Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 29 (106. szám) - A magyar nyelv napjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SZŐCS GÉZA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár:
1257 Köszönöm a szót, elnök úr. Magyarnak lenni nem faji kérdés, ebben, azt hiszem, mindnyájan egyetértü nk. Ez egy tudati kérdés, egy vállalás kérdése. Ha ez igaz, akkor hadd mondjam el azt, hogy mi, magyarok most ott tartunk, hogy jó volna, ha a 949től napjainkig eltelt időszakban azok, akik megpróbálták nekünk megmagyarázni, hogyan lehetünk magyarok, és m it szabad nekünk, magyaroknak csinálni, hogyan kell nekünk magyarul beszélni, hogyan kell nekünk értelmezi a magyar nyelvet és egyebeket, azok magyar tudatú emberek lennének. Nem azok! Ezen egyszer változtatni kellene. Rendkívül időszerű kérdés lenne; egy. Kettő: nincs olyan nép ezen a világon, amelynek egy olyan kincs volna a kezében, mint a magyar nyelv és a magyar írásbeliség, és ebből ne szerezne magának dicsőséget, elismerést mindenhol a világon. Mi nem, mi letagadjuk. Elképesztő! Tűrhetetlen, higgyék el nekem! Az egész világon mindazok az emberek, akik egy kicsikét is foglalkoznak nyelvészettel, akik egy kicsikét is komolyan vették azt, hogy Európa történelmét áttekintsék vagy Eurázsia történelmét áttekintsék, azok ma röhögnek azon, amit a Magyar Akadé mia hirdet. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Nincs több bejelentkező. Megkérdezem Réthelyi, pontosabban, elnézést, Szőcs Géza államtitkár urat, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Szőcs Géza: Igen.) Meg adom utolsó hozzászólóként önnek a lehetőséget. Parancsoljon, államtitkár úr! SZŐCS GÉZA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! Hadd osszam meg önökkel azt a néhány gondolatot, amit lejegy eztem itt az elhangzottakat hallgatva. Azt írtam, hogy a legfontosabb emlékhely, a legszélesebb értelemben vett emlékfelület számunkra a nyelv. Nemcsak olyan értelemben, hogy Mohács vagy a Corvin köz, amelyek fogalommá lettek a köznapi beszédben is. Én eze lőtt körülbelül 20 évvel egy akkor 56 éves kisgyerektől hallottam, aki ma helyettes államtitkár, amikor azzal vágott vissza az apjának, aki megfenyítette, hogy meglátod, hogy ez lesz a te BősNagymarosod. Akkor a tévéből is BősNagymaros dőlt. Szóval nemc sak ilyen értelemben gyűjti össze a nyelv a történelmi tapasztalatokat, hanem arról van szó, hogy semmi más nem sűríti annyira össze egy nemzet sorsélményeit, metafizikai és spirituális tapasztalatait, mint maga a nyelv. Nem dátumokat és nem tényeket rögzí t, hanem az analízis élességét, a látás bölcsességét, a gondolkodás differenciáltságát és differenciáló képességét mélyíti el. Hogyan teszi ezt? Annak a sok milliárd személyes narratívának a rejtélyes összegzésével, amely a nemzet fiainak teljes beszédanya ga soksok nemzedék életének és sorsának medrében. A nemzet belső párbeszédeinek summája és ötödik esszenciája ez, amelynek hátországát a magyar nyelv kivételes energiáinak egyfajta vízgyűjtő medencéje képezi. John Bowring nyelvész szavait sokak és sokszor idézték az elmúlt közel kétszáz évben, de vannak ennél modernebb példáink is arra, hogy milyen kivételes sűrítő ereje van a magyar nyelvnek, például nem egy olyan számítógépes szakemberrel találkoztam Nyugaton, akiktől meg kellett tudnom azt, amiről ittho n nem tudtam, nem hallottam, hogy a világ legjobb számítógépes programozóinak a magyar programozók számítanak, és nem azért, mert a szakmai felkészültségük jobb volna, mint másoké, hanem vélhetően valami olyan mentális adottság révén, amely csak nyelvi ism eretekből származtatható, illetve a világ olyasféle kognitív formáira vezethető vissza, amelyek a nyelv révén plántálódnak az agyunkba. Nos, tehát ez a nagy nemzeti narratíva, amelyről beszélek, a lövészárkokról mesélő aggastyán emlékei ugyanúgy beleszövőd nek ebbe a folyamba, mint a kisgyermekét első mondataira oktató édesanya játékos mondókái, és belekerülnek, ahogy a folyamba is belekerül mindenféle, amit magával sodor, belekerülnek természetesen idegen szavak is, ha úgy tetszik, jövevényszavak, belekerül nek szláv, germán, mindenféle egyéb, még zulukaffer szavak is, sőt van a magyar nyelvben
