Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 20 (100. szám) - Az egyes eljárási és az igazságszolgáltatást érintő egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
129 A 4. cikk a hozzáférés és a védelem tartalmát határozza meg, amikor kimondja a következőt: “A terheltnek joga van találkozni az őt védő ügyvéddel. A 2. pont: “Az ügyvédnek joga van jelen lenni bár mely kikérdezésen és kihallgatáson, joga van kérdéseket feltenni, tisztázást kérni és észrevételeket tenni, melyet a nemzetközi joggal összhangban jegyzőkönyvezni kell.” Tisztelt Országgyűlés! Őszintén szólva nem tudom, és látom a fideszes passzivitást a v itában, ahogyan egyébként már ezt nagyjából eddig is megszokhattuk, hogy egyáltalán érdemese még szakmai érvekkel előhozakodni, vagy egyáltalán előfordulhate, hogy összességében több órányi felszólalás után végre érdemi válaszokat kapunk azokra a kérdése kre, amelyeket az aggályokkal kapcsolatban felvetettünk. Nem kívánok hosszan kitérni arra, hiszen képviselőtársaim már érveltek amellett, miért nem helyes az, hogyha az ügyészség tudja megválasztani, egyébként megjegyzem, a módosítás szerint nemcsak a kiem elt jelentőségű ügyekben, hanem az összes ügyben azt, hogy melyik bíróság elé kívánja vinni az adott büntetőügyet. Őszintén szólva ez nem esik túl messze attól, hogy majd az ügyész választja ki azt is, hogy ki legyen a védő egy bizonyos ügyben, és akkor na gyjából eljutunk oda, amilyen élethelyzeteket A tanú című filmben láttunk, ami azokban elevenedik meg, csak éppen itt majd a főszereplők mások lesznek, tisztelt Országgyűlés. Azt gondolom, ezen az úton nem érdemes továbbhaladni, és egészen addig, amíg lega lább kormánypárti válaszokat nem kapok, teljes mértékben feleslegesnek érzem, hogy további szakmai érveimet kifejtsem a többi módosító javaslatról, mert valóban, a jegyzőkönyvnek beszélni gyakorlatilag felesleges. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Répássy Róbert államtitkár úr szólásra jelentkezett. DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! A részletes vitában nagyon sok érvet megismételtek a k épviselők, már akik jelen voltak, és az általános vitában is részt vettek, ők sok érvet megismételtek. Ahogyan CserPalkovics András képviselő úr módosító indítványait láttam, és láttam még más kormánypárti kapcsolódó módosítókat is, szeretném leszögezni, nagyon sok szempontot, amit az ellenzék a figyelmünkbe ajánlott, azt megfontoltuk, és valóban sok javaslatot el is fogadtak a kormánypárti képviselők. Én arra kérem önöket, hogy próbálják összeegyeztetni a büntetőeljárások gyorsításának, a korrupcióellenes küzdelemnek a szempontjait a büntetőeljárási garanciákkal. Meggyőződésem, hogy a két szempont között, a büntetőeljárások gyorsítása és a garanciális szabályok megtartása, a büntetőeljárási garanciák megtartása között lehet összhangot teremteni. Tehát nem helyes szembeállítani egymással az eljárások hatékonyságát, vagy nem helyes akár a korrupcióellenes küzdelmet szembeállítani a garanciális szabályokkal. Nyilván a büntetőeljárás garanciáinak is megvan a maga értelme, megvan a maga alkotmányos alapjogvédelm i funkciója, de ugyanígy a korrupció elleni küzdelemhez, a büntetőeljárások hatékonyságához is megvan az a legitim alkotmányos cél, hogy tudniillik a társadalomnak, a magyar közvéleménynek joga van ahhoz, hogy az ilyen ügyekben egy gyors eljárásban tisztáz ódjon a felelősség. Hiszen tényleg, az elmúlt 20 év politikai történéseinek a legnagyobb tapasztalata az, hogy ezek a politikusok közreműködésével elkövetett bűncselekmények - most ne nevezzük úgy, ahogyan a Jobbik szokta emlegetni, és most már Lázár János is egyenesen politikusbűnözésnek emlegette , a politikusok közreműködésével elkövetett bűncselekmények egy komoly bizalmi válságot idéztek elő. Itt az a probléma, hogy ezek a büntetőeljárások elhúzódtak, ráadásul sok esetben a büntetőeljárások elhúzódásá t a bíróságok a szokásos, vagy hogy úgy mondjam, az általános bírói gyakorlatnak megfelelően enyhítő körülményként vették figyelembe. Nem szeretnék neveket mondani, tudják jól, voltak olyan bűnügyek, amelyekben a bíróság kifejezetten enyhítő
