Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 29 (106. szám) - A magyar nyelv napjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - MENCZER ERZSÉBET (Fidesz):
1241 borban, ha hegyaljai, íz, szín, tűz vagyon a versben, ha mesteri mív.” Kazinczy Ferenctől, a nagy nyelvművelőtől valók e sorok. Két éve ünnepeltük születése 250. évfordulóját. Talán éppen ekkor fogalmazódott meg a civil akarat az Anyanyelvápolók Szövetsége részér ől, amelyben a magyar nyelv napjának megünneplését kezdeményezik. Ehhez sok hivatalos szervezet csatlakozott, olyanok, mint a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, a Magyar Tudományos Akadémia Illyés Gyula Archívuma. A kulturális kormányzat felkaro lta és elénk terjesztette a javaslatot. Az előterjesztés november 13át javasolja a magyar nyelv napjának. 1844ben ezen a napon, a II. törvénycikk megalkotásával az a mintegy ötvenéves küzdelem fejeződött be eredményesen, amely állami nyelvvé tette a magy art, s amelyért Bessenyei, Kazinczy, Berzsenyi, Festetics, Deák, Kölcsey és más példás magyarok annyit küzdöttek. Széchenyi így emlékszik erre a napra: “Sokan sírnak. Én magamba zárkózva, csöndesen élvezem a nemzet újjászületése feletti gyönyört, mivel mag am is járultam valamivel hozzá.” Széchenyi sokszor mutatott arra a történelmi szerepre, amelyet a magyar nyelv a múltban is betöltött. Mint mondta: “A nemzet megmaradásában anyanyelvünk tartá fenn eddig létünket. S azon nagy csuda, melyen oly sokan bámulna k, hogy a magyar annyi tenger viszontagság közt nem olvadt össze más nemzetekkel, nem egyéb, mint a legtermészetesebb következése nyelve erejének, melyet idegen halandó elgázolni nem képes.” A határozati javaslat 3. pontjában az Országgyűlés felkéri a korm ányt, hogy a tudományos élet szereplői, az egyházak és a civil szervezetek bevonásával tekintse át a magyar nyelvnek és használatának helyzetét, és ennek alapján készítsen intézkedési tervet nyelvünkben és annak használatában tapasztalható, a magyar nyelve t károsan befolyásoló tendenciák ellen. Tennivaló van bőven. A köztársasági elnök úr a minap Széphalmon tett látogatásakor felhívta erre a figyelmet. De a bizottsági ülésen is felmerült néhány orvoslásra érett probléma. Ilyenek a mindent elárasztó idegen n yelvű reklámok, az internet- és a mobiltelefonnyelvezet, vagy akár a különböző tévécsatornák bulvárműsoraiban tapasztalható nyelvcsonkítás. De beszélhetnénk más területről is, ahol az angol nyelv kiszorítja a magyar nyelvű terminológiát. Ennél azonban kár osabb, ha a közbeszédben elfogadottá válnak a korábban elfogadhatatlanként kezelt ócska szlengek. Ez nem csupán szakmai, hanem emberi jogi kérdés is egyben, mivel minden embernek joga, hogy anyanyelvén jusson hozzá az információhoz, tudományos ismeretekhez . Nyelvstratégia kell, hiszen a magyar nyelv minden gazdasági, társadalmi, kulturális tényezővel, így a nemzeti kultúrával, annak múltjával, jelenével és jövőjével szoros kapcsolatban van. A kulturális és sajtóbizottság 2011. június 16i ülésén a határozat i javaslatot megvitatta, és azt a Házszabály 95. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelően vizsgálva egyhangú szavazással - 13 igen szavazattal - általános vitára alkalmasnak tartotta. Kérem önöket, hogy támogassák az előterjesztést. Köszönöm sz épen. (Taps.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői hozzászólásokra kerül sor. Az előre bejelentett felszólalók listájáról először megadom a szót Menczer Erzsébet képviselő asszonynak, Fidesz. MENCZER ERZSÉBET (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyaron kívül talán nincs még egy nyelv a világon, amely annyira foglalkoztatná azokat, akik azt mint anyanyelvüket beszélik. Nálunk az anyanyelv még szorosabban összefügg a kö zösség lelkiállapotával, még fontosabb a túlélés szempontjából, mint más nemzeteknél. Nyelvünk egybefonódik önazonosságunk tudatával. Széchenyi István a Hitel című művében így fogalmaz: “Az egészséges nemzetiségnek egy fő kísérője a nemzeti nyelv, mert míg az fennmarad, a nemzet is él, bármi sínylődve is sokszor, de ha az
