Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 23 (103. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - MICHL JÓZSEF (KDNP):
623 (Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ez az előttünk fekvő törvényjavaslat pontosan ezt húzza alá akkor, amikor arról is rendelkezik, hogy milyen módon gyakorolhatják az emberek ezt a valláso s meggyőződésüket, hitbeli meggyőződésüket, és ehhez az állam részéről milyen kereteket lát lehetségesnek. Mindenki a saját lelkiismeretének szavát köteles követni, a lelkiismereti szabadság ebben jelenik meg, még akkor is - az én hitem szerint , ha téves ez a lelkiismereti felfogása, látásmódja; éppen ezért is tudom nagy türelemmel hallgatni képviselőtársaim különféle felszólalását. Ezért is gondolom azt, hogy a hitet tanulni kell, képezni kell magunkat is ezen a téren. A vallási türelmességnek az alapja az, hogy a saját hitünkkel, saját hitbéli felfogásunkkal a lehető legjobban legyünk tisztában, és ebben ne csak elméleti szinten képezzünk magunkat, hanem ennek gyakorlásában is mutassunk példát. Bőven van tapasztalatunk az elmúlt évtizedekből, főleg az át kos időszakra gondolok most, amikor az egyházakat, nagyon egyszerűsítve, állami szinten üldözték, vezetőiket bebörtönözték, majd aztán - ahogy ezt már az előttem szólók közül többen is megemlítették - finomabb eszközökre váltottak, és a börtön helyett a te mplomba próbálták bezárni őket. Azt azonban folyamatosan tapasztalniuk kellett, hogy mivel nem ők döntöttek ezeknek az egyházaknak a létrehozásáról, ezeknek a hitbéli közösségeknek a létrejöttéről, ezért képtelenek is voltak fölötte hatalmat gyakorolni. Az egyházak élnek és élni is akarnak, dolgozni akarnak, és teszik is a dolgukat. Az államnak az a kötelessége, hogy ehhez azokat a lehetőségeket és eszközöket biztosítsa, amelyeket minden magyarországi polgár megérdemel, és amelyeket minden jó szándékú kezde ményezés mellé az állam eddig is odatett és oda kell hogy tegyen. Ezért is fogalmaz úgy a 8. § (2) bekezdése, hogy az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal. A szétválasztás az állam és egyház között éppen azt erősíti meg, hogy mind en olyan cél érdekében, amelyet a közösség érdeke húz alá és erősít meg, ezekben a kérdésekben együtt kell hogy működjön az állam az egyházakkal. Ez a törvényjavaslat nagyon sok olyan fogalmat tisztáz és egyértelműsít, amelyekkel eddig nagyon sokan nem vol tak tisztában, éppen ezért is egy hiánypótló törvényről van szó. Ez a törvény minden egyházra, minden vallási közösségre vonatkozik, amelyik Magyarországon működik, vagy amelyik Magyarországon egyházként, vallási közösségként szeretne működni. Nem tudom na gyon értelmezni és elfogadni sem azokat a mostani véleményeket, amelyek a tekintetben próbáltak érveket felsorolni, hogy ez miért nincs benne vagy az miért van benne. Azt gondolom, ha valaki figyelmesen elolvassa ezt a szöveget, akkor mindenki benne van, m inden, önmagát vallási közösségnek tekintő szervezet benne van ebben a törvényben, benne lehet ebben a törvényben, ugyanis vannak, akiket a törvény név szerint felsorol és megjelöl, és vannak, akiket név nélkül említ; mint potenciális, lehetséges vallási k özösségek számára lehetőséget nyit arra, hogy ők is ebbe a körbe bekerülhessenek. Azt szeretném üdvözölni elsősorban, hogy végre egyszer már van egy nyilvános lista, van egy olyan időszak, amikor fel merjük vállalni, hogy igen, ezeket az állam is partnerne k tekinti ebben a közösségi célok érdekében végzett munkában. A többieket is annak tekinti, csak őket formailag egy más körbe helyezi, az egyesületi körbe, a civil szerveződések körébe, mert úgy látja, hogy azokat a feltételeket még nem tudták teljesíteni, hogy ő ebbe a körbe vonhassa, de a lehetőség az ő számukra is nyitva áll. Tisztelt Országgyűlés! Az ember test, lélek és szellem együttese, csak így együtt mondjuk és mondhatjuk magunkról, hogy élünk. Akinek valamelyik a háromból hiányzik vagy hibás, azt az embert, embertársunkat segítenünk kell, és az ő számára is minden lehetséges eszközzel megpróbáljuk megteremteni, hogy teljességben egészségesnek mondhassa magát. Ennek az életnek az életben tartásához van szükségünk olyan közösségekre, amelyekben kitel jesedhetünk. A vér szerinti családunk, a nemzetségünk mellett a közös hit adta közösség, az egyház a legősibb erőnk életünkben. A család és a közös hitbéli közösségeink akaratából jöttek létre, születtek az első iskolák. Az iskola a család és az egyház, hi tbéli közösség kérésére végzi el, folytatja azt a tevékenységet,
