Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 27 (104. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS (Fidesz):
741 Ráadásul, nyilván ön is osztozik abban a gondolatban, ami meghatározza az én gondolkodásoma t a gazdaságpolitikáról, és amely úgy hangzik, hogy egy országot kétfajta módon lehet leigázni, karddal meg adóssággal. Ha tehát ön valóban a magyar nemzet és a magyar emberek szabadságát pártfogolja, ha segíteni akarja ezt a szabadságharcot, akkor arra ké rem önt, hogy támogassa a kormány adócsökkentést célzó politikáját. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.) ELNÖK (Kövér László) : Tisztelt Országgyűlés! Most a további napirend előtti felszólalások következnek. Elsőként Potápi Árpád úrnak, a Fidesz képviselőjének adom meg a szót, aki “Jól halad az egyszerűsített honosítási eljárás a külhoni magyarok körében” címmel fog szólni. Parancsoljon, képviselő úr! POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Miniszterelnökhelyettes Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 1920 után a Kárpátmedencei magyarság egyharmada került az utódállamok fennhatósága alá, legtöbbjük elveszítette rokoni, baráti, ismerősi kapcsolatainak nagy részét. Ga zdasági, politikai és kulturális értelemben is kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, elveszítették az impériumváltással a magyar állampolgárságukat is, amelyet az 193845 közötti években csak egy részük kapott vissza. Évtizedeken keresztül beszélni sem volt ildomos a nemzetünk egyharmadát képező magyarságról. A kommunista hatalom elhallgattatta őket, látványosan lemondott róluk, semmit nem tett meg oktatási, kulturális és alapvető emberi jogaik érvényesítése érdekében. Ezért is volt rendkívül bátor, egyben ős zinte Antall József miniszterelnök 1990. június 2i kijelentése: “Törvényes értelemben, a magyar közjog alapján minden magyar állampolgárnak, ennek a 10 milliós országnak a kormányfőjeként lélekben, érzésben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni.” A következő nemzetpolitikai mérföldkő az Orbánkormány által benyújtott és a parlament által 2001. június 19én elfogadott, a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény, amely többek között a Szent Koronával díszített, számos kedvezményt magában foglaló magyarigazolványt biztosított a külhoni magyaroknak. (14.10) 2003ban indult el a vajdasági magyarság körében az a kezdeményezés, amelynek célja a kettős állampolgárság lehetőségének biztosítása volt a határon túli magyarok számára. Ez a kezdeménye zés vezetett el a 2004. december 5ei népszavazáshoz. A szomorú eredménnyel záruló voksolást követően sokan gondoltuk úgy, hogy Magyarország nem lesz képes lemosni magáról azt a gyalázatot, amelyet a szocialista politikusok, Gyurcsány Ferenccel az élükön, követtek el a nemzet ellen. Sebeink gyógyítására a tavalyi kormányváltást követően adódott lehetőség. Élve a választópolgárok által nyújtott biztos támogatással, sor kerülhetett, kerülhet a nemzet közjogi értelemben vett egyesítésére. 2010. május 26át köv etően Magyarország már nemcsak szavakkal, hanem tettekkel bizonyítja, hogy szívén viseli nemzettársai sorsát, felelősen gondoskodik róluk, legyenek itt a Kárpátmedencében, vagy a világ legtávolabbi szegleteiben. Az első állampolgársági eskütételekre a 201 1. március 15ei hétvégén került sor. Legelsőként Mohácson, március 12én a horvátországi magyar vezetők tettek esküt, majd 15én a budai Várban közel száz moldvai csángó, aztán Kolozsvárott, illetve Csíkszeredában és Szabadkán. Azóta bebizonyosodott, hogy az egyszerűsített honosítási eljárás sikertörténet. Engedjék meg, hogy két külhoni magyar véleményét idézzem. “Szerintem egy magyar embernél az egyszerűen nem kérdés, hogy éle a lehetőséggel vagy sem. Itt nem a határokról van szó: a legfontosabb dolog a nemzet egyesítése.” Nagy Sándor gazdálkodó, Kárpátalja.
