Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 27 (104. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
739 találkozókra, mert ezzel rontjuk a keleti partnerségben részt vevő hat ország esélyét az uniós csatlakozásra, illúziókat kergetünk, és én egy alibi európai csúcs kedvéért valóban sosem fogom tá mogatni, hogy fölforgassuk Budapest egyébként nyugodt, kiszámítható életét, és csak azért, hogy egy üres diplomáciai lufit engedjünk föl, napokra megbénítsuk a saját életünket. Egyébként ráadásul az is kiderülhet még, miután az európai naptárba valóban nem fért már bele ez a rendezvény, hogy ennek a halasztásnak még lesz jótékony hatása, mert kezd kirajzolódni egy olyan középeurópai munkamegosztás, amely meghatározza, hogy kinek milyen irányban van elsősorban bővítési missziója. Persze, én támogatom, hogy Ukrajna közelebb kerüljön az Európai Unióhoz, fontos, hogy ez Moldáviával is bekövetkezzen, de a dolog úgy áll, hogy Magyarország missziója a bővítés szempontjából mégiscsak délkeleti irányban van, és ha ön megnézi, hogy ki más foglalkozhat még ezzel a kér déssel, olyan történelmi tapasztalatokkal és ismeretekkel fölvértezve, mint mi, akkor azt kell mondanom, hogy rajtunk kívül szinte senki más. Tehát Magyarországnak elemi erkölcsi kötelessége és politikai érdeke, hogy a következő körben BoszniaHercegovinár ól, Montenegróról, Macedóniáról és Szerbiáról beszéljünk, és az ő csatlakozásukat próbáljuk meg fölgyorsítani. Ez a magyar misszió a következő évtizedben az európai külpolitikában fölfogásom szerint. (14.00) Tisztelt Balczó Zoltán Képviselőtársam! Engedje meg, hogy annyit mondjak viszonválasz gyanánt, hogy kérem önt, méltányolja az új magyar alkotmánynak azt az egyértelmű szövegezését, amely arról szól, hogy mi bizonyos döntéseket vagy döntési jogokat Brüsszellel együtt gyakorlunk. Nem adtuk át, nem mondtun k le róla, hanem együtt gyakoroljuk. Az új alkotmány szövege egyértelműen a nemzeti szuverenitás alapjára helyezi a Magyarország és az Európai Unió közötti kapcsolatokat. Ön már a bizottsági ülésen, amikor volt időnk mélyebben beleásni magunkat néhány szak mai kérdésbe, akkor is felvetette ezt az összefüggést, hogy szuverén marade a magyar parlament akkor a költségvetés megalkotásakor, hogyha egyébként már a költségvetéssel szemben érvényesítendő elveket, bizonyos értelemben irányokat Brüsszelben kijelöltek . Ez az ön részéről egy teljesen jogos kérdés, amire én most is csak azt a választ tudom adni, amit akkor adtam ott: a mindenkori kormánytöbbség felelőssége, hogy Brüsszelben előterjessze azokat a javaslatokat, amelyek szellemében úgy érzi, hogy itthon maj d meg fogja alkotni a költségvetést. Ezt az összefüggést, ezt az összekapcsolást tehát a saját nemzeti érdekeink és a Brüsszelben követendő politika között a kormánypárti többségnek kell elvégeznie, és mi erre a feladatra vállalkoztunk is. Ugyanakkor szere tném, hogyha a Jobbik frakciója érzékelné annak a nagy jelentőségű, legalábbis kontinentális jelentőségű változásnak a súlyát - talán ez nem idegen attól, amit önök időnként képviselnek a gazdaságpolitikában , amely most lezajlik Európában, ugyanis azzal, hogy az a bizonyos intézmény, amit most Balczó képviselőtársam kritizál, az európai szemeszter, amely előírja, hogy a költségvetéseket előre középtávon, látható módon össze kell hangolni, sőt ennek a hátterében a nemzeti reformprogramok összehangolása áll , amit Európa 2020 néven ismerünk, ezek a jelenségek mind arról szólnak, hogy az Európai Unió belátta, hogy csak piaci koordinációra nem lehet sikeres gazdaságpolitikát építeni. Európában megszületett az a fölismerés, hogy ha csak annyit mondunk, hogy szab ályozzuk a piacot, a piac meg tegye a dolgát, és abból kikerekedik valami, aminek mindannyian az előnyét fogjuk élvezni, akkor rosszul látjuk a helyzetet, és téves gazdaságpolitikát folytatunk. Intelligensen, nem megtagadva a korábbi fölfogást, nem vállalv a a konfliktust másképpen gondolkodó térségek vezetőivel és gazdaságpolitikusaival, de az Európai Unió elkezdte a - mondjuk úgy - liberális piaci koordináció kiegészítését nem piaci természetű gazdaságpolitikai koordinációkkal, és mi ennek vagyunk a része. Szerintem ez a gondolkodásmód, hogy ilyesmire szükség van, ilyen típusú tervezésre szükség van, ez az önök gondolkodásmódjától, amit abból én eddig itt, a tisztelt Házban megismerhettem, nem áll távol, ezért kérem önöket, fontolják meg, hogy föltétlenül c sak kritikailag kelle önöknek viszonyulniuk az európai szemeszterhez, az Európa
