jogosan használják. Tehát figyelembe véve, hogy a szociális háló ezt a kérdést nem tudta megoldani, mégiscsak ez az út. Egy uniós té vhitnek kell tekintenünk az egységes európai villamosenergiapiac kapcsán, amelynek megteremtése fontos cél, hogy itt a vezetéki összeköttetéseket azonban túlértékeljük. Tehát hosszú távon, reálisan nem arra kell számítanunk, hogy más ország területén épít ik meg az erőműves teljesítőképességet. A regionális hálózatok, a kereskedés előnyeit ki kell használni, akár a szezonalitást is, de a biztonságos, importból leköthető kapacitással hosszú távon nagy arányban nem kellene számolni. És akkor hadd szóljak a kl ímavédelemről talán egy kicsit többet, és talán, nem akarok nagy szavakat használni, hogy filozofikusan, de hát az alapoknál kezdve. Az energetika alapkérdései: a biztonság, a gazdaságosság és a környezetvédelem, és ezek a szempontok egymás rovására érvény esíthetők, részlegesen lehet kielégíteni. És sajnos ezek az ellentmondások persze nemcsak nemzeti, társadalmi szférában állnak fönn, hanem a globalitás részeként is. A biztonság nekünk, fogyasztóknak létfeltétel, a globális gazdaság számára ez csupán egy g azdasági tényező. A gazdaságosság a globalitás szempontjából egyetlen dolog, a profit, a minél nagyobb haszon, nekünk, fogyasztóknak a megfizethetőséget jelenti, és a legsúlyosabb, hogy e globalitás, globális gazdaság számára a környezet lepusztítása egysz erűen a gazdasági folyamatnak a része, nekünk, lakosoknak pedig a természeti környezet az élet fenntartásának a része. Itt van a legnagyobb ellentét. És eközben a mai egész szép új világunk globális gazdasága növekedésre van építve. Tehát ki kell mondanunk , igen, önkorlátozás nélkül az emberiség nem menthető meg. A fenntarthatóság tehát nem valami szakmapolitikai, gazdasági szempont, hanem létkérdés. Létkérdés, hajlandók vagyunke önkorlátozásra, vane esélye egy más értékrendű világ felépítésének. Erre a J obbik a programjában világosan definiálta, hogy mit tart célnak, milyen megvalósítható gazdasági rendszert, az ökoszociális nemzetgazdaságot. Mindezen felismerések felerősítették az emberiség lelkiismeretére apelláló környezetvédő mozgalmakat. Sajnálatos, hogy a nemes törekvések is sokszor a globális hatalmi manipuláció áldozataivá válnak. Adott esetben túlhangsúlyos lett a megújuló energiához való viszonyulás, és azt kell mondanunk, hogy önmagában az a tény, hogy a zöldek politikaformáló tényezővé váltak, ez helyes, csak az a kérdés, hogy akik ezt mértéktartóan próbálják kezelni, és nem azt mondják, hogy a szél- és napenergián kívül mindent tagadunk, ne jussunk el odáig, hogy ezt a felvetést akár politikailag ne tekintsük korrektnek. Mert azért vegyük azt f igyelembe, hogy miközben a takarékossággal, energiahatékonyságnöveléssel mindenki egyetért, nagyon fontos, de ezzel együtt igenis nem lehet azt mondani, hogy a nagy erőművek mellett most már nem lehet érvelni, mert enélkül gazdaságosan az igények nem elég íthetők ki. Egyébként nem tudjuk azt, hogy a megújuló energiák arányának 2020ra Magyarország számára az EU által előírt 13 százalék 14,65 százalékra való emelésének mi lett a pontos alapja, mi ennek az elemzése, mert ez bizony nagyon nagy plusz gazdasági terhet ró az országra. Nem tudom egyébként,
