Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 29 (106. szám) - A magyar nyelv napjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - MENCZER ERZSÉBET (Fidesz):
1242 egyszer elnémul, akkor csak gyászfűzt terem a hon, mely a voltakért szomorúan eregeti földre lombjait.” Illyés Gyula azt mondja a Ki a magyar? művében: “Magyar az, akinek nyelve és esze ma gyarul forog. Becsületesen nem lehet más vizsgát találni arra, hogy kit tartsunk igazán magyarnak. Nem könnyű vizsga ez. Sokkal nehezebb annál, ami elé a fajta testi jegyeinek kutatói állítják az embert. Itt a lelket kell kitenni.” A magyar nyelv képes vol t megmaradni még a tatárjárás és az elnyomatások korában is, az otthon, az anyaföld elvesztése után. Ha ápoljuk, cserébe megadja nekünk a valahová tartozás tudatát, a közösségtudatot. Az anyanyelv lesz lelki és szellemi hazánk, meghitt otthonunk. Déry Tibo r 1945ben így gondolkodott a magyar nyelvről. “A magyar nyelv kiált segítségért. Ha nem hallgatjuk meg, elpusztul. Mind rosszabbul beszélünk és írunk, azaz lassanként megöljük a nyelvet. Mintegy hű és pontos tükörben nyomon követhetjük a nyelvben a közsze llem ijesztő hanyatlását, a társadalmi fegyelem felbomlását. A könyv tükre a léleknek. Soha olyan lomposan nem beszéltek az emberek, mint manapság. A napi sajtó stílusa a pongyolaság; közleményeiben, híreiben egymást érik a legsúlyosabb nyelvtani hibák, hi rdetései szűrő nélkül kerülnek a lapba. A mozi, a köznyelv másik nagy nevelője, nem maradt el a versenyben, a képfeliratokat kísérő szövegeket a nép legádázabb ellenségei találják ki, kik még az elemi iskola próbáját sem állnák meg. A rádió is tetézi a han yagságot. A könyv is megrontja a nyelvet, nem beszélve az élményirodalomról, amelynél szennyesebb hullám nem söpört végig a magyar irodalmon. Az idegen művek tolmácsolásában olykor nem találni egyetlen mondatot sem, amely a legelemibb mondattani vagy nyelv tani szabályokat megtartaná. A politikusok és a tudós előadók is nyomorítják a nyelvet.” Tehát ez 1945ben íródott. Mindazon erők, amelyek több mint ezer éven át arra törekedtek, hogy népünket elnyomják, kiforgassák saját mivoltábó l vagy teljesen földre tiporják, a magyar nyelvet is támadták és pusztították. Tették ezt a könyörtelenség minden eszközével, meggyőzéssel, fenyegetéssel, csábítással, ármánykodással és véres erőszakkal. (14.40) A magyar nyelvművelésnek nagy és szép múltja van. A nyelvújítás óta - amelyhez hasonló arányú mozgalmat más nép történetében nem ismerünk - hosszú a sora azoknak, akik nyelvünk szebbé, jobbá, tisztábbá tétele érdekében fogtak tollat. Hogy mit tegyünk? Vigyázzunk nyelvünkre, mint saját életünkre, ápo ljuk, fejlesszük, korszerűsítsük, és óvjuk meg minden külső és belső támadástól; mindenekelőtt tanuljunk meg jól magyarul, tanuljuk őseink nyelvét folyamatosan és lankadatlanul. “Tanítottuke iskoláinkban a nyelvet úgy, ahogy kellene? Érettségivel, tanári oklevéllel eresztettünk rá a magyar életre olyanokat, akiknek nyelvismerete fogyatékos, kiejtése rossz, gondolkodása a nyelv szellemétől idegen. Ha csak feleannyi gondot fordítottunk volna anyanyelvünk tanítására, mint az idegen nyelvekére, nem jutottunk v olna ennyire. Mindenkibe bele kell nevelni a nyelv sorsa iránti érdeklődést, a saját beszédeírásáért való felelősséget, és kell mindenekelőtt az írók tudatos közreműködése; olyan íróké, akik minden leírt szavukért érzik, vállalják a felelősséget, akik haj landók egészen megtanulni magyarul, hogy a remek hangszert egész terjedelmében használhassák, ne csak egykét szűk részletében.” Még egy nagy írónk gondolatait hadd osszam meg önökkel, akinek a mondatait abszolút vallom, és hittel adom önöknek át. Kosztolá nyi Dezső szavai: “Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magasabb vagyoke vagy alacsony, erőse vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom
