Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 27 (104. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
740 2020as tervekhez és a költségvetések összehangolásához, vagy van ebben valami olyasmi, amiben értéket találhatnak. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Jó lett volna, hogyha a Valutaa lap és más nemzetközi pénzügyi szervezetek támogatják Magyarország gazdaságpolitikáját néhány hónappal ezelőtt, de nem tették. Kifejezetten, a legvehemensebben tiltakoztak a bankadó ellen, a multiadók ellen, az adócsökkentés ellen, a nyugdíjtőzsde fölszámo lása ellen, hogy csak néhány dolgot mondjak. Ezek után azt mondani, hogy nekünk az IMF politikáját követő gazdaságpolitikánk van, szerintem a tények figyelmen kívül hagyása. Azonkívül még képviselőtársamat talán arra is érdemes emlékeztetnem, hogy az IMF t öbbször és nyíltan is elmondta, hogy szeretné, ha újabb hiteleket vennénk föl tőlük, ami szerintem szép és nemes gesztus, de a mi fölfogásunk szerint egy országnak, amint lehet, a saját lábára kell állnia. Tehát mi nem állhatunk más lábán, nekünk, ha szüks égünk van pénzre, például korábbi hiteleink törlesztése céljából, akkor mi azért nem mehetünk el más nemzetközi szervezetekhez, mert akkor majd azt fogják mondani, hogy igen, de nem tetszik a bankadó, igen, de nem tetszik a multiadó, igen, de akkor nincs f ölszámolása a nyugdíjtőzsdének, és sorolhatnám tovább. Ezért Magyarországnak az az érdeke, hogy kimenjen a piacra, és a mindenkori nemzetközi gazdasági pénzpiacról vegye föl azokat a hiteleket, amelyek egyébként a saját működéséhez szükségesek. Én ezt kulc skérdésnek tartom, és ha erre nem vagyunk képesek, akkor nincs gazdasági függetlenség, akkor nincs semmilyen szabadságharc, akkor kiszolgáltatottság van, ezért ilyen ösvényre - reményeim szerint - Magyarország még egyszer nem fog lépni; és az új alkotmány szövegét ha elolvassa, abban meg is találhatja azokat a garanciákat, amelyek megvédik a magyar embereket attól, hogy bármely kormányuk ilyen ösvényre terelje ismét Magyarországot, amellyel elveszíti a gazdasági függetlenségét. Itt jön be az a kérdés, amit szintén érintett, és fontos ügy, az adósság átütemezése. Most nyíltan fölvetette azt a javaslatot, hogy Magyarország kérje a korábban, az előző kormányok által 52 százalékról 80 százalék magasságába emelt adósságunknak az átütemezését. Én szeretném önt leb eszélni erről, és arra kérem, hogy a magyar közvéleményben ezt a javaslatot ne képviselje, vagy ha lehet, ha tud, akkor tekintsen el ettől, mert hamis illúziókat fog kelteni. Abban a pillanatban, ahogy egy ország fölveti az adósság átütemezésének kérdését, abban a pillanatban térdre rogy a gazdasága. Nézzék meg Görögország helyzetét! Görögországban kényszerprivatizáció lesz, nemzetközi ellenőrzés alatt. Akarja ezt valaki ebben az országban, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a nagy nehezen megőrzött, megmarad t néhány stratégiai vagyontárgyainkat csak azért, mert nem fizetjük az államadósságot, és térdre esik emiatt a magyar gazdaság, utána nemzetközi ellenőrzés alatt kényszerprivatizációval elvigyék? Mi az ellenkezőjét csináljuk. Most szereztük vissza a MOLba n az állami részesedést, és más irányokba is megyünk még, mert azt gondoljuk, hogy vannak olyan vagyontárgyak ebben a gazdaságban, amelyeket állami kézben kell tartani annak érdekében, hogy egyébként az emberek ellátásbiztonságát garantálni tudjuk. Tehát a z adósság átütemezésének fölvetése pont az ellenkező irányba fog bennünket vinni, ezért én arra kérem önöket, hogy ezt ne tegyék. Én tudom, hogy nagyon nehéz megbékélni, sőt nem is kell megbékélni, csak együtt kell élni azzal a gondolattal, hogy a korábban fölvett adósságot vissza kell fizetni, de nem látok olyan gazdaságpolitikát lehetségesnek Magyarországon, amely nem akarja visszafizetni a korábban fölvett adósságot. Az a kérdés, hogy mikor, milyen ütemezéssel, és én azt mondom önnek, hogy minél hamarabb , annál jobb. A feladataink élére az adósságtól való megszabadulást kell helyezni állami szinten ugyanúgy, mint ahogy otthon a családban vagy az önkormányzatban mindenki ugyanezt teszi, mert az adósság egy pénzszivattyú, ami sajnos nem felénk nyomja a pénz t, hanem tőlünk szivattyúzza el, ezért minél hamarabb vagyunk képesek ettől megszabadulni, annál inkább tudjuk a gazdaságpolitikánkkal az emberek érdekét szolgálni.
