Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 21 (101. szám) - Liu Yungeng, a sanghaji helyhatósági népi gyűlés állandó bizottsága elnökének és kíséretének köszöntése - A köztársasági elnök jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
198 Amikor a köztársasági elnök jogállásáról beszélünk, akkor egyrészt természetesen vissza kell utalni azokra az alkotmányos keretekre, amit alapvetően a 48/91es, illetve a 36/92es alkotmánybírósági határozatok az elmúlt évtizedekben kialakítottak. Szeretné m felhívni a figyelmet arra, hogy ezek az alkotmánybírósági határozatok mondták ki világosan: a köztársasági elnök egyfajta regulatív, vészelhárító szerepkörrel rendelkezik. Ezt a hatályos alkotmánynak abból a rendelkezéséből vezették le, amelyik úgy szól, hogy a köztársasági elnök őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. 1992ben azt jegyezte meg az Alkotmánybíróság, hogy valamely jogszerű közjogi cselekvés is kerülhet ellentétbe valamely alkotmányban rögzített demokratikus alapelvvel, tehát az alkotmányos értékrenddel. Ebben az esetben van válságelhárító funkciója a köztársasági elnöknek. Ugyanezek az alkotmánybírósági határozatok világossá tették, hogy melyek azok a köztársasági elnöki jogkörök, ahol valóban csak kritikus válsághelyzetben v an egyfajta döntési jogköre a köztársasági elnöknek. Utalnék itt a kilencvenes évek elejére, amikor a médiaalelnökök kinevezése körül voltak különböző botrányok. Ebben az időszakban születtek meg ezek az alkotmánybírósági határozatok. Másfajta köztársasági elnöki hatáskörök - például az előző kormányzat által kritizált kitüntetési jogkör - gyakorlásában van egy sokkal szélesebb mérlegelési jogköre az államfőnek. (9.40) S az alkotmánybírósági döntések és elvi tételek mellett azt gondolom, hogy a jövőre nézve mindenképpen irányadó az az erkölcsi szerepfelfogás, amit az eddigi köztársasági elnökök, egész pontosan Mádl Ferenc és Sólyom László kialakítottak. Hiszen egy olyan szimbolikus funkcióról van szó, ahol nagyon nagy a súlya a jogi keretek mellett annak a s zemélyiségnek, aki megtestesíti a legfőbb közjogi méltóságot. Éppen ezért érdemes a jogalkotónak is, és az utódoknak is figyelni arra a szerepfelfogásra, amit hajlíthatatlanul és nagyon pontosan Mádl és Sólyom elnök urak az elmúlt bő tíz évben kialakította k. Maga a jogállási törvény ugyanakkor néhány, azt gondolom, nem túl lényegtelen hibában szenved. Az első, amit szeretnék megjegyezni, az maga a Köztársasági Elnöki Hivatal intézménye, ami sajnálatos módon tavaly augusztusban meglehetősen zilált állapotba került, és akkor még finoman fogalmaztam. Megengedhetetlen az, hogy egy költségvetési szervet - főként egy központi hivatalt - ne egy személy irányítson! Különösen furcsa a felfogás akkor, amikor azt látjuk, hogy a kormányzat közigazgatási filozófiája éppe nséggel a centralizációról szól. Ez a jogállási törvény sajnálatos módon törvényesíti azt a jelenleg törvénytelen gyakorlatot, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatal élén nincs egy egyszemélyi vezető. Utalnék arra, hogy az előző köztársasági elnökök hivatali i deje alatt, amikor törvényesen működött a Köztársasági Elnöki Hivatal, a hivatalvezető és a hivatalvezetőhelyettes nagyon szépen és gördülékenyen meg tudták osztani azokat a funkciókat, amiket ma meglehetősen kusza módon több hivatalvezető gyakorol. Nincs ilyen közigazgatási kentaur még egy, amint ma a Magyar Köztársaság elnökének hivatala. Van egy költségvetési szerv, a KEH, és ennek az egy költségvetési szervnek van három vezetője. Sajnálatos módon ez a törvényjavaslat akkor, amikor jogi ügyekért felelős meg gazdasági ügyekért felelős vezetőről beszél, szentesíti ezt a teljesen abszurd gyakorlatot. Azt gondolom, hogy a köztársasági elnök intézményével kapcsolatban még csak nem is a vagyonnyilatkozattételi jog, illetve kötelezettség az, ami a leginkább pé ldamutató lehet, hanem az, hogy van egy tiszta, világos, a polgárok számára átlátható hivatali működés, amely kiszolgálja az elnöki funkció gyakorlóját. Jelenleg ez a helyzet nem áll fenn. A parlamentnek joga és felelőssége, hogy rendet tegyen ebben a hely zetben, és világossá tegye azt, hogy a köztársasági elnök működését szolgáló hivatal egy ugyanolyan, a magyar jogi keretek között működő költségvetési szerv, mint bármely központi állami hivatal, és a működésének ugyanazoknak a törvényi feltételeknek kell megfelelni, mint bármely más állami központi hivatalnak. Úgyhogy éppen ezért a megfelelő módosító javaslatokat a Köztársasági Elnöki Hivatallal
