Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 27 (104. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
738 azt fogják látni, hogy a kérdés nincs eldöntve; további zuhanás vagy stagnálás, ez a kérdés áll most a nyugati gazdaság előtt. Természetesen ne zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy a nyugati gazdaság képes lesz jó válaszokat találni, s visszatérése a nyugati gazdaságot megrázó válság előtti szintre, legyen szó életszínvonalról vagy éppen termelésről, nemzeti össztermékről, ez bekövetkezhet, ezt ne zárjuk ki, de ma az egész vilá gon mindenki ennek adja a legkisebb esélyt. Azonban én azt mondom, ez nem ok arra, hogy mi pesszimistákká váljunk, nem ok arra, hogy mi föladjuk annak a gazdaságpolitikának a végrehajtását, amitől azt reméljük, hogy a világgazdasági változások ellenére is képesek leszünk arra, hogy a magyar gazdaságot a növekedés pályájára állítsuk, és azon tartsuk, hogy növekedjen a magyar nemzeti össztermék, hogy egyre több munkahely jöjjön létre Magyarországon. Tehát én kifejezetten egy olyan gazdasági stratégiát javasol ok az önök számára - amikor majd a következő évi költségvetés alapjait megvitatjuk, gondolom, erről szót is váltunk egymással , egy olyan gazdasági stratégiát, amely őszintén szembenéz azzal a ténnyel, hogy a bennünket körülvevő világ, amelynek gazdasági és politikai szövetségesei vagyunk, nagyon nehéz helyzetben van, onnan külső segítségre nem is számíthatunk, ha tehát előre akarunk jutni, akkor egy olyan gazdaságpolitikát kell kitalálnunk, amely a széllel szemben is sikeres lehet; ezen dolgozunk. Én arra kérem önöket, legyenek kedvesek, és a világgazdasági széljárással szemben haladó gazdaságpolitika sikeréhez járuljanak majd hozzá, amikor előterjesztések kerülnek a tisztelt Ház elé a kormány részéről. Tehá t azt kell mondanom, tisztelt Mile képviselőtársam, arra a kérdésére, hogy most idillie a kép vagy nem: a magyar elnökség sikeresen teljesített, de az európai gazdaságról lefesthető kép nagyon messze van az idillitől, sokkal inkább sötét árnyalatokkal meg rajzolható festmény ez most. Fölvetette Mile képviselőtársam a schengeni ügyet, elvégeztee Magyarország a munkáját vagy nem. A mi munkánk abban állt, hogy a románokat és a bulgárokat abba a helyzetbe hozzuk, részben a Bizottságon keresztül, részben kétold alú kapcsolatokon keresztül, hogy ők tisztán álljanak az Európai Unió színe előtt, és azt tudják mondani, hogy Románia és Bulgária minden munkát elvégzett, ami ahhoz kell, hogy a schengeni övezet részévé válhassanak. Jelentem, hogy ezt a mondatot Románia é s Bulgária ma elmondhatja, sőt el is mondta, mire az Európai Bizottság azt a választ adta, hogy igen, ez így van. A probléma abból áll elő, hogy most vannak országok, amelyek további, később támasztott feltételeket kérnek számon a románokon és a bulgárokon , amit én személy szerint kifejezetten ellenszenvvel fogadok, nem értek vele egyet, és nem tartom tisztességes eljárásnak. Ezért van az a különbségtétel, hogy Románia fölkészült, Bulgária fölkészült, elvégezte a munkát, készen áll a csatlakozásra, de - a m ondat úgy folytatódik - még könnyen lehet, hogy újabb, utólag támasztott föltételeket kell majd teljesíteniük. Én egyébként nem is rejtettem véka alá a miniszterelnöki csúcstalálkozón a véleményemet ezzel az üggyel kapcsolatban, és világossá tettem, hogy n éhány országnak az Unióban el kellene döntenie, hogy most mitől tart. Attól tarte, hogy Románia és Bulgária az Unió területén kívülről érkezőket a határnál nem tudja megfelelően ellenőrizni, vagy maguktól a románoktól és a bulgároktól? Ezt el kellene dönt eni, mert enélkül nem tudunk a csatlakozásról szóló végső döntést hozni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! De azt talán mindenki belátja, az nem Magyarország dolga, hogy ezeket az államokat, amelyeknek a mérete nem jelentéktelen az Unión belül, nem Magyarország dolga, hogy ezeket az országokat rávegye arra, hogy változtassák meg az álláspontjukat. Mi csak a munkát tudtuk elvégezni, amit mind a románok, mind a bulgárok rögzítettek is, és megköszönték a magyar együttműködést. A keleti partnerség ügyében azt szeretn ém mondani, korábban is elmondtam már, hogy alibi találkozókra nincsen szükség. Az első keleti csúcs, a keleti partnerség csúcs, most így utólag már nyugodtan kimondhatjuk, nem volt sikeres. Az néhány évvel ezelőtt történt, szintén KözépEurópában, és üres volt, egy alibi találkozóvá silányult. Semmi szükségünk ilyen
