Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 27 (104. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
743 Arra is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy munkatársaink, egyetlen forintnyi állami pénz igényb evétele nélkül, létrehozták az allampolgarsag.gov.hu honlapot, ahol minden űrlap megtalálható, és minden kérdésre választ kap az érdeklődő. Külön köszönet illeti meg az államigazgatást, amelyik valóban felülmúlta önmagát, és heroikus munkát végez. Azt gond olom, méltó, hogy megemlítsük azokat az önkormányzatokat, ahol a legtöbb ügyet intézik: Létavértes, Debrecen, Biharkeresztes és Hódmezővásárhely. Tisztelt Ház! A dolgok természetéből eredően számos olyan dolgot csinálunk itt a Házban, ami majd ki fog esni a nemzet emlékezetéből. De azt gondolom, hogy az a munka, amit a honosítás kapcsán végzünk a kormányhivatalokban, az önkormányzatokban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) , a külképviseleteken és itt a Házban, meg fog maradni a nemzet emlékezetében - ez történelem! Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (Kövér László) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Schiffer András frakcióvezető úr, az LMP részéről: “Brüsszel nem Moszkva: és Peking?” címmel. P arancsoljon! (Az LMP képviselői a tibeti zászlót jelképező pólót viselnek.) DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Életem egyik legelső tüntetésélménye kapcsolódik 1989 júniusához, amikor a Fidesz szervezett megmozdulást Budapesten a Tienanmen téri vérengzés ellen tiltakozva. A Fidesz politikája Kína emberi jogi jogsértései kapcsán a következő évtizedekben is tiszteletre méltónak bizonyult. Hadd idézzem 2008ból a házelnök úr megszólalását, a ki a tibeti jogsértések kapcsán világosan fogalmazott, azt mondta: “Kínában a kommunizmus a mai napig állami ideológia, embereket lehet eltüntetni, koncentrációs táborba zárni, kivégezni.” Semjén miniszterelnökhelyettes úr szintén nagyon világosan fogalma zott ugyanekkor: “Az emberi jogok tekintetében nincs alku, mindenki erkölcsi kötelessége a kiállás.” Ehhez képest a hétvégén a Tibetet Segítő Társaságot, illetve a hazánkban élő kínai vallási közösséget pontosan azokkal a módszerekkel távolították el az ut cákról, ahogyan ezt 2003 februárjában az akkori hatalom megtette. Önökről azt gondolhattuk, hogy elődeikkel ellentétben pontosan értik, hogy a világ nemcsak megvásárolható és elfogyasztható anyagi javakból áll. Miniszterelnök úr fogalmazott úgy pár évvel e zelőtt: “A legbántóbb, legmegalázóbb, de egyben Budapesten legnépszerűbb szlogen talán úgy hangzik: van az a pénz.” Tisztelt Miniszterelnök Úr! Akkor, amikor ön ott talál közösséget a Kínai Népköztársaság és Magyarország között, hogy mindannyian a munkaala pú gazdaság eszméjét valljuk, tudjae azt, hogy mi van a kínai munka mögött? (14.20) Tudjae azt, hogy százmilliók vannak rabszolgasorsban, tudjae azt, hogy hány gyereket dolgoztatnak 1015 órán keresztül? Felmérie azt, hogy e mögött a gazdaság mögö tt ott van a hitüket gyakorló keresztények üldözése, ott van az erőszakkal végrehajtott abortuszok tömege. Ott vannak azok a jogsértések, amiket az Amnesty International a napokban tárt a világ elé, például a védőügyvédek zaklatásáról. Tisztelt Miniszterel nök Úr! Kétségkívül, a hét végi megállapodás taktikai és rövid távú értelemben siker, stratégiailag azonban tévút. A kommunista diktatúrával kötött szövetség nem csak erkölcsi, emberi jogi szempontból elfogadhatatlan. Ön gazdasági szabadságharcot hirdet, é s ennek van egy helyeselhető, pozitív üzenete. Igen, szakítani kell azzal a bukott függőségi gazdasági paradigmával, ami a duális szerkezetű gazdaságról szólt, a túlzott nyitottságról, exportfüggőségről. Álljon a saját lábára Magyarország, igen; építsünk s zuverén nemzetgazdaságot, hogy Magyarország
