Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 23 (103. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
624 amelyet a családban és az egyházban szerez meg a gyermek, és egészíti ki az iskola a nevelésével és az oktatásával, a tanításával. Éppen ezért is a hívő családok és az egyházak jogos, mindenk ori jogos igénye a saját iskola, a saját intézmény lehetősége. Ehhez kapcsolódik a jogszabálytervezetnek az a része is, amikor azt mondja, hogy akik ilyen intézményben vállalnak munkát, vagy ilyen intézménybe íratják be gyermekeiket, vagy vesznek részt ann ak szolgáltatásában, akkor ott az odatartozásnak az egyéb jeleit is számon lehet rajtuk kérni, és természetes módon lehet rajtuk számon kérni, hiszen önként kérték ennek az intézménynek vagy munkavállalói, vagy mondjuk, az iskola esetében a tanulói jogvisz onyát. Barankovics István 1948. június 16án egy nagy ívű beszédet mondott itt a parlamentben, amikor a kommunizmus első lépéseiként Magyarország több mint ezer egyházi iskoláját egy csapásra államosította az akkori államhatalom, és döntött arról, hogy azt a felekezeti iskolát, felekezeti tanrendet és lehetőséget megvonja a magyar családoktól, amely hosszú évtizedeken, évszázadokon keresztül adhatta a magyar nemzetnek, a magyar családoknak azt a többleterőt, amellyel gyermekeiket az igaz, becsületes, tiszte sséges életre nevelhették. Ebben a beszédében többek között olyanokat is idéz, mint Eötvös József vagy Kossuth Lajos. Eötvöstől például azt idézi, hogy az állam azon jogot sem követeli, hogy a népnevelés terén minden másokat kizárva monopóliumot gyakoroljo n; vagy azt mondja: minden alkotmányos állam saját érdekei ellen cselekszik, ha azokat, akik őt a népnevelésben segítik, ezen működésükben akadályozni akarja. Sajnos ennek, mindezeknek ellenére és Barankovics részletes és hosszú beszédében kifejtett érvei ellenére történt meg az egyházi iskolák államosítása ebben az időszakban. (12.10) Most egy olyan lehetőséget kíván ez a törvény is tovább erősíteni, amely lehetőségre a rendszerváltozás után ugyan nyílt alkalom, mégis ezeknek az iskoláknak, intézményeknek a létrejötte, a minél jobban való megerősödése sok akadályt szenvedett. Abban bízom, hogy ez az új törvény például az egyházak társadalmi szerepvállalását, vagyis amelyet a 8. § (2) bekezdése külön is megerősít, a közösségi célok érdekében történő együttmű ködést lehetővé teszi, fölgyorsítja és megerősíti. Ebben segítse mindannyiunkat a Teremtő, és ha közösen elfogadjuk, akkor ez a törvény. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most két perces felszólalásra Szászfalvi László államtitkár úrnak adok lehetőséget. Parancsoljon, államtitkár úr! SZÁSZFALVI LÁSZLÓ közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány dologra hadd reflektáljak a sok elhangzott gondolat közül. A regisztráció vonatkozásában szeretném jelezni a felvetettekre, hogy a törvényjavaslat, amelyet képviselőtársam előterjesztettek, kettős regisztrációt fogalmaz meg. Az egyik regisztráció, az úgynevezett kötelező regisztrác ió tekintetében szintén van egy testület, egy grémium, amelyik dönt, azt úgy hívják, hogy Országgyűlés. A másik grémium, a másik regisztráció során pedig a Fővárosi Bíróság ez a grémium és a testület. Hogy világos legyen, hogy mennyire nem a földtől elruga szkodott álláspont, végig kell tekinteni az európai modelleket, szinte minden országban, hogy másképpen vannak, másképpen működnek ezek a modellek, nagyon sok esetben az Országgyűlés ugyanilyen kompetenciákkal bír más európai, illetve uniós országokban is. A kategóriák kérdésére nagyon röviden hadd térjek rá! Többen fölvetették, hogy jóe ez, nem jóe ez, ez is egy európai gyakorlat. Sorolhatnám, föl van nekem írva hosszasan, hogy hány országban különböző kategóriákat alkalmaznak, és mégis egészen furcsa mó don európai országok, európai tagállamok, uniós tagállamok ezek az országok, tehát Nyakó képviselő úr, nem kell aggódni, megnyugtatom a képviselő urat, hogy ez teljesen európai gyakorlat és nem kell ettől ilyen szempontból félni. (Nyakó István: Én azért ag gódom.)
