Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 29 (106. szám) - A magyar nyelv napjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - MILE LAJOS (LMP):
1247 Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon röviden: ha már nyelvhelyesség az országgyűlési határozat a magyar nyelv napjáról ügyében, akkor hozzáteszem, hogy ezt a kérdést nem is csak Novák Előd feszegeti, hanem, ha jól láttam, Mile Lajos képvise lőtársunk is adott be ilyen tárgyú módosító javaslatokat - egyébként nagyon helyesen. Fölhívom a figyelmet akkor arra, hogy az a kérdés nemcsak úgy oldható meg, hogy az “érdekében” után nincs vessző, hanem máshogy is, mert az interpunkció ebben az esetben két megoldást is lehetővé tesz. De nem árulom el, hátha elfogadjuk Novák Előd módosítását. (Derültség az ellenzéki sorokban.) Amiért szót kértem, az az, Wittner Mária hozta ismét az asztalra, terítékre tette, hogy valóban, ez az országgyűlési határozat a m agyar nyelv napjáról legyen olyan helyes, mint amilyen az alkotmány esetében is nyelvi igényesség szempontjából volt, és hogyha ott az előterjesztő ki tudta kérni a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének állásfoglalását, akkor kérje ki itt i s. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Következik Mile Lajos képviselő úr, LMP. MILE LAJOS (LMP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nem kívánom szaporítani azoknak a sorát, akik idézetekkel és egyéb érvekke l támasztották alá, hogy milyen nagyszerű is a nyelv, milyen nagyszerű ezen belül a magyar nyelv. Ha egy ilyen vetélkedőbe most belefutnánk, akkor valószínűleg napokig is itt ülhetnénk, hogyha akárcsak a magyar nyelv- és irodalomtörténetből próbálnánk szem elvényeket hozni ennek alátámasztására, és azt gondolom, hogy ezeknek az idézeteknek, szemelvényeknek az igazságában nem is kételkedik egyikünk sem. Éppen ezért már rögtön a határozati javaslat 1. pontjánál nekem lenne egy óvatos javaslatom, anélkül, hogy itt fogalomtisztázó vagy fogalompontosító elemzésekbe akarnék belefutni. Úgy fogalmaz a javaslat, hogy “Az Országgyűlés, felismerve azt”, én itt ezt kicserélném arra, hogy “elismerve”. Nem akarok itt a szemantikai értelmezés lehetőségeire kitérni, de hát n em most ismerjük ezt föl, mi sem most ismerjük föl, és nyilván az előzőekben elhangzott idézetek is jelzik, hogy elég sokan vannak olyanok, akik fölismerték a nyelvnek a jelentőségét. Ez apróságnak tűnik, de talán ilyen szempontból lehet ennek is jelentésh ordozó ereje vagy jellege. Pár megjegyzésem lenne az elhangzottakhoz is. Úgy érzékeltem a hozzászólásokban, nem vitatva a jelentőségét ennek a területnek, de túl sok a historizálás, sőt sokszor a teatralitást is túlzottnak érzem. A nyelv tudniillik nem zár vány, nem egy kegyhely, hanem valóban, ahogy Pálffy képviselő úr is mondta, egy élő, organikus, állandóan fejlődő, változó képződménye az emberi szellemnek, és mint ilyenhez érdemes igazán közelíteni és mint ilyet óvni és védeni, de természetesen megfelelő nyitottsággal. Éppen ezért a 3. pont rendelkezik arról, hogy az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy a tudományos élet szereplői, egyházak és civil szervezetek bevonásával készítsen jelentést, egyfajta elemzést a nyelv állapotáról. Ha jól emlé kszem az itt elhangzottakra, az idézeteknek a meghatározó része író volt, hiszen a nyelvvel bánni tudók közül azért különleges szerepe van az íróknak és a művészeknek, költőknek. Én adtam be egy olyan módosító javaslatot, amely kiegészítené a fölkérendők l istáját. Talán nem kell túlzottan hosszan indokolni, hogy miért, kiegészíteném az irodalmi, művészeti élet szereplőivel, őket is érdemes megkérdezni arról, hogy hogyan látják a mai nyelv állapotát, írókat, költőket, színészeket, akiknek a nyelvtudása és a nyelvvel való bánásmódja mindenféleképpen meghatározó. Még egy területet hiányolok ebből a listából: az oktatási intézményeket. Hogyha tudni akarjuk, hogy milyen nyelvi jelenségek tapasztalhatók, akkor érdemes a különböző korosztályoknak a nyelvhasználatát is megvizsgálni, a gyerekeknek a nyelvi szokásait, nyelvi fordulatait, a kamaszokét és így egészen akár a felsőoktatási intézményekig elmenve. Úgy gondolom, nem vitatom az
