Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 29 (106. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - MILE LAJOS (LMP):
1231 Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhe lyi István) : A következő hozzászóló Mile Lajos képviselő úr, az LMP padsoraiból. Tessék parancsolni, képviselő úr! MILE LAJOS (LMP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Bevezetésképpen kénytelen vagyok egy reflexióval kezdeni: a bizottság részéről Gulyás képviselőtársam sajnálatos módon arról számolt be, hogy ellenzéki képviselő nem vett részt a bizottsági ülésen, ami sajnálatos dolog, és nemigen gyakori, azt gondolom. Tehát ennek a megjegyzésnek vagy ennek a tényismer tetésnek lehet esetleg rossz értelmezése is. Feltételezem, hogy javítani lehet az Országgyűlés működésének munkarendjén, hiszen nagyon sokszor találkoztunk olyan jelenséggel itt a Házban, amikor a kormánypárti képviselők részéről maga az előterjesztő sem v olt jelen. Tehát ebből most ne vonjunk le messzemenő következtetéseket, csak kénytelen voltam reflektálni az ön által elmondottakra, tudniillik semmiféle tartalmi vagy egyéb jelentés vagy háttérszándék emögött nem húzódott meg, mint ahogy, remélem, ki fog derülni a hozzászólásomból, éppen ellenkezőleg. A másik: a miniszter úr expozéjában elhangzott a nemzeti identitásképzés viszonyulása a felgyorsult és globalizálódó világhoz, és ennek a folyamatnak a veszélyeire hívta fel a figyelmet, azokra a nehézségekre , amelyek a nemzeti önazonosság meghatározására hárulnak ebből fakadóan. Én egy kicsikét máshonnan közelítenék ehhez. Valóban megvannak a veszélyek, nagyon nehéz az önazonosság meghatározása ebben az információhalmazzal agyonzsúfolt világban, viszont több az igazodási pont is. Tehát amikor önazonosságról beszélünk, identitásképzésről beszélünk, akkor az nem árt, ha minél több szempontot, minél több információt, minél több igazodási pontot birtokolunk, hogy ez minél pontosabb legyen. Tudniillik itt elhangzot t az identitásképzés, az önazonosság, önbecsülés, de hozzátenném - nem mint kiegészítő fogalmat, hanem mint ebbe beleértendő tartalmat - a pontos önismeretnek a kérdését is, és ebben bizony fontos szerepe lehet annak, ha minél több szempontból közelítünk a saját hagyományainkhoz, történelmünkhöz, önmagunkhoz, mindenkori helyzetünkhöz. És most lássuk a törvényjavaslatot! Előrebocsátom, hogy a Lehet Más a Politika támogathatónak és támogatandónak tartja ezt a törvényjavaslatot, valóban nagyon fontos dologról van szó. Nagyon helyes az is, hogy sok pontosítást tartalmaz a törvényjavaslat a 2001. évi LXIV. törvényhez képest, rögtön a 7. § 27., 28. pontokkal történő kiegészítése fogalompontosítást tartalmaz, méghozzá a történelmi emlékhelynek és a nemzeti emlékhel ynek a fogalmát tisztázza, pontosítja. Nagyon helyes ez a precizitás, ez a körültekintés, és van egy olyan tartalmi eleme a dolognak, ami hangsúlyos, és majd később visszatérek rá: megjeleníti a szövegben a velünk élő nemzetiségek szerepét is az identitásk épzésben. Ezt egy nagyon fontos szempontnak gondolom; elég sok olyan történelmi tévedést, hibát, politikai gyakorlatot tapasztalhattunk, láthattunk, olvashattunk, amely más irányban képzelte el az önmeghatározás lehetőségeit - ez a kitétel, azt gondolom, i rányadó, követendő és pontos. A 4. fejezet Az emlékhelyek védelme címet viseli, és ebben a fejezetben jelenik meg az emlékhelyek kialakításával, gondozásával, védelmével és az ezzel kapcsolatos feladatok ellátásával összefüggő szabályozás. Itt van egy kis problémám, de meggyőzhető vagyok. Egyrészt adott a kultúráért felelős miniszter, aki az emlékhelyekért felel, és adott a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság létrehozására és felügyeletére a kormány által rendeletben kijelölt miniszter - itt egy másik miniszterről beszélünk , és a kettőnek az együttműködését írja elő ez a törvényjavaslat. Nekem csak az a problémám, hogy nem válike így bonyolulttá a rendszer, a működőképességnek, a hatékonyságnak nem megye a rovására ez a fajta felállás, jóllehet még olyan problémákat is észleltem, hogy mintha ellentmondás lenne, hiszen a miniszter feladatai között rögzíti, hogy az emlékhelyekkel összefüggő feladatok tekintetében a miniszter a bizottság felett szakmai irányítási
